Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-10-21 / 42. szám
HÍREK Atyám, őrizd meg hazámat a veszélyben és tartsd meg a jobb jövendő számára. Magamat és minden szeretteimet legbölcsebb irgalmadra bízom. Kényszeríts e drága föld iránt való minden munkára és minden áldozatra. Egyesíts bűntől és önzéstől ment hazaszeretetre. Arcomat elönti a szégyen pírja, ha azokra gondolok, kik mindenüket odaadták a haza oltárára és én még nem vagyok méltó hozzájuk. Uram, add, hogy honfiúi szerelemből a legnagyobbat, életem boldog odaáldo- zását is meghozhassam érette, ha Te úgy kívánod. Népek nagy Istene! Áldd meg, védd meg a magyart! Ámen. * Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban gubbasztani, vagy a lócán heverni, fejet lógatni-csóválni, gondolataiddal magadat emészteni, s töprengve kutatni, hogy miként szabadulhatsz meg?! Minek az örökös siránkozás: jaj nekem, jaj nekem?! Inkább rajta, lusta népség, térdre veled, kezeket, szemeket az égre, elő egy zsoltárt, vagy miatyánkot s szükségedet, könnyes panasszal vidd Isten elé. Ahogy az igében olvasod: „Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat“. N (Luther Márton.) Hogy az imádság milyen hathatós erő és mi-mindenre képest, azt csak az hiszi el, aki megpróbálta már s akit a tapasztalat megtanított rá. Valahányszor igazán komolyan imádkoztam, mindannyiszor bőséges meghallgattatást nyertem s többet kaptam, mint amennyit kértem. Ha olykor Isten halasztotta is, végre mégis meglett. Micsoda nagy dolog a kegyes keresztyén igazi imádsága! Egy nyomorult ember a felséges Istennel beszélgethet minden félelem nélkül, sőt azzal a biztos tudattal, hogy Isten szerelmes Fiáért bizonnyal meghallgatja. (Luther Márton.) i ^ . y ■ 'i * ^-i ‘•y-y, » y‘ ■. »!/■»> ,/■»i — -ii*--fTi»_»^iym*! kérdéseket, pl. kimondottan egyházi vonatkozású ügyeket úgy tudjon megtárgyalni, beleállítva azt egész társadalmunk, nemzetünk érdeklődésének középpontjába, különösen szociális vonatkozások megmutatásával, hogy az általános érdeklődést keltsen. Különösen uralkodik minden mondanivalóján a szociális felelősségérzet. Prédikációi rövid, inkább vázlatszerű írásmagyarázatok, mind olyan témakörből válogatva, hogy 'azokat más- vallású olvasók is lelki örömmel olvashatják. Jól ragadja meg az alapul vett igék középponti mondanivalóját, elevenen alkalmazza azokat az életünkre, s mindegyiknek megmozgató, tanító, gyakorlati ereje van. Kiemelkednek: „Üj világ”, „Lelki nagykorúság”, „Három hadsereg”, „Én vagyok a te Istened”, „Csodálatos élet”, „Isten temploma vagytok” c. igehirdetései. Sohasem theologizál, de minden mondanivalóján átsüt a hitvallásos kálvinizmus és a korszerű theologia jól átdolgozott élménye. Kemény egyháziassága külön nagy érték a reformátusságnak. dyl. * NagykáUói Fényes István: Verses krónikája Debrecen városának ez keresztyen res-publicának az 1664-ik esztendőben esett minden dolgairól. Mata János gondozásában, s 12 fametszetével kiadta az Exodus, 1943-ban. A XVI. és XVII. században Debrecen a szétszakadt, törököt és németet nyögő Magyarország és- az önálló, s a magyarság minden reménységét féltve őrizgető Erdély között, szinte a senki földjén élt. A két ország „mindenki taposta, bizonytalan mesgyéjén” élt, s békésen tűrte a két várakkal rakott országrész minden balsorsát. Hol a német, hol a török sarcolta s közben még a magyar várak katonasága is. Ez időben élt Diószegi Ferenc, majd Nagykállói Fényes István nótárius, aki a protocollonba csak a legveszélytelenebb szövegeket írhatta bele, hiszen ki volt annak téve ő is, a város is, hogy „Ma a török néz bele, holnap beleüti orrát a német, azután a maga fajtája, s p. várossal itatják meg a levét, ha valami, nem szájok íze szerint valót sillabizálnak ki belőle”. Azért íródtak hát ezek a verses krónikák, hogy amiket a jegyzőkönyvekben le kellett nyelni, derűsebb időkben