Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-19 / 8. szám
pmxiimM még dolgozott s a másikból az első ívek már ki voltak nyomatva. Koper- nikus felfedezése nagyobbá tette a teremtő Istent, aki világokat alkot és tehet tönkre és csodálatosak voltak azok a törvények, melyeket a világmindenséget mozgató erők gyanánt fedezett föl. De bármilyen fontos is lehetett az az igazság, amit felfedezett és közkinccsé tett, a 16-ik század emberét minden új felfedezésnél jobban a lélek üdve érdekelte. Mindennél fontosabb az az igazság, mely a lélek üdvösségéről szól. Mit érne, ha az ember az egész világot is megismerné és az övé lenne, ha a lelkében kárt szenved, nem lehet biztos az üdvössége felől. Luther érezte, hogy ütött az óra s neki bizonyságot kell tenni császár, birodalmi gyűlés, de mindenekfelett az élő Isten színe előtt arról az igazságról, amit ő a hit által való megigazulással a Jézus Krisztus érdeméről fejezett ki. Amint Luther 95 tételével, úgy Paracelsus az 1527-ben Baselben kiadott Imitatiójával is hadat üzent. Paracelsus Imitatiója hadüzenet az orvostudomány görög-arabs rendszere ellen. Éles kritikusa volt az alchimiának és a titkos tudományoknak. Orvos és természettudós volt s azért a tapasztalatra, az összehasonlító kísérletekre utalt. Hirdette a betegágynál való tanulmányozás fontosságát. A gyakorlatnak a han- gozatása a legnagyobb érdeme. Vándorútjain sokat vitázott az orthodox egyházi theologiával. Meleg vallásosság árad bibliakommentárjaiból és beszédeiből. Mint theologus eltávolodott Rómától, de Lutherhez sem csatlakozott. Elfordult az okkultizmustól és a rajongástól is. Mind a hárman a 16-ik század egén fénylő csillagok voltak. S mégsem Kopernikus és Paracelsus voltak azok, akik a homályt az igazság fényével elűzték, hanem Luther és a reformátorok. Kopernikus tudós volt s nyugodtan várta gondolatainak a diadalát. Ha későn, de előbb, avagy utóbb, mégis csak elkövetkezik az. Bármilyen fontosak voltak Paracelsus megismerései, azok mégis csak a múlandó testre vonatkoztak. Ami porból lett, az porrá lesz. Luther a lélekkel foglalkozott. Deum et animam scire cupio. Luther próféta volt, kit az Isten lelke űzött, hogy szólja a lélek üdvösségét. S a 16-ik század embere ezt várta. Ezért Luther nem várhatott, mert tudta, hogy ha lekési az időt, Isten kegyelmének az órája soha nem tér vissza. Felvetették a kérdést, hogy mi lett volna, ha Kopernikus, Paracelsus és Luther ismerték volna egymást, ha találkoznak s egy kollokviumon megvetik, meghányják a világ problémáit. Az új rend, az új világ- szemlélet talán akkor simábban lett volna az emberiség közkincsévé s nem jelölte volna véres háborúk hosszú sora a fejlődés útját. Kopernikus, Luther és Paracelsus nem ismerték egymást, sohasem beszéltek egymással. S ha tárgyalhattak is volna? Luther és Zwingli Marburgban tárgyalásokat folytattak. Tudjuk, hogy milyen eredménnyel. A történet útját az ember csak járja, de az örökkévaló Isten irányítja. Ábrándozók számára érdekes lehetőségeket szolgáltat annak az elgondolása, hogy mi lehetett volna, ha a történet fordulópontjain hadvezérek, államférfiak, próféták, tudósok találkozhattak volna. Űj rend, új világszemlélet körvonalai vannak kialakulóban a mi napjainkban is. Jólétet, biztonságot, a félelemtől való mentességet, új földet ígérnek azok, akik kezükben tartják ez idő szerint a hatalmat. Ha minden ígéretüket is valóra válthatnák, mit jelentene az a mellett a hiány mellett, hogy nincs próféta, aki szólja a lélek üdvösségét. aki az örökkévaló Isten akaratát úgy tudná ennek a vérben, lázban fetrengő világnak hirdetni, hogy azt ne csak hallja, hanem megértse és kövesse is. Úgy látszik, hogy az Ür Isten éhséget bocsájtott e földre az ő beszédének hallgatása után