Evangélikus Naptár, 1967
Friedrich Lajos: Jegygyűrű
Napközben sokat gondolkodott. Visszaemlékezett szörnyű háborús éjszakákra, bombatámadásokra, ott lennt a pince mélyén, amikor nemegyszer imádkozott így: — Istenem, engedd meg, hogy vége legyen ezeknek a borzalmaknak. Engedd meg, hogy még egyszer békés fedél alatt, boldogan éljünk. Nem rettegésben, hanem a nyugalmas kenyér csendes, egyszerű perceiben. Engedd meg, hogy a kisfiámat szívemre szoríthassam, hogy még egy darabig legalább mellette lehessek, hogy szerethessem. Halálos háborúk helyett adj egy kis csendes otthont és benne életet befejező, boldog békességet! És íme, most mindent megkapott. Minden így lett. És most nem kíván semmi különöset. Megelégszik mindennel, amiről ott a pince mélyén álmodott. Van biztos fedél a feje fölött, megvan a mindennapi kenyere és minden estére hazajön hozzá a fia. Kell ennél több? Persze, a betegsége! No, de ez is elmúlik, ez is rendbejön. A fia mondta így. Ö pedig mindig az igazat mondja. Igen, csak várni kell, csak feküdni kell türelemmel és egyszer majd felkel és széppé teszi fia számára az otthonát. így is lett. Mert csodálatos a szív és csodálatos a szeretet. Lassan és óvatosan mindennap megtett egy darab utat az ágytól az ablakig és vissza. Néha mosolygott is magán. Hiszen mindez olyan, mint amikor gyermekkorában járni tanult. De a fiáért ezt is megteszi. Igen, megtanul újra járni és újra dolgozni. Azóta színesebbé lettek a napjai. Amikor elfáradt, olyan álmokkal aludt el, hogy egyszer majd Isten segítségével talán még újra főzni is fog. Igen, főzni a fia kedves ételét. Aztán volt egy távoli, dédelgetett, nagy meglepetése. Hátha még ezt is megengedi az Isten. Igen, a kenyér! A köménymagos kenyér! Ez volt a fia egyik kedves öröme: a köménymagos kenyér, amit ő készített néki. Hányszor sütötte már neki. Hányszor nézte el, milyen jóízűen eszik belőle. Az édesanyai szeretet emberfeletti erejével, az édesanyai szív csodálatos szeretetével egy várva-várt napon elérkezett Anyuka a meglepetések dédelgetett percéhez. Délben felkelt, megfőzött, megterített. Mire megnyílt az ajtó, már újra ott feküdt az ágyon, fáradtan, de nagyon boldogan. A fiú szinte megijedt attól a csillogástól, amiben Anyuka szeme égett, pedig csak annyi történt, hogy a csodálatos szeretet újra ölébe vette a fiát. 135
