Evangélikus Naptár, 1968

Dr. Gyimesy Károly: Lühnsdorf Károly halála 10 éves évfordulójára

(HALÁLA 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA)

A legérdekesebb életkérdések egyike, hogy a kicsinyből hogy lesz nagy. A kicsinység isteni rejtély, a születéssel kezdődik. Családból születik az ember és így nő bele az emberiség nagy családjába.

Akiről most szó van, halálának 10 éves évfordulóján (1958. március 6.), az LÜHNSDORF KÁROLY festőművész, arcképrajzoló-gra- fikus, egyházunknak, hazánknak és a képzőművészetnek világviszonylatban is nagy fia. Született Budapesten, 1893. október 16-án. Nemcsak népi, de népes családból származott, tizenkét gyermek egyike. Apja nyomdász volt.

Számunkra az az érdekes, hogy a nyomdász kisfiából, hogy lett nagy, hogyan lett művész, mégpedig nagy művész.

LÜHNSDORF KÁROLY hagyatékából reám maradt sajátkezű életrajza. E kézirata szerint is művészi munkássága 45 évre terjed.

Szobrásznak indult. Szobrászként vett részt először kiállításon 1912- ben, mint Apáti Abt Sándor tanítványa, majd két éven át Stróbl Alajosnak a tanítványa volt.

1914 novemberében az uzsoki harcokban orosz hadifogságba esett és a szibériai Krasznojárszkban hat éven át hadifogoly volt. Ez nagy fordulatot jelentett életében. Itt vált arcképrajzolóvá a realista klasszicizmus vonalán, úgy, hogy a hadifoglyokat nem volt szabad fényképezni. Hadifogoly társai kérésére tábori lapokra rajzolta le őket. Népünk fiai ezeket a lapokat küldözgették haza. Feltűnt táborparancsnokságának is művészete. A kicsiny ceruzahegy nagy talentum eszközévé lett. Az arcok rajzolásánál a művész látnoki készsége

bontakozott ki. Az arcvonások, arc- redők barázdáiból, a szemsugarak, a szemek fényéből egyéniségek jellegzetessége, személyiségek jelleme rajzolódik ki a művész tűhegyű ceruzája nyomán. Minden egyes vonás az élet barázdája és a szemek sugárzásának, a tekintetnek finom árnyékolása több mint a festmény színfoltja, vagy a szobor merev tekintete.

A finom kis tűhegyű ceruza naggyá emelte a művészt és hírnévhez juttatta. Felfigyeltek rá. 1920-ban a Szovjet Kultúrügyek Népbiztossága Lenin arcképének elkészítésével bízta meg. Jutalmul hazajöhetett. Így 1920. október 20-án érkezett Budapestre.

Hazaérkezve befejezte az Országos Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait, ahol az alakrajz és festés tantárgyban Bosznay István festőművész, főiskolai tanárnak hét éven át tanársegéde volt.

1920-tól a Képzőművészeti Társulat Tárlatain rendszeresen részt vett mint kiállító művész festményekkel és rajzokkal.

Már 1927-ben megkapta a leghíresebb díjat, a „László Fülöp”-dí- ját, 1928-ban a „Jankó János”-dí- ját, és 1929-ben a „Wolfner Gyula”- díjat.

Jelentős munkája az 1930-as évek „Nagy Magyarok” című sorozata. Ez leghitelesebb ikonográfiái források tanulmánya miatt ritkasági érték. 1931-től arcképrajzok nagy számát készítette, jelentős része a „Pesti Napló” és „Pesti Hírlap” oldalain és mellékletein jelent meg.

1945 januárjában, Buda ostromában műtermi lakásába egy harci repülőgép fúródott az Attila körúti lakása ötödik emeletén. így mindene odaveszett.

101