Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-29 / 5. szám
MWCflMMET Tánc nélkül Csakhogy ezt is megértük egyszer. Ennek a farsangnak az elején rendelet jelent meg, mely a bálokat, nyilvános tánc- mulatságokat eltiltotta. És habár eddig ez a szó: farsang, éppen a vidám mulatságokat, közöttük pedig az egymással versengő táncmulatságokat jelentette, mégsem lett vége a világnak. Jólesően kell megállapítanunk, hogy a magyar közvélemény ezt a^rendelkezést helyes- lőleg és megnyugvással fogadta. Sokak számára meglepetést jelent, hogy a tánctilalom miatt nem volt semmi észrevehető elégedetlenkedés. A komoly emberek belátták a helyességét, az ifjúság belenyugodott, a bálrendezők pedig más elfoglaltságot kerestek maguknak. így can ez helyesen. Nemcsak azért, mert tánc nélkül meg lehet élni, tehát a tánc nem életszükséglet, — nemcsak azért, mert a mulatsághoz, szórakozáshoz nem tartozik feltétlenül a táncolás és mert vannak nála sokkal nemesebb, komolyabb. és mégis élvezetesebb c s értékesebb szórakozások, ha- n ?m főképpen azért, mert vannak olyan idők és helyzetek, amelyek a tánc-jellegű szórakozásokat szinte kizárják. Mai életünk igazán ilyen. Halálosan komoly idő. Pusztító forgószél fenyegeti az országhatárokat, a társadalmi kereteket, a csendes templomokat, a nyugodt családi otthonokat, a háztetőket és a pincéket, az ide-oda kapkodó és bújkáló embereket. Akiben csak egy * szemernyi sejtés él arról, hogy Krisztus Urunk tanítása szerint magát az emberiség nagy családjába tartozónak kell tekintenie, az még ennek a gyűlölködő világnak a napjaiban is szorongva gondol arra, hogy milliószámra vannak a háborútól szerencsétlenné, hajléktalanná vagy hazátlanná tett emberek, hogy mindennap ezerszámra hullanak sírokba egészséges katonák, mer ülnek el viharos tengereken, vagy egyszerűen kifáradnak és túlhajszolt szívük megáll. Nem kár az emberért? Nem kell sajnálni messze földrész idegen embereit, akik alatt megrendül ez a vértől borzadó fold és percek leforgása alatt rom lesz egy virágzó városból és halottak a nevető emberek ből? Ha semmi közöd senkihez, ha nem törődsz a mások életével, ha nem érzed embereknek emberekhez való tartozását és ha nincsen semmi hited és semmi imádságod az Isten gyermekeinek életéért és bé- -kességéért, akkor táncolhatsz akármilyen muzsikára, amit az ördög játszik háborúkba sodródott korszakok idején. • Valaki azért mégis azt mondta, hogy ha örül is ennek a táncot tiltó rendeletnek, mégis sajnálja az ifjúságot, mert néhány felejthetetlen emléke fog hiányozni ifjúságának az idejéből. Hadd mondjuk meg ennek az embernek, hogy sokkal nagyobb dolgok is hiányozni fognak a mai ifjúság életéből. Sok-sok olyan drága dolog, amelyik egész életre szólóan gazdagíthatta volna életüket. Például a családi otthonnak idegeskedések nélküli nyugodt levegője, egyforma vágyakozás és együtt indulás a délelőtti istentiszteletre s azután nagyon pihentető, nagyon egyensúlyozott vasárnap délután odahaza. Derűs nagyapa, mosolygó nagyanya, egymást támogató testvérek, egy-egy szegény rokon, akit mindenki egyformán szeret, sajnál és támogat. Ma az ilyen órák mintha elszaladtak volna a földről. Ezeknek a hiányáért sajnáljuk a mai ifjúságot és nem az elmaradt táncvigalmakért. És ha már róluk van szó, akkor nem azt kívánjuk számukra, hogy valamikor majd pótolja ki az idő az elmaradt mulatságokat, hanem azt kívánjuk, hogy valamikor majd adja meg nekik Isten ezeket a csendes és drága órákat, hogy ők majd újból örökségül és emlékül hagyhassák gyermekeikre. A szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romol- hatatlanságáva1, igen becses az Isten előtt. 1
