Evangélikus Naptár, 1955

AZ EGYHÁZTÖRTÉNET NAGY ÉVFORDULÓI

Batizi András tehát már a második versszakban megüti a dicséret alaphangját: mi nem tudunk semmit sem ajándékozni, adni, cselekedni az Istennek — avégett, hogy bűnbocsánatot, igazulást, üdvösséget kapjunk Tőle. Azonban ez a reformátori ének sem rekedt meg annak a hangoztatásánál, hogy: nem cselekedetekből, hanem hitből! nem érdemünkből, hanem kegyelemből! Megtaláljuk benne mindjárt a szeretetnek, a cselekedetnek a „dicséretét” is.

Az igaz hitnek tiszta gyümölcse van a szeretetben,

Kinek általa cselekednünk kell a szent reménységben;

Igaznak valljad Jézus Urunkot minden ígéretiben,

Igenis cselekednünk kell szeretetből egymás javára, csakhogy nem az elkárhozás félelméből, hanem reménységből.

Különösen is tanulságos Batizi dicséretének ez a versszaka:

Idvözíts minket, mi nagy igazságunk, a te igaz hitedben,

Mi szívünket gerjeszd fel immár & szent reménységben,

Ki Atya Istentől mi közbejárónk vagy minden szükségünkben.

Még ha mondogatjuk is, hogy „egyedül hit által igazulunk meg”, akkor is nyakig lehetünk az önhittségben, elbizakodottságban. Ezért naponként újra kell tanulnunk a reformátoroktól, Luthertől és tanítványaitól, hogy az a hit, amely által igazak vagyunk az Isten előtt, nem a miénk, hanem „Jézus Krisztus hite”, és az az igazság, amelyet Istentől irgalmasságból kapunk, nem lesz a mi kincsünk, amelynek a birtokában aztán hátat fordíthatunk Istennek és aztán akár gyűlölhetjük is embertársainkat. Ez az igazság Jézus Krisztus maga, a „megfeszült Isten“. A vallásos embernek nemcsak az a kísértése, hogy érdemeivel akarja megszerezni magának az Isten jóindulatát, hanem az is, hogy tőkét akar kovácsolni magának a maga hitéből. Aki ugyanis megnyugtatja magát, hogy neki már rendben van a dolga az Istennél, hogy nem szorul rá többé a Jézus Krisztus igazságára, az azt sem veszi számba, hogy vannak embertársai, akik viszont őreá szorulnak, az ő szeretetére, segítségére várnak. Azoknak igenis tartozik adni abból, amit neki adott az Isten.

Batizi András tehát már első énekében, a hazai reformáció kezdetén összefoglalta az igaz és teljes evangélikus tanítást. Csak jóval később utazott ki Wittenbergbe. 1542-ben iratkozott be az ottani egyetemre. Már akkor, 1530-ban Luther jó tanítványának bizonyult. Sólyom Jenő

400 éves az augsburgi vallásbéke

Luther Márton váltig azt hirdette hogy a vallás, a hit emberi oldalon teljesen szabad dolog, azt senkire ráerőszakolni nem szabad. Különösen irtózott a vallásháborúnak még a gondolatától is. Azt tartotta, hogy a hitet egyedül a Szentlélek ébresztheti a lelkekben az evangélium hirdetése által. Az evangélium hirdetését persze éppen ezért szabaddá kell tenni mindenütt. Ezért harcolt, küzdött ő állandóan, de csak az írott és élő szó fegyverével. Külső fegyverrel még az evangéliumnak sem akart ő szabadságot szerezni. Az elnyomó erőszakkal szemben csak a hitvallást tartotta megengedhető, igazi keresztyén magatartásnak.

A reformáció ügye azonban mégsem úgy alakult, ahogyan Luther szerette volna. Hiába reménykedett ő a császárban, V. Károly bizony

5 Evangélikus naptár — 7-5

65