Evangélikus Naptár, 1955
MIKSZÁTH KÁLMÁN: A statisztika
— írjon a községekbe rendeleteket — mondá. s az én kezem gépiesen nyúlt a toll után, hogy a „Minekutáná“-hoz egy szép kezdőbetűt kanyarítsak. — A földmívelésügyi minisztériumra rájött a rosszabbik órája — folytatá indulatosan s még egyszer fölvette és lecsapta az iratot. Ügy rémlett nekem, mintha az ablaküveg is megremegne, mintha talpaink alatt a föld is megremegne... pedig csak az asztalomon levő akták mozogtak, amint az új jövevényt közéjük csapta. — Ki látott ilyet? Hogy azt mondja, állítsuk össze, mennyi eperfa van a megyében? Statisztikát az eperfákról? Hát nincs a miniszternek egyéb dolga? Selyemtenyésztési célokból? Hát mire való az? Az én feleségem Bécsben veszi a selyemruhát! Mikor ezekből a bogarakból selyemruha lesz, már akkorra kanavászban fog járni az egész világ. Csak azt nem foghatom fel, hogy juthat a kormánynak eszébe, ilyen haszontalanság! Mit képzelnek azok egy alispánról? Még bizony rám írnak egyszer, hogy olvassam össze az egész megye területén a fűszálakat... Eközben megvető tekintetet vetve a miniszteri rendeletekre, hozzám fordult: — Csináljon valamit, amicze, ebben az ügyben. Kérje be a községektől az eperfák számát, aztán üsse össze valahogy, de még ebben a hónapban, mert el kell küldeni harminc nap alatt. Neki feküdtem nagy passzióval. Száz és egynéhány szigorú „meghagyatik“ ment ki a bírákhoz. A községekben kalandosabbnál kalandosabb hírek kerekedének. Egy ánglius barát járt volna a királynál, aki kimutatta, hogy aranyat tud csinálni az eperfából. Már most az lesz, hogy minden eperfát kivágatnak az országban, szekerekre rakják és elviszik Angliába, azzal fizetik ki az ország adósságát. Volt még három verzió ezenkívül, de ez lévén a legvalószínűtlenebb, hát ezt hitték el legszívesebben. És akinek kedvenc eperfája volt, eltagadta. Butyók Jánosné asszonyom Kisújfaluban minhogy éppen tavasz eleje volt, bemeszelte mind a hat eperfáját a háza előtt, hogy a törvény rá ne ösmerjen. Nagy Ambrus uram Litken ellenben kivágta a magáét s úgy tétette fel ölrakásban a padlásra. Ki tudja, mikor lesz még abból sok pénz! Egy ebeczki ember, aki megunta az életét, kiválasztotta a legnagyobb eperíat a faluban (a Csapodyak kertjében) s oda akasztotta magát. Azt gondolta a gazember, hogy ezzel is a hatalomnak árt... Hetekig dolgoztam nagy szorgalommal éjjel nappal, hogy összeállítsam a roppant halmaz adatokat, amelyek beérkeztek. Hovatovább, annál nagyobbnak látszott a munka! Jött a tömérdek konfúzió a számításokban. Amit négy napig csináltam, sokszor egyszerre haszontalanná vált. Megőszülök én ennél a munkánál s mégsem lesz vége. Pedig már csak tíz napom van! Lehetetlen,, hogy elkészüljek ... Mindegy, megpróbálom. Hivatalnoktársaim, akik keresztül-kasul jártak a szobában, 76
