Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-09-09 / 37. szám

A háború természetéből folyóan, mint sok más. ebben a kérdés­ben sem enged tökéletes tisztánlátást. De kétségtelen jelek arra mutat­nak. hogy az egyházak nem tétlenek ebben a vonatkozásban sem. Tudunk a pápa erőfeszítéseiről, amelyekkel a háború kitörését, majd elfajulását megakadályozni, illetve enyhíteni igyekezett. New-York érsekének a szenzáció erejével hatott utazásai is bizonnyal ennek a célnak a szolgálatában állhatták. Ismeretes egyes angol protestáns egyházi férfiaknak a polgári lakosság bombázása elleni állásfoglalása is. Az egyházak Svájcban székelő ökumenikus tanácsának fáradozá­sai nem kapnak olyan nyilvánosságot, mint amazok, de azért tudnak azokról is az illetékesek s ezek a fáradozások igazolni fogják az utó­kor előtt a világ protestáns egyházainak szerepét ezekben a sorsdöntő időkben. A hazai protestáns egyházak lelkíismerete is megmozdult és azok is megtették azt, ami módjukban állt és el is érték azt, ami az adott helyzetben elérhető volt. Ezenfelül az egyházak természetesen mindent elkövetnek, hogy a fegyverek zajában is elhasson a lelkekhez Isten igéjének tiszta zen­gése és életük ne divatos politikai jelszavak, hanem Isten igéiének határozott és örökérvényű iránymutatása szerint igazodjék. Nincs tudomásom arról, hogy volna egyház, amely nem így cselekednék, hanem oda adta volna magát a háborús politika szolgálatába. Egve- sek kilengései ilven zavaros időkben elkerülhetetlenek, de azok semmi­képp sem írhatók az egvház rovására. Természetszerűleg komoly előkészületek folvn-ik az egvházban arra az időre is, amikor ismét beáll a világ különböző országaiban élő keresztvének testvéri érintkezésének és összefogásának lehető­sége. Bizonnyal gondolnak a hivatottak arra, hogv az egvházi világ- rnozgalmak a háború után valóban testvéri egvüttműködés szervei legvenek. amelvekbe nem tör be a politika, amely a háború előtti feszültségben már az addig teljesen politikamentes mozgalmak össz­hangját is megzavarta s ezáltal működésüket szinte holtpontra jut­tatta Biztató ielek vannak arranézve. hogv, míg a népek állig fegv- verhen állnak egvmással szemben, a hívők szívében ott él az egy­másért való aggódás és a testvéri összeölelkezés utáni vágv. Akármint végződjék is ez a háború, a régi világ helvén csak rom­halmaz marad Azon olvan úi világ, amelvben inasán boldog embe­riség él. csak akkor épülhet fel. ha építői Isten világának szániák azt. Megépítésében tehát az egvház döntő befolyásának kell érvénve- sülnie. hogv lakozhassék abban igazi istenfélelern evangéliumi test­vériség. irgalmas felebarát: szeretet, szociális igazság és Krisztus békessége. Egvházunk, amelv a letűnt századok folvamán az evangélium hirdetésével olvan üdvös hatást gvakorolt a magvar államéle+ alaku­lásár. kell. hogv ezt a befolvást a jövőben is érvénvesítbescp. ami­kor a háború pusztításai után úi élet indul. Nem- az^al. bogv bele- ártia magát a nani politikába, hanem az által, bogv hivatásához híven híveit az ige és a szentségek népévé neveli és ksten szavát hamisítatlanul szjólaltatia meg. nem csupán a templomfalak között, de azokon kívül, a nemzet életében is. Ennek az utóbbi kötelességteliesítésnek útjába jelenleg a háború sokszor akadálvokat gördít • s a háború törvén vénei? kér^lbetetlen tilalmával találja magát szemben, az azonban a békeidők légkörében hatályát veszti. (Folytatjuk.) Pápai audenciák Róma elfoglalásakor keresztyén szívvel gondoltunk a város jöven­dőjére. A világváros, amely kikerült