Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-09-09 / 37. szám
res végezte. A Fasori Énekkar karéneket adott elő Peskó Zoltán karnagy vezetésével. Vallásos est Egerben. Augusztus 29- én az egri evangélikus templomban épületes és jól sikerült vallásos est zajlott le. Marcsek János esperes imádsága s egy művészi zeneszám után dr. Vető Lajos diósgy őr vasgyári alesperes- lelkész „Álmok, ábrándok és jóslatok" című előadásában lélektani és bibliai megvilágításban ismertette a mai háború végeredményére vonatkozó, elterjedt s a római katolikus egyház érdekeit szolgáló jóslatokat, kiemelve, hogy egyrészt nincs azokban másról szó, mint hatalmi törekvéstől fűtött vágyálmokról, másrészt pedig, hogy az evangélikus ember komolyan veszi a bi bliának a 'jövendőmöndókra vonatkozó titlalmas rendelkezéseit (V. Mózes 18:10—14). Dr. Ottlyk Ernőné szép szavalata után Moravcsik Sándor diósgyőri lelkész írásmagyarázata következett, amelyben óvott a jövendő miatt való aggodalmaskodástóí s a ma teendőibe való szorgalmas elmélyedésre buzdított. Signum Lauilis. A kormányzó úr Kiss Jenő győrsági missziói s. lelkész, tart. tábori lelkésznek az ellenség előtt teljesített kiváló szolgálatainak elismeréséül a kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás Bronz Érdemérmét adományozta a hadiszalagon. Házasságkötés. Balikó József igazgató-tanító és Záborszky Irma leánya: Emma és Boleman Éhn Lajos gyógyszerész és Schöpflin Mária fia: Lajos, karp. őrmester, gyógyszerész a liszói evangélikus templomban augusztus hó 21-én házasságot kötöttek. — Felső- kubini Meskó Sándor polg. isk. mb. igazgató és nagybaczoni Kusztos Aranka Melinda augusztus 12-én a kiskőrösi evangélikus templomban házasságot kötöttek. Halálozás. Tomka Gusztávné, sz. Hoffmann Mária evangélikus alesperes özvegye augusztus 17-én Pakson elhunyt. — Nikássy Antalné, sz. Domonkos Teréz augusztus 18-án, életének 86., házasságának 60. évében, hosszas szenvedés után Rákoshegyen meghalt. — özv. Horeczky Gyuláné, sz. Takáts Julianna augusztus 22-én, Csánigon, életének 83. évében, rövid szenvedés után elhunyt. Benne vitéz Horkay Béla tábori főesperes az édesanyját, Rónay B. Gyula esperes és Kováts József műszaki főtanácsos pedig anyósát gyászolja. Tartsunk áhítatot az óvóhelyen! címmel Pásztor Pál tollából rövidesen kis füzet jelenik meg, mely útbaigazítást ad az áhítatok levezetésére, ezenkívül több alkalmi imádságot is tartalmaz. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában. 8 a lelkész- és a tanítóképzésre való tekintettel ezt igyekeznek kifejleszteni. A német polgárság a városi tanáccsal együtt buzgón támogatja őket. Megveszik Türk Lászlónak az akkori Hosszúsorban álló házát, tágas telkét és ott, ahol a líceum ma is áll, építik fel az új magyar gimnáziumot 1657-ben. Ezzel ünnepük meg az első evangélikus iskola alapításának 100 éves fordulóját. Ennek az új magyar gimnáziumnak, melyről már ez időben (lööL-ben) ,,Lyceum Sopro- mense Hungaricum“ néven történik említés, tantervét a városi tanács már 1659-ben azonossá teszi a német gimnáziuméval, úgyhogy ezáltal annak valóságos párhuzamos intézetévé lesz. A Wesselenyi-íéie összeesküvés után bekövetkezett vallási üldözés idején a soproni evangélikus papokat és tanítókat is a pozsonyi rendkívüli törvényszék ele idézték, s több egyházi épülettel együtt mindkét gimnáziumot elvették az evangélikusoktól. A Szentgyorgy- utcai Vittnyédy-házba a mar rtmb-ban Sopronba telepített kis jezsuita gimnáziumot költöztették be. Lizt a hazat, valamint a régebbi külvárosi iskolájukat nem is kapták vissza az evangélikusok; az épületet elvesztették, az intézet pedig beleolvadt a nyolc évi szüneteltetes után lobz-ben (a sopiom országgyűlés után) újra megnyílt magyar gimnáziumba, ni. líceumba, melyet időközben újra kellett építeni, mert az ibio-i nagy tűzvész alkalmával leegett. Fenntartója sem lehetett a városi tanacs, mert azt löVZ-ben nagy pénzbírsággal arra kenysze- ntetiek, hogy tagjait csak felereszben vaiassza az evangélikusok közül. 1682-tói lógva tehát új korszaka kezdődött á líceumnak, mert ez időtől kezdve egeszen lbbi-ig az evangenkus egyházközség a íenn- taitója, és az intézet az robtí-uan készült szervezettel alkotott egyház- tr.nácsnak van alárendelve. Az újonnan megnyílt iskola csakhamar új lejlooesnek indult. Az iskoianak ö osztálya, z70—300 tanulója van. A reiso osztály Dán ínozonai es teológiai tárgyakat is tanítanak, bár ezek tilosak, mert a kormány a protestáns iskolákat a grammatikai lókig igyekszik leszorítani. Az ellenőrzést az iskolákon a jezsuiták gyakorolják. Az njúság öntevékenysége a magyar nyelv mellett az idegen nyelvek tanulásában és hazánkban az eisó önképzőkörnek, a jelentősegével egy iskolai önképzőkör határán messze túllépő „Magyar Társaságinak a megalapításában (179U) jut kifejezésre. Ennek évenként tartott örömünnepei abban az időben valóságos irodalmi eseményszámba mentek. 1825-ben az iskola épületét újraépítették és, ebben az alakjában állott fenn 1893-ig. Akkori homlokkove „Aedes Musis Eractae 1825“ felirattal most is megvan az udvar felöli bejárat fölé a faiba illesztve. 1829-ben a líceum kereteben megkezdi a gyülekezet a külön tanítóképzést is, 1836-ban pedig két osztályos külön reáliskolát állít fel, mely 1868-ig áll fenn. Az alumneum fenntartására 1810- től fogva kivetés szerint külön adóznak az egyházkerület gyülekezetei. Az 1825—28. országgyűlés szülte nemzeti ébredés hívta életre a „Deákkúti Vármegyét”, melyben az intézet ifjúsága az autonóm protestáns egyházkerület vonásaival színezett magyar vármegye formájában alakult egyesületté a magyar viselet, a magyar zene, a magyar tánc és a magyar nyelv ápolása céljából. Ez az egyesület különösen évenként tartott majálisaival tett igen nagy szolgálatot Sopron meg- magyarosodása ügyének. A gyülekezet 1851-ben kötött megegyezéssel az intézetet (épületet, könytárt, tanszereket, gyűjteményeket a tulajdonjog fenntartásával) átadta a dunántúli evangélikus egyházkerületnek. Ekkortájt egyidőre nyilvánossági jogát is megvonták. 1894-ben átépítették az iskolát. Ebben az alakjában áll ma is. Ugyanezen idő óta élvez az intézet fenntartási államsegélyt is az állammal kötött s 1908-ban megújított szerződés alapján. 1892-ben válik el egymástól és nyer külön igazgatást a teológia és a gimnázium. A tanítóképző már 1857-ben, az intézet 300 éves fennállása megünneplése alkalmával nyert külön hajlékot s lett önállóvá. Közli: Pásztor Pál.
