Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-02-19 / 8. szám

PMJimcr

regényeinek egyike, amit széteső stílusa és széteső cselekménye is mutat, Azok közül a regények közül való, amelynek olvasása után enyhén bosz- szantja az embert az eltöltött idő. Ahhoz ugyanis, hogy ponyva legyen, mégis irodalmi, ahhoz pedig, hogy irodalmi legyen, inkább ponyva.

Csi Nai Ngan: Vu Szung, a szegény- legény a címe annak a könyvnek, amelyik egy régi, kb. 3000 éves kínai Rózsa Sándor történetével akar megismertetni. A könyv elolvasása előtt azonban tudni kell azt. hogy ez nem az eredeti kínai rablótörténet fordítása, hanem annak német nyelven elkészült és megjelent összefoglaló kivonatát adja magyar nyelven. Ez mindjárt elárulja irodalmi értékét is. Ettől eltekintve, e’ég érdekesnek mondható, csak az ember állandóan érzi olvasása közben, hogy a regény elveszítette eredeti báját (amit egy-két nyilván hűen átvett részlet sejttet). és német ..magasabb irodalmi” szempontokat gyanít sokszor és joggal. Inkább kompilá- ció mint eredeti. El lehet olvasni, bár nem nyer vele az olvasó semmit. (Dante.) kp.

Láttuk

A magyar képzőművészet 50 éve

címmel kiállítás nyílt meg a Károlyi- palotában. A főváros tulajdonában levő képeket mutatják be a kiállítás keretében. A látogatót több gondolat foglalkoztatja, mialatt a képeket szemléli. 1. Újra feltűnik, mint a múltkori fővárosi vásárlásokat bemutató kiállításon, hogy bár sok művésztől látunk képet, szobrot, sokféle irány képviselőitől, mégis bizonyos kiegyenlítő egységes hang uralkodik. 2. Sok olyan képet látunk, amelyik egyetlen reprezentatív jó műve festőjének, akinek neve egyébként ismeretlen. Ez a vásárlások meglehetős pártatlanságát és csak a művészi színvonal által megszabott voltát bizonyítja. 3. Meglepően jó régebbi képeket láttunk ma már műkereskedők révén divatba jött, tucatgyártásra berendezkedett és elsekénye- sedett művészektől. Arra gondolunk: mi lett volna belőlük, ha nem alkudják el művészi hitvallásukat. 4. Viszont láttunk egy pár nagyobb méretű és kétségen kívül azzal a számítással készült képet, hogy valamelyik képtár megveszi. Ez a számítás lerí a képről es kirívóvá teszi a többi kisebb, gondosan megválogatott kép közül. A kiállítást mindenkinek- aki igényt tart arra, hogy el ne maradjon a kultúrától és egy- csapásra jó és hiteles keresztmetszetét Lássa a legutóbbi idők képzőművészetének, okvetlenül meg kell néznie.

Valamit visz a víz, Zilahy regény a múlt héten említett Karády-sorozat második filmje. Sokat akaró film. De a sok akarásból csak egy sikerült: pompásak a felvételek, a tájak, a víz rezdülései. Ellenben a film maga széteső, hibás. Pompás alkalom nyílt volna arra hogy bemutassa a dunai halászok életét. Ehelyett azonban ,.időtlení+i”, azaz a valóságtól egészen eloldja. Akárcsak a multheti filmben: itt is a vendéglőben jön rá a „nagy szám” el- éneklésének vágya a főszereplőre. Egyébként semmit sem érezhetünk a regény feszültségéből, valahogy lég6

— Azt felelem, hogy te az új világ harcosának mondod magad s mégis, sokban elavult szemléleted van. A múlt század osztályharcos szocializmusának osztály-bizalmatlanságával nézel ránk. Te lelkileg mindig a barrikádokon vagy s nem látod, ami az emberekben osztálykülönbség nélkül lefolyt az utolsó 30 évben. (Nem tekintve egy egészen vékony réteget, melynek a régi világ az érdeke.) Te a munkások ügyének tartod a szocializmust s ezzel a kisajátítással útjába állsz a kibontakozásnak. Te a mi szocializmusunkban kételkedsz, ahelyett, hogy örülnél annak, aminek mi kezdünk örülni már: a szociális gondolat fel- tarthatatlanul bevonult gondolkozásunkba s győzött. A középosztály és a parasztság életképes és politikailag vállalkozásra érett tagjai éppenúgy, mint a munkásság ilyen rétegei, (a munkásság sem a maga egészében harcosa az új világnak, minden társadalmi osztálynak vannak pionírjai s vannak sodródó, tehetetlen tömegei,) készek a szocializmusra. , Ma már látjuk, hogy még azok is szocializmust hirdetnek, akik nem akarnak szocializmust.” (Veres Péter)

