Evangélikus Naptár, 1967
Fabiny Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban
esztergomi érsek és az egri püspök lassabban volt hajlandó joghatósága alól kiengedni az északi és északnyugati területeket, itt, csak valamivel később, a Bocskai által kivívott 1606-os bécsi béke után szerveződtek meg egyházmegyéink és gyülekezeteink. Az 1610-es zsolnai zsinaton — amelynek emlékét máig is hirdeti mai katolikus templomuk márványtáblája — tíz vármegye területén három egyházkerületünk létesült. Négy évvel később pedig a szepesváraljai zsinat szervezte egvségbe az északkeleti részek evangélikusságát, két szuperintendenciát alkotva. A római klérus és a már csaknem egy évszázada uralmon levő Habs- burg-ház persze nem nézte tétlenül a reformáció nagyméretű kibontakozását. Spanyol hatásra — az 1540-ben megalakult jezsuitarend sürgetésére — Rudolf császár már 1604-ben megtette első ellenreformációs lépéseit: a kassai dóm elvételével, birtokperekkel, az eretnektörvények megerősítésével, főurak áttérítésével megindult a nagy ellentámadás. Pázmány fellépése — 1613-ban kiadott Kalauza, majd 1615-ös bíborosi kinevezése — sikert is hozott a visszahúzó erőknek. A reformáció első százados jubileumának idejére a rendek többsége már ismét katolikus, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fellépése következtében küszöbön áll a vallásháború, Róma. Prága és Krakkó urai összefognak ellenünk. Amikor nyilvánvaló lett, hogy a zsolnai zsinaton megerősített három szuperintendensünk — Lányi Illés biccsei, Melik Sámuel breznói és Abra- hamides Izsák bajmóczi székhellyel —, majd a szepesváraljai zsinaton megerősített két egyházi vezető — Zabler Péter lőcsei és Xylander (Holtzmann) István váraljai székhellvel — püsnöki joghatósággal és nagy lendülettel kezdi meg szervező munkáját, kiadták a jelszót: „excommunicandum et exturbandum esse Episcopos Lutheranos” — azaz ki kell közösíteni és el kell űzni az evangélikus püspököket. A lublói várkapitánynak mellesleg ez utóbbit sikerült is Xylanderrel elérnie. A protestánsok támasza ebben a korban a nagy evangélikus nádor: Thurzó György volt. Amióta az ugyancsak evangélikus Illésházy István nádori örökét 1609-ben átvette, az Istentől neki szabott hét éven keresztül olyan bátor és hívő patrónust kapott személyében hazai egyházunk, hogy csak a legnagyobb hálával emlékezhetünk meg róla mindig. A százados jubileum évének előestéjén, 1616 karácsonyán szólította el őt Isten az élők sorából; ma Árva vára kápolnájában pihennek csontjai. „Gyötrődik az én lelkem” kezdetű kedves éneke gyülekezeti énekeskönyvünknek egyik legszebb kincse ma is. Ilyen körülmények között került sor a reformáció első százados jubileumának megünneplésére. A hivatalos indítást erre János György szász választófejedelem felhívása adta. A soproni liceumi könyvtárban található utasítás a külföldi egyházakat is felszólítja: adjanak együtt hálát Istennek nagy tetteiért. A reformáció diadalát a szolgaság házából, az egyiptomi fogságból történt szabaduláshoz hasonlítja. Három napot tűz ki ünneplésre: október 31, november 1. és 2. napjait. Mindegyik napra két igehirdetést rendel és az alapigéket is megjelöli. Utasítja a gyülekezeteket, hogy legyen zene és karének is hálaadó istentiszteleteiken. Számunkra különösen is érdekes, hogy a fejedelem Luther Erős várának éneklése mellett Mária magyar királyné „Bár hitemért szenvednem kell’' kezdetű énekét is kötelezővé teszi ezeken az alkalmakon. Hazánkban ezidőtájt a török már több, mint fél százada uralom alatt tartotta az ország középső területeit. A sokat szenvedett nép itt nem is gondolhatott ünneplésre. Erdélyben ezek az esztendők Bethlen fejedelemségének első évei, a harmincéves háború előestéje, s bár Gyula26
