Evangélikus Naptár, 1968

BODROGI MIKLÓS VERSEI: - A vén válaszol

BODROQ MIKLÓS VERSEI:

A vén válaszol

Hogy van? — kérdezték.

Mint ki tóba néz

lehunyt szemmel a zsongó, messzi múlt békét zenélő mélyére merült, s e bűvölő, bölcs elragadtatásból szállott fel hangja — ezüst buborék:

Köszönöm, jól. Ismerhettek — a Vén oly csendes, mint a szorgos nap után a ringató, lágy, bársonyujjú est.

De szürkületben is jól látja, hogy a régi házról hull a vakolat, köve és fája avul, s a tetőn az esőcsepp üzen be — égre lát, ki föltekint.

Amíg tartott a nap, a világosság belémköltözött: csoda-látásra villantja szemem, s most ott is, hol még erős a fedél, az égre látok. Fölremeg a fény, s vezetni fog, ha majd az ócska házból elköltözöm — várnak rám.

Jól vagyok.

120