Evangélikus Naptár, 1955

Hermann Hasse:A z üveggyöngy játék

ismerni és teljes odaadással megoldani, hogy így egyre magasabbra emelkedjen lakóhelyünk népének műveltsége, életszínvonala. Ugyan­akkor az országos feladatok tisztán látása s az értük való fáradozás is szükséges. Végül az egész emberiség történelmével összefüggő feladato­kat, szabadságunk és békénk védelmét, a tartós béke biztosítását a le­hető legteljesebb mértékben szolgálnunk kell. Népünk és az emberiség feladatainak megoldásához sok erőre van szükség. Lelki erőre is, tehát bölcseségre, szeretetre, lelkesedésre, önzet­lenségre. Sok kicsi sokra megy. Ha népünk tagjai a bennük levő jóaka­ratot szépen összesítik és felhasználják, soha nem látott fejlődésnek, haladásnak, emelkedésnek lehetünk a tanúi és a boldog részesei. Az a világosság, az a só és az a kovász, mely az Isten igéjén nőtt és belőle táplálkozó keresztyén lelkek sajátja, így lehet javára egész népünknek és az egész emberiségnek. Mint magyarok és mint evangélikusok nagy történelmi elődjeink, Tessedik Sámuel, Petőfi Sándor nyomdokain az új idők új feladataival birkózva, örömmel fogadjuk a Hazafias Népfront adta lehetőségeket. Élünk is velük. Örömmel látjuk, hogy annak a hazaszeretetnek az ered­ményeképpen, melyet evangélikus egyházunk az elmúlt tíz esztendő so­rán az ország újjáépítésében tanúsított, sok fiát, lányát, lelkészét lát­hatja a Hazafias Népfront vezetőségeiben. De akár vezetők vagyunk, akár nem, mindenképpen tudatában vagyunk annak, hogy Isten törté­nelemformáló akaratának megfelelően emberi életünk új formái közé jutottunk. Egyházunk ebben az új életformában egyre jobban megtalálja helyét. Az újesztenő új lehetőségeket nyújt a megújult életre. Az időket és az alkalmakat Ő adja, a mi dolgunk, hogy az idővel és alkalmakkal bölcsen és hasznosan éljünk. Hermáim Hasse: A z üveggyöngy játék Világegész zenéje, mestereknek harmóniája, hangok messzisége! Szívünkben ünnep áhítata reszket, boldogabb korok nagyjait idézve. S repít a szent titok, a mágikus jel, emelkedünk: a pálya végtelen s határa közt viharzik életünkkel a fényes képpé tisztult értelem. Nyomunkban hunyt csillagképek jegével — szolgálatukban lett sors életünk — s a körből már pályánk sohase tér el, mert csak a szent Középre eshetünk. Vidor Miklós fordítása 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom