Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-26 / 35. szám
emberi módon mások helyzetébe. Pedig nincs szebb dolog, mint vállalni mások terhét is: önként áldozatot hozni másokért, önként bizonyos részt adni azoknak, kikben a nemzet jobb jövője épül. Az áldozathozatal még a legönzőbb emberre is nemesítőleg hat. S ha vannak egy-egy közösségben, kik kitárják lelkiismeretük kapuját, erőt vesznek a gonosz önzésen, áldoznak, alapítványokat tesznek, adományokat adnak, s példájukat követik mások is, az áldás már a fiák, unokák életében bőségesen megmutatkozik. Hány kultúrintézmény, gimnázium létesült szerény keretek között, s a nemeslelkü adományozók adományaiból virágzó intézetté fejlődtek, internátusukban s falaik között sok szegény tanuló lel otthonra, kap ellátást, sőt a környék kevesebb jövedelemmel bíró tisztviselői jó előmenetelű gyermekei a vagyontalan, vagy kicsiny birtokkal rendelkező szülők fiai. mellett a tanítók, jegyzők, kisjövedelmű lelkészek, kistisztviselők fiai is segítésben részesülnek. Légvárak építése-e, naiv-ág-e, ha hiszünk abban: boldogemléke- zetü Kunos József nyomdokában, az ő fényesen világító példáját követve s szegénysorsú tanulók részére e segítésben el nem fáradó adománytevők mellett újak támadnak, kik boldogok lesznek, hogy adhatnak. Az orosházi és környéki magyarság magyar népünk "tehetségekben, örök emberi értékekben egyik leggazdagabblelkü részét alkotja. Tiszta értelem, józan, világos felfogás, egyenesség, őszinteség jellemzi elsősorban a széles paraszti tömegeket. Bírja s szereti a munkát, végzi is látástól vakulásig, mer új dologra vállalkozni, s önművelődéssel tovább igyekszik képezni magát. Tudatalatti, korokon át felhalmozódó bölcs tapasztalatai vannak az élet folyásáról, hiszen szemben áll a józan valósággal, a természettel, ezért a józanság útjából nem szívesen, •kevéssé tér el a szélsőbb ösvényekre. A különféle hibák, a régi lelkiséggel, erkölccsel szemben nem egészségesnek mondható jelenségek részben az előző kor sok mulasztásából, a reá ható körülményekből magyarázhatók. Lelkialkata, észjárása még teljesen, sajátosan, ösztönösen magyar. Az egyetemes magyarság, de egyúttal az egyetemes emberi kultúra nagy érdeke, hogy e népben rejlő értékek érvényesüljenek, kiteljesedhessenek, s az egyetemes magyar kultúra gazdagságává váljanak. Aki nem ismeri e népet, s nem ismeri ez értékeket, az nem hisz benne, aki ismeri, az hisz benne, s hite vígasztalás a vigasztalan 'időkben. Nagy az elődökre emlékező utódok felelőssége. Minden korszak voltaképpen szakadatlan honépítés. Ha nem igazában az, a nyugalom ipán is lomlás, pusztulás támad, ha az, a vészek is elmúlnak, s az áldozat, munka nyomában áldás fakad, s a rossz is javára válik a nemzetnek így a háborúság elmúltával. Ne mondhassa senki a jövőben azt, hogy a magyar alkalmatlan voltánál fogva szorul kisebbségbe az iránvttartó pályákon, másrészt pedig azt, hogy kis középszerűségek, szürke kisszerüségek Eldorádója honunk. Igen, felelősek vagyunk minden magyarért, támogatni, segítem kell a tehetségeket, a szegénysorsú tehetséges tanulókat. Ne legyen szegényebb nélkülük, legyen velük a magyar élet gazdagabb, nem szabad magyar értéknek "elvesznie. Pazaroltunk csaknem egy évszázadon át mindent: régi hagyományt, a sajátosan magyar lelkiség különféle, megtartó formáit, sokszor ősi birtokot, s időt, melyet üres dőzsölések, tunya tétlenségek helyett munkára, a kor követelményeinek megfelelő berendezkedés megvalósítására fordíthattunk volna; lehetőségeket, hogy különféle rétegek közelebb kerüljünk egymáshoz. Legyen vége az esztelen pazarlásnak. Okosan és nemesen becsüljük meg értékeinket, lehetőségeinket. Önzetlenség, tiszta szándékok, ál- dozathozatal, a