előkerülhessenek, de akkor sem hivatalos formában. Fényes István krónikája tehát egyetlen magyar panaszkodás a nehéz sorsbán, s ugyanakkor magasratartott hivő bizonyságtétel a kálvinizmus predesztinációjában elnyugvó lelkek bizodalma felől, mely hitben egyedül lehetett elviselni ezt a korszakot. A Krónika meglepően költői, s mivel igen kevesen ismerték, létezéséről is alig beszélnek még az irodalomtörténet könyvek is. Hálával tartozunk a kiadónak, hogy ilyen bőkezű áldozattal, ilyen gyönyörű kiadásban adta közre, s hálával Mata Jánosnak is, a mű értékes irodalomtörténeti gondozásáért. Csak az a kár, hogy ez az elöljáró beszéd a maga régieskedő és népieskedő stílusában igen nehézkes olvasmány. Kevesebb modorossággal élvezhetőbb tudós és magyarabb kálvinista volna a különben lelkes gondozó. Méliusz történelmi jelentőségét szépen fejtegeti, Dévai Bíró Mátyásról való ilyen bizonytalan kijelentése is túlzás azonban, hogy: „nem volt szorosan vehető kálvinista”. T. i. szorosan vehető lutheránus „vala”. De ez abban a korban nem túl lényeges. dyl. Kapi Béla püspök a menekültekért. D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök a menekültek felkarolása érdekében körlevelet bocsátott ki: „A háború, ez a „fekete kőember” — írja a püspök — most új kötelességet hoz elénk: a menekültek sorsát. Fiatalok, öregek, gyerekek, serdülő leányok és fiúk vágtak neki a száműzetés útjának, a legtöbbjük feldúlt tűzhelyet, üszkös romokat hagyott maga mögött s kicsi cókmókja egész vagyonát jelenti. Bujdosó testvér áll házatok előtt, ajtótokon kopogtat, kenyeret és födelet kér. Nem idegen! Testvéretek. Egy anyának vagytok gyermekei, vállaljatok hát részt kegyetlen sorsukból. Jó ajánlólevéllel jön a testvér: a székelység véres betűkkel írt nemesi levelét hozza. Hazát védelmező történelmi időben bőségesen hullatott véréért, nehéz áldozataiért, siralmas hajléktalanságáért szeretetek könyörületet, kenyeret, hajlékot kérők, hallja meg Krisztus szolgája és a gyülekezet és cselekedjék Isten parancsa szerint. Evangélikus gyülekezeteink valósítsák meg az ős- keresztyén gyülekezet példáját”. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök gyógykezeltetéséről szerencsésen hazaérkezett és hivatalának vezetését átvette. Mióta a háborús helyzet nehezebbre fordult., több ízben tervezte hazajövetelét, azonban utazási nehézségek és főként benzinhiány meggátolta azt. A tiszakerületi püspök legutóbbi körlevele közli, hogy Kovács László székelyföldi, Rigó János székelyzsombori és Mikola János zselyki lelkész sorsáról semmi értesülés nincsen. Gondoljunk rájuk s gyülekezetükre közbenjáró imádságunkban. tJrvacsoraosztás. A budapesti templomokban október elejétől minden vasárnap van úrvacsoraosztás. A protestáns helyőrségi templom felszentelése. A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesületek nemzeti szövetségének új palotájában (VIII., Vasutca 2/c.) hatalmas helyőrségi templomot létesített a honvédség protestáns egyházi szervezete s azt október 22-én d. u. 5 órakor ünnepi istentisztelet keretében adják át rendeltetésének. A templomszentelés szertartását dr. Soltész Elemér altábornagy, tábori püspök végzi. Az országhatáron és a magyar Alföldön folyó harcok következtében alföldi gyülekezeteinkben több helyen templomok és egyházi épületek kárt szenvedtek. Különösen a csanád-csongrádi, arad-békési és a békési egyházmegyében vannak nagyobb károk. Halálozás. Vargha Emil, a felvidéki magyar evangélikusság egyik vezéralakja, egykori nyitrai esperes, a felső- ezori egyházközségnek 43 éven át volt lelkésze, 75. életévében meghalt. Öt gyermeke: dr. Vargha Kálmán soproni egyetemi tanár, Vargha Emil, a felvidéki Magyar Párt titkára, Vargha Béla bányaigazgató, Vargha Sándor evang. egyetemes egyházi főtitkár és Edit leánya, Sóhalmi Györgyné gyászolja. — Nagy részvéttel Rozsnyón temették el. 7 J
