Evangélikus Naptár, 1968

Németh Géza: A nagymama, az édesanya és Janika

OMeizéihek, aet'sek

A nagymama, az édesanya és Janika

Halottak napján éppen akkor érkeztem a faluba, amikor a nép a temetőből jőve, az iskola előtt álló hősi emlékmű előtt gyülekezett.

Az emlékmű talpazatán hófehér krizanténumok erdejében gyertyák serege villogott.

— Mi lesz itt? — kérdeztem az egyik asszonyt.

— Istentisztelet a hősök emlékére — válaszolta. — Nézze! — mutatott az emlékműre az asszony: — Mennyi név! Az édesapám is közöttük van.

„Uram, könyörülj rajtunk! Krisztus, könyörülj rajtunk! Mennyei Atya Isten! Világmegváltó Fiú Isten! Szentlélek Isten! Szentháromság örök Isten! Könyörülj rajtunk! Az ördög hatalmától, minden gonosztól őrizz meg minket, Úr Isten!” — imádkozott a falu népe.

— Azt beszéli ez az emlékmű, hogy az egymás számára testvérül teremtett emberek egymásra törtek; vérét, életét vették egymásnak.

Szörnyű dolog minden testvértelenség! De legszörnyűbb a háború! — mondta messzire hangzón a falu lelkipásztora.

Tisztelet néktek hitvesek és édesanyák!, hogy férjeteket, fiatokat vesztve, nem roskadtatok össze, — szőtte tovább a szavát. Tisztelet nek