Evangélikus Naptár, 1968

Turchányi Sándor: Tiltott seb

dőlni. — Lehajolsz egy súlyos fürtért, hogy ágas fát tegyél alá — és egy másik fa jut az eszedbe. A szálkák közt almahernyó ténfereg, lelöknéd és akkor látod, hogy — vér. — Segítenél a kisfiádnak, elveszed tőle a nehéz kosarat és eszedbe jut, hogy egyszer jót akartál tenni — elkésve adtál egy kegyelemdöfést.

Lent trombia harsant és felsorakozott az éjszakai őrjárat, mely a joppei kapu környékén cirkál majd. A katonák nem viseltek sisakot, hunyorogva néztek a centurió pavilonjára, — Bessas őrparancsnokra vártak. A tizedes tisztelgett és kiment. A núbiai még állt néhány pillanatig az ajtóban, — a hosszú várakozás alatt sikerült észrevétlenül megfognia a legyet, mely szüntelenül az arcára szállt. Kelletlenül magasba lendített kezéből elszállt a kis rovar. A centurió elmosolyodott. Aztán leült a zsoldtáblák- kal zsúfolt tábori asztal mögé és megírta a jelentést a helytartónak:

„Bessas tizedest kihallgattam. Bebizonyosodott, hogy az elítélt már nem élt, mikor fegyverét használta.’* — Felemelte a kezét, hogy aláírja, de meggondolta. Még egy mondatot írt a sorok után: „Ügy tudom, hogy a názáreti Jézus azóta feltámadt és sokan látták Jeruzsálemben.”

Turchányi Sándor

135