Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-09-02 / 36. szám

Kevesen tudják... Petőfi Sándor rövid életének hosszú bolyongása útján egyik leg­vonzóbb állomáshelye Aszód volt. Itt tartózkodott a legtovább s hir- neves költő korában is meghatottam emlékezett vissza aszódi éveire. Az aszódi iskola nagyon sok Petőfi-emléket őriz,. Másfélszázados év­fordulójára emléktáblával jelölték az iskola homlokzatát, hogy hir­desse Csengey Gusztáv nyelvén: „Itt lobbant fel a láng; itt nyerte olympi tüzét a Legszeretőbb költő, a haza Tyrtaetisa. Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi; szegény bár: Kincse, a lángelmék, átragyog ifjaira.” Ha idegen, vagy vendég érkezik Aszódra s halad a Fő-úton, az egyik ház falán egy fehér márványtábla aranybetűs írása állítja meg: „Itt állott az a ház, ahol Petőfi Sándor, mint aszódi diák 1835—1838- ig lakott“. A táblát a Petőfi-centennárium alkalmából a gimnázium fenntartótestülete és tanári kara állíttatta. Petrovics Sándor Koren Isván professzorral együtt egy éven át özvegy Neumanné kosztosa vplt. Érdekes kosztosok lehettek mind a ketten, míg a professzor úr a kosztadóind Julianna lányát nőül nem vette s maga is oda nem költözött. Attól kezdve két esztendőn ke­resztül a szigorú, de jószívű professzor látta el a már nagy diákot testi táplálékkal is. Jobban mondva: „Az eszes, szelíd, házias tárnámé, akivel Koren — sajátkezű életrajzában szinte végrendeletszerűen kifejezett óhajtása szerint — egyenlően kíván osztozkodni az eset­leges méltánylásban, mely őt netalán valaha éri. . .” (Koréin István önéletrajza.) A nagy diák veleszületett szellemi erejéhez a táplálékot Koren az iskolában nyújtotta neki s hogy milyen eredménnyel, mutatja a Petőfi-ereklyegyüjteünényben őrzött egykori bizonyitványkönyv, melynek tanúsága szerint Petrovics Sándor a latin iskola eminens tanulója volt. Az iskola ereklyegyüjteményében látható egyébként Koren kéziratos magyar nyelvtana és stilisztikája, melyből annak idején a fogalmazást tanította, nagyszerű bizonyság arra nézve, hogy Koren tót mivolta mellett is milyen becsületesen végezte magyar tanári hivatását. Ott van mellette protokollum-füzete, a mai tanári notesz őse, melyben a hírneves diáknak a különféle tárgyakból min­den egyes kalkulusa olvasható. * Egyházunk nagyjainak sorában is a legelsők között foglal helyet a fiatalon elhunyt Thurzó Jenő debreceni egyetemi tanár, aki­nek emlékét a debreceni Luther-Szövetség emlékfüzetben örökítette meg. A Thurzók ősi fészkéből, Trencsénből származott. Ragyogó tehet­séggel áldotta meg Isten. Hihetetlen szorgalommal dolgozott. Meg­tanult 13 nyelven, bejárta egész Európa és Amerika müveit államait sorban és több, mint 30 tudományos szakintézetben folytatott mélyre­ható tanulmányokat. Négy éven át mintegy 200 kiváló szakmunkát írt különféle nyelven a világ tudományos szakirodaimában olyan ered­ménnyel, hogy külföldön is értékes csengése lett ősi nevének. Tudo­mányos kutatásai és orvosi könyvei mellett érdemes azonban kiragad­nunk egyet-mást „Gondolataim“ c. kéziratából. Többek között ezeket mondja: „Érzéseit elsősorban hazája, sze­rettei, gyermekei számára nyújtsa az ember, gondolataival pedig az egész emberiséget szolgálja! — Minden gondolatával és érzésével pedig az Isten felé forduljon mindenki.“ BtMUMffllT hogy mintaképül szolgálhat minden gyorsíró számára és megérné a sok­szorosítást. Evangélikus hadiárvák örökbefoga­dása. Egyházi lapjainkban kértük az evangélikus családokat hadiárvák örök- befogadására. Erre a felhívásra oly nagy számban jelentkeztek örökbe­fogadó szülők, hogy most arra kell kérnünk őket: legyenek türelemmel, mert eddig még kevés olyan jelent­kezett, aki hadiárva kisgyermekét haj­landó lenne örökbeadni s így sokkal kevesebb az örökbeadandó, mint az örökbefogadó. Kettőt azonban már most megtehetünk. Az egyik az, hogy a je­lentkezett nevelőszülőknek ezúton is hálás szívvel mondunk köszönetét szí­ves készségükért. A másik pedig az, hogy az érkezett levelekből Isten iránti hálával állapíthatjuk meg: híveink szí­vében sokkal több a szeretet, mint amire számítani mertünk volna. — Az Evangélikus Hadiárvaház vezetősége. Válasz sok névtelen levélre. A Deák­téri lelkészi hivatal az utóbbi hetekben a zsidók áttérésével kapcsolatban na­gyon sok névtelen levelet kapott. Majd­nem mindegyik levélíró azzal zárja le­velét, hogy — amennyiben a Deák-téri lelkészi hivatal továbbra is ezrével fogja felvenni és megkeresztelni a be­törésre jelentkezőket — ők kilépnek az evangélikus egyházból. Ezekre a név­telen levelekre csak ilyenmódon tudok válaszolni. Válaszom csupán ez a né­hány számadat: 1944 márciusában kb. ezren, június és július hónapokban pe­dig három ezren kérték hivatalunkban az egyházba való felvételüket. Ezek kö­zül gondos oktatás után 46 (negyven­hat) olyan jelentkezőt vett fel és ke­resztelt meg a Deák-téri lelkészi hiva­tal, -akinek a családja született evangé­likus, vagy aki már évek óta benne élt valamelyik evangéliumi keresztyén kö­zösségben. Augusztus 15-e, tehát az új missziói lelkészi hivatal felállítása óta a Deák-téri lelkészi hivatal áttérési ügyekkel nem foglalkozik. — Dr. Ké­kén András Deák-téri lelkész. Lelkészbeiktatás Csíkszeredán. A székelyföldi missziói egyházközség első Csíkszeredái lelkészét, Tekus Ottót, az ottani református templomban szep­tember 3-án iktatja be Járosi Andor teol. m. tanár, az erdélyi egyházmegye esperese. Istentisztelet után az egyház- község közgyűlést tart, melyen dr. Schneller Károly egyetemi ny. r. tanár, egyházmegyei felügyelő és Járosi An­dor esperes elnökölnek. Az Üzenet szolgálata. Az Üzenet c. evangélikus szórványlapunk szerkesz­tője, Friedrich Lajos legutóbb 8200 P értékű könyvadománnyal megkezdette a magyar hadikórházak rendszeres sajtószolgálatát. Ezenkívül hétről-hétre sokszáz példányban küldik hadikórhá­zakba az Üzenetet és rajta keresztül a nyomtatott betű vigasztalását. A mun­kához bizalommal kérik az evangélikus T

Next

/
Oldalképek
Tartalom