Ma ugyanis már nem vitás, amit Veres Péter így fogalmaz: ,,A kapitalizmus, a tőkés termelés gazdasági, politikai és társadalmi rendszere a hanyatlás útjára került. Benne vagyunk végső felbomlásában és az új világrend kialakulásával járó küzdelem közepében.” A történelemnek nem lehet útjába állani. Korunk belső fejlődése kicsalogatta a szellemet az üvegből és nincs, aki visszadjigja. Akik a kapitalizmus rendjét ma védelme?ik, nem látják, hogy épen az a kor, mely a kapitalizmust kifejlesztette, Tett a szocializmus előkészítőjévé.

A kapitalizmus ugyanis két jelenség vállain lett világrenddé: a liberális demokrácia társadalmi elvein s a technikai civilizáció, a gép- civilizácm matériális adottságain. Az a korlátlan fejlődés, melyben a tőke oly jól érezte magát, a társadalmi szabadság gondolata és a technikai civilizáció nélkül nem alakulhatott volna ki. Bizonyos vagyok azonban abban, hogy Ortega jól ítéli meg a történelmi fejlődést, amikor éppen ezt a két jelenséget tekinti a szocializmus melegágyának. A társadalmi szabadság elve az addig homályban élő és az élet gazdagságából, kényelméből, élvezeteiből kiszorított embertömegeket, az ú. n. ,,népet” biztossá tette a társadalmi egyenlőség feltétlen igazsága felől. A civilizációnak épen a kapitalizmus által erőszakolt terjedése pedig megtanította a széles néptömegeket az élet kényelmének és élvezetének használatára, s a kettő együtt mindenesetre igazságos, de egyenlőre kielégíthetetlen igényeket ébresztett olyan széles tömegekben, amelyekben ezek az igények eddig nem éltek.

Méghozzá váratlanul hatalmas tömegekben ébredtek fel ezek az igények. Werner Sombart kimutatja, hogy Európának a VT. sz—XIX. századig átlagban 180 milhó lakosa volt. A huszadik században 460 millió. Valószínűleg igaz az is, hogy ez az ugrásszerű népszaporodás is kapcsolatos a demokráciának és a civilizációnak korszerepével, az élet forradalmi tökéletesedésével. Ma azonban ez a fejlődés ott tart, hogy nyilvánvaló, hogy ezt a megháromszorozódott népességet ezekkel a megszázszorozódott igényekkel, a régi rendjében nem lehet eltartani. Ez a valóság ásta meg a szocializmus medrét. A tömegeik a társadalmi szabadság és egyenlőség jelszavára a társadalmi igazság jelszavát felelték. Mert nincs igazi szabadság és egyenlőség a javak mai elosztása és a kapitalizmus mai gazdasági törvénye alatt. A mai ember szeme előtt jelenleg a szocializmus áll, mint egyetlen ajánlat a kapitalizmus leváltására. A tudománves szocializmus elvégezte az elvi fölvilágosí- tást s elvei ma igazságoknak látszanak.

De tévedsz\ ha azt hiszed, hogy a szocializmus készen van. Épen azért ilyen válságos a mai korunk, mert a kapitalizmus leáldozóban, a szocializmus pedig még csak forradalmi fejlődésben van. Benne vagyunk a végső felbomlásban és az új világrend kialakulásával járó küzdelem közepében. Ezért nem látunk ki belőle s ezért annyi zavar.

A szocializmus ma még puszta reakciója a kapitalizmusnak. A társadalmi szabadsággal szemben a korlátlan állami beavatkozás. elvét juttatja diadalra. Etatizmus alakul ki a szocializmus helyett. Pedig a szocializmus társdalmasítani akar, nem államosítani. Azzal pedig nem építünk új világot, hogy társadalmi igazság reményében eltüntetjük a társadalmi szabadságot. Ez nem történelmi fejlődés volna, de történelmi árulás, melyben az emberiség egyik már kiharcolt szellemi vívmányát, a szabadságot adnánk fel, amit pedig nem szabad többé fel-