a világháború gránáttüzéből, ismét fölvehette azt az arculatát, amelyet múltja, sorsa és érdekei miatt állandóan kellett kifelé és befelé egyaránt mutatnia. Azóta Orlemanskytól Spellmannig és Taylortól Attleeig minden jelentős angol és amerikai félhivatalos és hivatalos egyházi és világi diplomata tette tiszteletét a pápai udvarnál. Sok keresztvén lélek a békekötésnek a lehetőségeit legnyugod- tabban a pápa kezébe lehelyezve tudná. Nagyon sok lélek tekintett jövője ifjúságunk kezébe jut, éppen ezért legyen ifjúságunk jólnevelt és legyenek helyesen vezetve az élet út­jain. Különös kérésem a lelkész és tanító urakhoz: neveljenek olyan ifjúságot a magyar nemzet és mindnyájunk szá­mára, akik a tárgyi ismeretek mellett a tiszteletet és a szeretetet is jól meg­tanulják. Pedagógusaink bizonyítsák be, hogy a magyar pedagógiai kar össze tudja egyeztetni a nehéz nevelési kér­déseket és be tudja majd mutatni or­szág-világ előtt azt az ifjúságot, akik minden magyar embernek - büszkeségei lesznek! Fegyelmezett, felebaráti szeretettel telített, bajtársias érzésű, de mindenek­előtt tiszteletet és engedelmességet ismerő, komoly fiatalságra van szük­ség! Ezen törekvésünkhöz, nyújtsanak se­gítséget a felügyelők, presbiterek és minden egyháztag. Bővüljön ki az egy­házi munkaköre mindenkinek, hiszen a súlyos és válságos idők a helytállás­nak, a gondoknak olyan mértékét rak­ják az egyházakra is, hopr azoknak viselése fokozódó munkatöbbletet je­lent. — Majd gondos gazdálkodásra in­tette az egyházközségeket és Isten ál­dását kérte az egyházkerület minden munkájára. Az ünnepélyes beiktatáson megjelent dr. Baross József főispán, neográdi Hor­váth Sándor alispán, dr. Jáky Kálmán a katolikus egyházközség s a kir. tör­vényszék képviseletében, Antal Zoltán a helybeli református egyházközség képviseletében, Iványi József kir. tan- felügyelő, tanügyi tanácsos, dr. Borsa József, az OTI ügyvezetője, dr. Jánossy Lajos egyetemi tanár, dr. Krepuska István egyetemi tanár, a Nógrád-Hont- Barsi egyházmegye másodfelügyelője, dr. Horváth Kornél miniszteri tanácsos, Prónay József Johannita-rendi lovag. .A beiktatás ünnepi részét különösen emelte báró Radvánszky Albert ko­ronaőr, m. kir. titkos tanácsos meg­jelenése. aki az egyetemes egyház kép­viseletében jelent meg. A közgyűlés ünnepi része után meg­kezdődött a közgyűlés tárgysorozatának letárgyalása a püspök évi jelentésé­vel. A nagy gonddal készült, minden kérdésre rámutató és irányt szabó püs­pöki jelentés felolvasásának végefelé újból a már előre berendezett és tár­gyalásra alkalmassá tett óvóhelyre kel­lett menni s a közgyűlés ott folyt le. Az egyes tárgyakat Limbacher Zoltán, dr. lándori Kéler Bertalan, Fadgyas Aladár, dr. Csengődy Lajos, Fúria Zol­tán, lie. Fizély Ödön, Szilárd Gyula, Bérces Lajos referálták. A közgyűlést megelőző napon volt az egyházkerületi lelkészegyesület közgyűlése, mely meg­választotta az új tisztikart. Elnöknek Kúthy Dezső püspököt, alelnöknek Kuszy Emil losonci lelkészt, tb. espe­rest. Ugyancsak ezen a napon ülése­zett az egyházkerületi tanítóegyesület közgyűlése, mely elbúcsúztatta a nyo- galomba vonuló Bérces Lajos balassa­gyarmati igazgató-tanítót, az egyesü­let elnökét. Ugyanezen a napon érte­kezletet tartott a dunáninneni egyház­kerületi papnék szövetsége, valamint a különféle bizottságok. A napi munka befejezése után pedig este a templom­ban Schrődl Mátyás mosoni esperes igehirdetésével közgyűlést megnyitó és egyben gyámintézeti istentisztelet volt. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom