Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-26 / 35. szám

hazaérkezés örömére, ugyanúgy római katolikus katonai lelkész szívesen veszi kezébe a református katona kezét s adja meg neki azt, amire annak is pillanatnyilag szüksége van. Valamikor a frontnak ez a cselekedete bizonyosan éreztetni fogja komolyabb hatásait is.

De addig is, amíg ebben a minden napon súlyosabbá váló háborúban a magyar nemzet végzete mint óriási kérdőjel áll előttünk, naggyá hatalmasodik ez a probléma. Már nem is akarja kivonni magát senki sem a hatás alól. Mindinkább úgy kezdi nézni népünk a nagy kérdést, amely elől nem tud megfutamodni. Érzi, amit költőink nemzeti élményeik alapján énekeltek: itt élned, halnod kell! Amikor erre a boldog felemelkedésre eljut a lélek, akkor nem nyugtalanítja az a félelem, hogy mint gyenge és erőtelen nemzet erején felüli küzdelemnek és veszélynek van kitéve. Magában úgy érzi, hogy ez a magyarság rejtett értékeiben szunnyadó nagy erők egyikének erőszakos felébresztése. Sok ilyen megvilágosodás után komoly és jóleső elmélyülés lesz úrrá népünkön, amelyet erős vallásos hullámnak jegyeznek egyszer majd fel, de talán egy kissé más is: ez a végzet hatalmaskodása a magyar nemzeten.

így prédikál a helyzet és így veszi hatalmába a ma élő magyar embert. Szembe akar nézni azzal a sorssal, amely nem először jelentkezik a nemzet életében, hanem állandó és nincs is más állapota a nemzetnek.

örülünk annak, hogy ilyen kemény kenyeret evett mindig a magyar. Még az igehirdetés nem zárkózhatik el az elől, hogy nemzetünk és országunk végzetteljes éle+e konstitucionális adottság épenúgy, mint .| Istentől rendelt sorszerűság is egyben. Keresztyénségébe veszi fel ezt a látását, viaskodik vele és logikailag kitisztázza a kérdést.

De van egy kérdés: vájjon idegileg kibirja-e mindenki ezt a sokakat elcsüggesztő tételt? Komoly ez az ellenvetés! S abban a gondolatkörben mozog: a lélek kész, de a test erőtelen. Különösen az egészen modern s teljesen elvárosiasodott lélek teste és idegzete van próbára téve. Semmivel sem rosszabb keresztyén és magyar ez, mint az a magyar és keresztyén, aki a tételt elméletben és gyakorlatban egyaránt viseli és hordozza. S a nemzet közszelleme egyformán szereti hőseit és gyöngéit. Mert mindkettő a nemzet s egyikről sem mond le az egyház.

A végzet hatalmas súlya kipróbálja az embert és a. lelket egyaránt. Az angolok végzete épen úgy próba alatt áll, mint az oroszoké.

A bolgárok ismerik már az idegháborút s a németek is tudják, hogy mi ellen kell különösen harcolniok. A magyar nép semmivel sem kevesebb úgy rendeltetése, mint belső értéke és a többi nemzethez hasonló bűnei miatt, mint mások s épen ezért tudja és látja, hogy mi előtt áll. Sőt valószínűleg mind több magyar előtt mindjobban kitisztul a sorskérdésnek k’től való rendeltetése is. Ebben a felismerésben, bárhogyan is jut hozzá, az Ige közvetlen, vagy közvetett hatása alapján, rádöbben életének végzetszerű tényeire s addig forog emberek és írások felé, míg végül odafordul a fény forrása felé s abban az egyben megtalálja nemcsak helyzetét felderítő tanulságát, hanem magatartásának helyességét is. G. L.

irvt_i^V^in- i'V-u ■ V'i “*~r*“ ii ^ ^ A ^ • I1* ^‘i*1 • ,» ^

Gondolatok a tehetséges szegénysorsú

tanulók támogatásával kapcsolatban

(Folytatás.)

