Evangélikus Naptár, 1967
Fabiny Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban
kezet lelkészei, Szóniagh Sámüel püspök és Schwartz Mihály ünnepi beszédekkel és nagy adományokkal emelték a háromszázadik évforduló fényét. A kassai evangélikusok alig egy évvel a jubileum előtt szentelték fel újonnan épült szép templomukat. Virágfüzérrel körülfont oltáruk mellett virágos és gyümölcsös narancsfák álltak, s az ünnepi prédikációkat három nyelven mondták el lelkészeik. A rózsnyóiak szónokát, Agonós Sámuelt — aki erre az alkalomra újra lefordította az Ágostai Hitvallást — a katolikus papság is meghallgatta. Nagy ünnepsége volt a soproni gyülekezetnek is. A líceumi ifjúság külön ünnepélye után a feldíszített — akkor még torony és harang nélküli — templomban Kis János, a költő-püspök és Gamauf Teofil, a történetíró lelkész tartottak ünnepi megemlékezést. A hatalmas templomi ének- és zenekarban részt vállalt a gyülekezeti tagokon kívül a katonai és városi zenekar több tagja és több műkedvelő is. Előadtak többek között egy Mozart zenéjére költött kantátát is, melyet erre az alkalomra írtak. A jubileum emlékére márványtáblát illesztettek a templom egyik oszlopába, az ünnepség sorrendjét pedig külön füzetben nyomtatták ki. A győri gyülekezet új keresztelőkövet állított ebből az alkalomból, a vadosfaiak késő estig ünnepeltek Gödör Görgy lelkészükkel és a filia- beii sokasággal együtt, — offertóriumukat pedig a szombathelyi katolikus tűzkárosultaknak adták... Nagygeresdnek is tudós lelkésze volt ekkor: Halasy Mihály, aki nyomtatásban is kiadta ünnepi beszédét. ökumenikus szempontból figyelemreméltó a kolozsvári gyülekezet ünnepélyének a jellege. Nagynevű templomépítő lelkésze, Liedemann Márton — akihez Reményik a „Kövek Zsoltára” című szép versét írta — nyomtatásban is megjelent igehirdetésében „A különféle vallásfelekezeteknek egy isteni családban való egyesüléséről” szólt hallgatóinak. Az ez évben létrejött porosz egyházi unió főleg politikai megfontolásaitól eltekintve azon kevesek közé tartozottVez a jubileum, amelyek nem csupán a felekezeti öntudatot akarták erősíteni, nem is csak jótékony adományokkal igyekeztek a felekezeti korlátokat áttörni, hanem az ökumenikus gondolkodás helyes teológiai kifejtésével akarták a gyülekezetei az igaz keresztyénségre serkenteni. d) A NÉGYSZAZADIK ÉVFORDULÓ (1917) Negyedik esztendeje tartott már az első világháború. Könny- és vérzivatara közben került sor a négyszázados jubileum megünneplésére. A korabeli sajtó és az egyházi vezetők egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a helyzet komolyságához méltó egyszerű keretek között, főleg a gyülekezeti elvet szem előtt tartva ünnepeljen az egyház. Az október 31-én tartott budapesti országos jubiláns emlékünnepélyről hazai evangélikus és református egyházaink Emlékkönyvet is adtak ki. Ebből megtudjuk, hogy a református testvéregyház ünnepén a Kálvinién templomban Futó Zoltán békésbánáti esperes, szentesi lelkész prédikált, míg a mi ünnepségünk a Deák-téri templomban zajlott le, ahol Raffay Sándor, a későbbi püspök tartott ünnepi igehirdetést, ö a közismert oltárkép aktuális mondanivalóját elevenítette meg, amikor arról szólt, "hogy a megdicsőülés hegyének lábánál most nem Pétert, Jakabot és Jánost, hanem Luthert, Zwinglit és Kálvint látjuk. Nekünk is Isten szerelmes Fiára kell hallgatnunk, hiszen a reformáció nem más, mint Krisztus követése. Sem Mózes, sem Illés nem vezethet el az Atyához, 3* 35