s az emberek vándorolnak tengertől tengerig, és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Ámos 8:12. Lie. Fizély Ödön. nem tartható meg az istentisztelet, úgy a rákövetkező hét minden egyes hétköznapján este házi áhítatokat tart a gyülekezet tagjainál. Ezen házi áhítatokra meghívják a közelben lakó híveket. A gyülekezet a megpróbáltatások idejében mindenekelőtt Istennél óhajt segedelmet és vigasztalást találni. A Budapesti Protestáns Énekkar egyházi hangversenye. A Budai Egyház- község a hegyvidéki lelkészi körben építendő templomának javára febr. hó 6-án, a Bécsikapu-téri templomban a Budapesti Protestáns Énekkar közreműködésével egyházzenei hangversenyt rendezett. Az énekkar Vikár S., Bach, Schütz, Árokháty, Praetorius, Händel és Franck Cézár müveit adta elő. A művészi együttes kitűnő munkáját minden egyes szereplésénél őszinte elismeréssel fogadtuk, úgy a kisebb korátokban az egyszerű, keresetlen énekmódot, mint pedig Schütz hatalmas két motettájának (Óh, mint áhít, Én Uram csak Benned bíztam) nagyvonalú felépítését. Műsoron magyar szerzők művei is szerepeltek. így Vikár: Hozsannája és Árokháty népszerű: Jézus Krisztus szép fényes hajnal-ja. Az énekkart Ádám Jenő vezényelte, aki benső átéléssel, mély hittel szólaltatta meg a műveket. A műsorszerkesztés már külső stílusában is jelezte az énekkar komoly célkitűzését: a művészi egyházi, muzsika kultiválását. így egy énekkettős a „Krisztus meghalt értünk” kantátából Bónis Klára és Kisházy Sarolta mélyen átérzett előadása és Schütz: „Óh, miért sírsz asszony” húsvéti párbeszéd előadása, Kaisz Anna, Üjvárossy Margit, Ná- dassy Vilmos és Várady Ferenc vokál- quartet kitűnő előadásában. — A műsort Peskó Zoltán orgonaművész Réger d- moll tokkátájának előadásával vezette be. A műsor közepén Widor népszerű Andante Cantabilé-jét szólaltatta meg. A hangverseny bevezető beszédjében Danhauser László budahegyvi- déki lelkész vázolta az első templom- építő hangverseny célkitűzéseit. A hangversenyt szépszámú műértő közönség hallgatta végig, Egyetemi előadások. Dezséry László egyetemi lelkész a Pázmány Péter Tudományegyetemen a most folyó tanévben is tanrendszerű előadásokat tart „Korszerű evangélikus vallási kérdések” címen. Az előadásokat minden szerdán déli 12—1-ig a Bölcsészeti Kar II. em. 10. sz. tantermében folynak. Folyó félévtől kezdve először a Műegyetemen is folynak ugyanilyen előadások a műegyetemi hallgatók részére a központi épület I. em. 33. sz. tantermében, minden szerdán d. u. 6—7 óra között. Egyetemi lelkészünk világnézeti előadásai iránt az evangélikus egyetemisták körében élénk érdeklődés nyilvánul meg. Kitüntetés. Vargha Emil Károly ny. evangélikus lelkész (Rozsnyó) és fia, Vargha Sándor Elemér szfőv. kórházi lelkész és a Protestáns Árvaház igazgatója a cseh megszállás -alatt tanúsított hazafias magatartásáért a Nemzet- védelmi Keresztet kapta . Egyházzenei hangverseny. Hegyeshalom és Rajka gyülekezeteiben január 30-án a Deák-téri leánygimnázium kamarakórusának fellépésével jólsikerült egyházzenei hangversenyt tartottak. A növendékek dr. Bánkúty Dezső igazgató és Weltler Jenő karnagy vezetése mellett utaztak le a gyülekezetekbe s egyik helyen délelőtt, másik helyen este rendezték hangversenyüket. Bánkúty Dezső dr. előadása és a növendékek szereplése mély hatást gyakorolt a templomokat zsúfolásig megtöltő hívekre. Halálozás. Klán Ottomárné, sz. Voll- precht Anna, cukorgyári főtisztviselő özvegye, életének 86. évében, Szerencsen elhunyt. Gyászolják a Klán, Horváth és Kemény családok. (Minden külön értesítés helyett.) Helyreigazítás. Lapunk f. évi 7. számában „A skandináv egyházak egysége” c. cikk 4. bekezdésében sajnálatos elírás történt. Svéd püspökök helyett norvég püspököket kell olvasni.
