Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-09-16 / 38. szám
GUKBMUBff Munkában a szellem és test! (Részlet az orosházi evangélikus KIÉ népfőiskola 1943/44. évi beszámolójából.) Akik Istennek kedvesek akarnak lenni, számoljanak azzal, hogy életük nem lesz mentes a próbáktól. Ez nem csupán egyes emberekre, hanem intézményekre is áll. Népfőiskolánk Istennek drága ajándéka, tulajdonosa és fenntartója a mi Mennyei Atyánk. Ezt hirdetjük, valljuk mindenkor, s vállaljuk az ezzel a magasztos kitüntetéssel járó gyönyörűséges igát is!- Intézetünk nehézségei az idén sem csökkentek. De ez nem büntetés volt rajtunk, hanem főként azt a célt szolgálta, hogy annál nagyobb mértékben meglássék Isten dicsősége. Fiainkon — kevés kivétellel — meglátszott, hogy jóideje elszoktak mindenféle szellemi munkától. Igen sok kitartást, nem csekély szorgalmat igényelt, amíg nagyrészük belegyakorló- dott például a folyamatos olvasásba. Ezt a körülményt méginkább érthetővé teszi és enyhíti az is, hogy voltak köztük olyanok is, akik sohasem járhattak magyar tanítási nyelvű iskolába. Hogy is lett volna alkalmuk a folyamatos magyar olvasást elsajátíta- niok! Ezeknek tehát kétszeresen fontos volt az írás-olvasási óra, hiszen régi szükségletet pótolt náluk. Olvasásra mindenekelőtt azért is volt szükségük — mindnyájuknak legfőképp azért van erre szüksége —, hogy Isten igéjét mindenki maga is tanulmányozhassa. Jól tudták ezt annak idején a reformátorok; jó, ha mi sem feledkezünk meg róla. Reggelenként nyílt alkalmuk a fiúknak, valamint a délelőtt egy részén s a nap befejeztekor arra, hogy elmélyedhessenek a Szentírásba. — Megboldogult helyettes nevelő-lelkészük, Paál Sámuel volt velük s vezette őket Isten igaz ismerete felé. A kedd esténként tartott áhítatok (ú. n. szeura- tok), valamint a péntek esti KIE-biblia- órák is alkalmat adtak a növendékeknek megnyilatkozásra. — A csütörtöki nagy imaórákra is rendszeresen jártak. Nagy lépésekben haladva ismerkedtek fiaink a magyar irodalom neves alkotásaival is, a felkutatható kezdettől fogva mind a mai napig. — Bő alkalmat adott a gyakorlati ismeretek mennyiségbeli feldolgozására a szám- tanpéldák tömegének kidolgozása. — Magyarország földrajzával eleinte az oktatóhiány miatt volt nehéz, alaposabban foglalkozniuk, de a történelmével annál behatóbban igyekeztek megismerkedni. Egészségtani ismereteiket jelentősen bővítette a Vöröskereszt megbízottjának előadássorozata. —Társadalmi kérdéseink emelkedett szemszögből kaptak megvilágítást a szociológiai órákon. — A dogmatikai ismeretek, valamint beimissziói intézményeink ismertetése részint a gyülekezeti és részint a nevelő-lelkész munkája volt. '— A kedély és magyarság ismeret elmélyítésére jó alkalmat adtak azok az órák is, amelyekben népdalokat tanultak növendékeink. S jó eredménnyel tanulták a sok magyar kincset, mint beszámolóinkon, összejöveteleinken nem egyszer megmutatták. Testi munkát mindennap végeztek fiaink, különösen az elején, amikor 2 Az egyház a háborúban — Kúthy Dezső püspöknek a dunáninneni egyházkerület közgyűlése elé terjesztett jelentéséből. — Az elmúlt közigazgatási évben az állam egy olyan kérdés megoldását tette foganatba, amely kihatásaiban egyházunkat is érintette, végrehajtásának módjával egyházunk lelkiismeretét is megmozgatta s igy megnyilatkozásunkat tette szükségessé. Ez a zsidókérdés. Köztudomású tények lerögzítésétől