mély felelősség leikével végzett munka nélkül nincs, nem lesz jobb jövő. Hisszük, hogy ezek fokozott mértékben áthatják társadalmunkat, s akkor nem vész el magyar érték, s a magyar szellem egész világ ámulatára azt adhatja igazán, amire képes, az élet minden területén a tudemánv. művészet csodálatos alkotásait. Aki igazán szereti népét, az hisz abban, hegy a magyarságnak még nagy megmondani valói, kifejezni valói vannak a világ számára: a lelkiségében rejlő gazdag értékek feltárása, megmutaatása. Hozzá kell nőnünk a feladatokhoz, a lehetőségekhez, s elkövetkeznek a csodák. Cs. Gy. szággyűlési képviselői a pártközi együttműködés biztositása érdekében tartott legutolsó értekezleten felkérték vitéz Mérey László főispánt, forduljon az egyházak vezetőihez, hogy ebben a hazafias, nemzeti munkában támogassák a vármegye törekvéseit. A főispán most dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáshoz, dr. Grösz József kalocsai érsekhez, dr. Pétery József váci püspökhöz, dr. Ravasz László református és dr. Raffay Sándor evangélikus püspökhöz levelet intézett és kérte az egyházak támogatását. Levelében hangoztatta, hogy legfőbb igyekezete a vármegye belső békéjének fenntartása, a lelkek összhangjának megteremtése. Jelszava: védekezés minden eszközzel az ellenség ellen, béke minden áron idehaza. Örömmel állapítja meg, hogy a vármegye másfélmilliónyi közönsége megértéssel fogadta törekvéseit. Levelében beszámolt arról, hogy megszűnt a névtelen levelek áradata, a felelősség nélküli vádaskodás és rágalmazás. Ezeréves hazánkért, templomainkért, oltárainkért, házunkért, családi tűzhelyünkért, a magyar jövő megvédéséért harcolunk — írja a fiöspán. — Hazánkat sokszor fenyegette már veszedelem. Mindig elbuktunk, ha nem fogtunk össze, de mindig erős volt a magyar, ha összefogott. — Az egyházak megértéssel fogadták a vármegye akcióját és biztosították a főispánt a lelkészi kar odaadó, hathatós támogatásáról. Evangélizációs hetet rendeztek aug. 14—20. között a pécsi tart. tábori lelkészi tanfolyam protestáns 1 észtvevői az ottani református és evangélikus templomban. Az evangélikus templomban Győri János és Csepregi Béla szolgáltak. Több lelkész énekkari számokkal vett részt a hitébresztő és hitépítő szolgálatban. Az evangélizáció látogatottsága a nyári idő és a bombaveszély miatti elköltözésekre való tekintettel meglepően szép volt. Nagyjelentőségű, hogy több, mint 50 lelkész vett részt a két evangélizáción. Hisszük, hogy bennük ez a szolgálat új barátokat és munkásokat nyerhet. Ötven év távlatából címmel D. Raffay Sándor püspök az egyházi élet elmúlt fél évszázadára vonatkozó emlékeit és megjegyzéseit dolgozta fel. A rendkívül érdekes füzet kézirat gyanánt jelent meg és azt -az evangélikus lelkészegyesület tagjai mindannyian megkapták. A füzet könyvárúsi forgalomba nem kerül. Értelemzavaró sajtóhiba volt egyik múlt számunkban dr. Bánkúty Dezső cikkében. Címe helyesen: A jövő tanév kezdéséről. — A 2. bekezdésben a 2. mondat helyesen így hangzik: „Bizonyos, hogy tavaly helytelen volt novemberig szüneteltetni az iskolai munkát; addig elvesztegettük a nyugodt, legjobb és legolcsóbb két tanítási hónapot.” A falu népével együtt arat a lelkész is Gecsely községben. Mint a Református Életben olvassuk, Gecsely községben a falu lelkésze az aratómunkások részvételével a mezőn hálaadó isten- tisztelettel kezdte el az aratást. Az istentiszteleten begyűlt összeget a bombakárosultaknak ajánlották fel. A lelki- pásztor annak a családnak az aratómunkájában vesz részt, amelyikből kél férfi a fronton teljesít szolgálatot. Érdekes sorok. A Harangszóból vesz- szük a következőket: A földgolyó két- milliárdnyi népességéből már csak 83 7