Ma az iskoláztatás megkötöttebb, a szervezet bonyolultabb. Az iskolák már nem annyira egy bizonyos tájnak, mint inkább egv-egy városnak, községnek iskolái. És éppen akkor, mikor annyira kellene a segítség, jóformán teljesen magukra vannak hagyva az iskolák, kevés olyan intézetet lehet látni, amely a régen megmutatkozó felelősség állandóan ható meglétéről adhatna számot. A tehetségek megmentése szükségességének felismerése még nem hatotta át társadalmunkat. Olyan méreteket öltött már a közöny, hogy elsősorban a református gimnáziumok nagyarányú segítőmunka megindítását látták szükségesnek, s pusztán a társadalom támogatásából ma is sok szegénysorsú

A zsidó származású keresztyének ről

érdekes adatokat ismertet a Magyar Statisztikai Szemle XXII. évfolyamának 4—5. száma. A Központi Statisztikai Hivatal megállapította az 1941. évi népszámlálás adatai alapján, hogy a 725.007 izraelita vallású zsidón kívül 61.548 olyan keresztyén vallású ember van Magyarországon, akinek nagyszülei között legalább egy zsidó van. Ezek közül az 1941. XV. te. az ú. n fajvédelmi törvény 9. szakaszának szigorúbb meghatározása alapján zsidónak számít 34.435, vagyis 55.9°/o. Az egy izraelita szülővel bíró zsidószármazású keresztyének száma 22.962. A zsidóvérű keresztyének az összes keresztyén lakosságnak 0.44%-át teszi. Az egyes keresztyén vallásfelekezetek közül az unitáriusok emelkednek ki a legmagasabb arányszámmal, közöttük 1.23% van olyan, akiben több-kevesebb zsidóvér folyik. Utána az evangélikusok következnek, kik között a fél- vagy telivérű zsidók arányszáma majdnem eléri az 1%-ot, amennyiben a 729.288 evangélikus közül 6704 — 0.92%-nak legalább egy izraelita nagyszülője van. A római katolikusok arányszáma már csak 0.49%, a reformátusoké 0.45%, a baptistáké 0.15%, a görög keletieké 0.10%, a görög katolikusoké 0.05%. A zsidóvérű 61.548 keresztyén vallásúak 61.6%-a Budapestre esik; itt a 61.805 evangélikus közül 4878 - 7.9%-nak legalább egy nagyszülője izraelita, az uni- tárisukonak 13.8%-a, a római katolikusoknál 3.4%, a reformátusoknál 4.6%.

Tájékoztatóul eléggé beszélnek a felsorolt számadatok. Dr. I.

Évkönyvek

Az orosházi evangélikus gimnázium évkönyve. 1943—44. tanév, VII. évfolyam: Közzéteszi: Csizmadia György igazgató.

Igazgató „Gondolatok a tehetséges szegénysorsú tanulók támogatásával kapcsolatban” c. igen értékes értekezését olvashatjuk bevezetőben. Majd az Iskolának múltja következik Ez az évkönyv legfontosabb és legértékesebb része. Beszámol arról a sok küzdelemről és reménykedésről, mely az iskola nyilvánossági jogának eléréséig Orosházán lefolyt. A régi írások tanúsága szerint 1840-ben létesült Orosházán két- osztályos evangélikus iskola, melyet később „reáliskola” néven emlegetnek. Professzori hiványa szerint itt a tanárok azokat a tárgyakat kötelesek tanítani, amelyeket a „grammalikális iskolákban” tanítanak. (Latint és németet is!) Ez az iskola később anyagi okok miatt elemi iskolává fejlődött vissza. Horváth János tanár, a szabadságharcban egykor huszárszázados, törökországi bujdosás és sok szenvedés után 1862- ben az evangélikus egyház pártfogásával magángimnáziumot szervezett melynek az 1863—64. tanévben 20 I—II osztályos tanulója volt. Az iskola évek múlva azért szűnt meg, mert Horváth Jánost meghívták a csabai gimnáziumhoz s az azután az ő igazgatósága alatt virágzott fel s lett főgimnázi5