eltekintek. Csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy egyházunk — minden esetben a református egyházzal teljes összhangban — részben az egyházegyetem, részben a püspöki kar útján a zsidókérdésnek a kormány részéről foganatba tett megoldása egyes szakaszaiban felemelte szavát általában a zsidók és különösen is a keresztyén zsidók érdekében minden olyan eljárással szemben, amellyel szemben arra magát, mint a nemzet élő lelkiismerete és Isten örökérvényű törvényeinek őre, kötelezve érezte. Eljárása, amint a következmények megmutatták, nem maradt minden eredmény nélkül, ha nem is hozott teljes eredményt. Ha az egyház szíve fáj is, hogy nem érte el mindazt, aminek elérését célul tűzte ki s tőle telhetőleg szorgalmazta, lelkiismerete nyugodt, mert mindent megtett, aminek megtétele a jelenlegi helyzetben lehetséges volt. A zsidókérdésben az egyház két ellentétes erő kereszttüzében állt. Az egyik isteni küldetésének kötelező ereje, a másik a közvélemény egy részének kedvezőtlen ítélete. Hogy eljárásánál csak az előbbire volt tekintettel, az épp oly természetes, mint a zsidókérdés megoldásának nyomán keletkezett áttérési mozgalommal kapcsolatban követett eljárása. Áttérési mozgalomnak az egyház nem nyithat kaput, mert az a jelenlegi viszonyok között nyilvánvalóan nélkülözi a meggyőződés erejét, mint egyetlen jogosultnak minősülő hajtóerőt. Normális mérvű áttérések előtt viszont nem zárhatjuk le a kaput, mert azoknak, mint más helyzetben, a meggyőződés lehet ma is a rugója és Krisztus misz- sziói parancsa minden időkre érvényes. Ugyanez a parancs kötelez arra. hogy a keresztelést tanítás előzze meg. Ezért félévi tanítás kötelező, amelynek ideje egyben próbaidő is. A tanítás díjtalan, hogy a kérdésből minden anyagiasságnak még a látszata is kikapcsolódjék. Jó lelkiismerete a zsidókérdésnek ebben a vonatkozásában is elviselhetővé teszi az egyház számára a közvélemény egy részének kedvezőtlen megítélését. A másik olyan kérdés, amely voltaképpen az államé, de egyházunkat is közelről érinti, a nemzetiségi kérdés. Amennyire bonyolult lehet ez az állam szempontjából, annyira leegyszerűsödik az egyházra nézve, ha az egyház isteni küldetésének szemszögéből nézzük. Luther bibliafordításának négyszázados jubileumára hazai egyházunk emlékérmet veretett, amelynek hátlapján az apokalipszis angyala látható, amint átrepül a világon, az evangéliumot ábrázoló papírtekercset lobogtatva kezében a felírással: „Minden népnek a maga nyelvén“. Háromnyelvű egyházkerületünknek ehhez a bibliai elvhez kell tartania és úgy látom, ehhez is tartja magát. Istennek gyönyörűsége lehet abban, hogy három nyelven egy szívből szárnyal az ének és hangzik az ige templomainkban és különböző anyanyelvű híveink között a nemzetiségi kérclés nem kérdés. Ott, ahol egyházon kívüli, vagy egyháziatlan elemek nyelvükben zártegységű egyházközségekben egyenetlenség szítását kísérlik meg és politikai jelszavakkal az egyháziasság és az egyházi egység megbontására törekszenek, a helyzet az egyházi vezetőktől Istenbe vetett nagy bizodalmát és különös bölcsességet, a hithü egyháztagoktól pedig égőbb hitbuzgóságot, nagyobb egyházhűséget és áldozatkészséget követel. Mindezek azonban feltétlenül meghozzák az eredményt, átsegítik az egyház ügyét az idők nyugtalanságán, meddővé teszik a konkolyhintők erőfeszítését és a megtévelyedetteket megszégyenítve visszatérítik a helyes útra, ha annak ideje eljő.
