Evangélikus Naptár, 1955
Elszáradt fagyöngy
rembe a náci katonák s amikor lapátolták rá a földet, így sírt fel: miért szórtok homokot a szemembe? Naiv vagy, hiszen a bikini szigeteken hatalmas füstoszlop tört az égnek, mint a mesebeli bűvös palack gonosz szellemének gigantikus mása s hol a varázsszó, amely visszaparancsolja? Naív vagy, hiszen Aikicsi Kobojáma, a japán halászhajó távirásza is meghalt, pedig csak a füstoszlopból aláhulló pernye érte! Naív vagy, hiszen a japán háziasszonyok remegve néznek főtáplálékukra, a halra, mert rádióaktív s halált rejt. Mintha a magyar rónák ringó búzakalásza arzént szívna a földből. Naív vagy, hiszen nézd: félnek az emberek a holnaptól, mert fegyvercsörgés titkát rejti s gazdasági hidegháborúk nyomorúságát küldi követül előre. Kell, hogy ez így legyen? Nem kell! — hirdeti a fa, amelynek életdús törzsén elszáradt a fagyöngy. S a régi vadászkürtök és harci kiáltások közé belevegyül egy hang. Sokhi indiai tábornok hangja, aki tudja a koreai anyák könnyét és fiaik jajszavát és ismeri a vietnami őserdők sűrűjét s tudja, mit rejtenek azok s aki először adta ki a szót: tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni, — amit azóta hangossá zúgott a fél világ. Nem kell, valóban nem kell, hiszen ime azóta lassan felszáradnak a könnyek Koreában s elnémultak a fegyverek Indokínában. Lehet így is s ez az élet. Miért jut mindez eszembe itt a bükki Látóköveken egy elszáradt fagyöngy mellett, sokezer kilométer távolságban Bikinitől, Aikicsi Kobojama sírjától és Sokhi tábornoktól? Egyszerűen azért, mert kicsi a föld. Ahogyan nincs idői távolság, mert a dédesi Szalacsi várkapitány hőstette ma is erő bennünk s ahogyan a szentléleki kolostor zsolozsmás imáinak-ma is megvan az eredője, úgy nincs térbeli távolság sem, mert a bikini füstfelhő felszálltakor nálunk is mértek rádióaktív kilengéseket, a koreai és indokínai fegyverzaj a mi csendünket is megtörte, a japán háziasszonyok gondja nálunk is gond, hiszen dús piac, telt pultok, emberi élet, műveltség, jólét és a holnap reménysége mind attól függ... ... — igen, attól, hogy elszárad-e a fagyöngy.- Koren Emil AMIKOR LUTHER egyszer hallotta, hogy gyermekei civakodnak, veszekednek, de aztán hamarosan újhói megbékélnek egymással és elcsendesednek, így szólt: „Drága, jó Istenem, mennyire tetszhetik- neked az ilyen gyermekek játéka és élete! A haragjuk csak arra való, hogy megbocsássanak egymásnak.** Mi Luther nézete az egyház és az állam egymáshoz való viszonyáról? Szívügyünk, hogy a két birodalmat a lelkit és a világit, a templomot és a tanácsházat össze ne keverjük, mert máskülönben egyik felfalja a másikat, és mindkettő kárt szenved. 25
