Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-26 / 35. szám

ly et már bevezető szavaimban megjelöltem: mit szóljunk a mai magyar házassági jogot gyökerében megváltoztatni törekvő mozgalomhoz.

Felfogásom az, hogy e mozgalom helytelen és szükséges, hogy nyilvánosan is helytelenítsük.

1. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy azok a római katolikus férfiak, akik a mozgalom szószólói, javaslatukat a magyar családi élet védelmével indokolják. Azt mondják, azért romlott meg a magyar családi élet, azért van annyi rossz házasság, annyi válás, azért születik kevés magyar gyermek, mert polgári házasság van. Néha óvatosabban azt mondják, hegy mmd ennek a bajnak egyik fő oka a polgári házasság.

Ennek a főképpen hangulatkeltő, a magyarságot féltő szív érzelmeire ható érvelésnek legelső hibája az, hogy összetéveszti a polgári tisztviselő előtt való házasságkötést és a könnyű elválást, a valóban megengedhetetlen felbontás lehetőségét. Más volna tehát a teendőnk, ha arra irányulna a mozgalom, hogy védje jobban a törvény a házasságot. Sem elméletileg, sem tapasztalatilag nincs akadálya annak, hogy a keresztyének Isten rendeléséhez rgaszkedva éljék házasságukat, ha a polgári tisztviselő előtt kijelentik, hogy egymással házasságra lépnek és ezt az állami anyakönyvbe bejegyzik.

De nem engedhetjük, hogy befolyásoljon bennünket ez az indokolás azért sem, mert a történeti tények bizonysága szerint tisztára leplezés. Leplezi a római katolikus egyháznak azt az álláspontját, hogy ,,a keresztények házassága körül rrrnden joghatóság az egyházat illeti meg, csak az egyháznak van joga a házassági szerződés alaki feltételeit megszabni, a házasságot megáldani, kizárólagos joga és hatalma van házassági akadályokat állítani fel, alóluk felmenteni és házassági ügyekben Ítélkezni; az állami hatalomnak nincs beleszólása a keresztény házasság lényegébe, mert a szentségekre vonatkozó joghatóságot Krisztus nem az államra, hanem az egyházra bízta, az állami hatalom a dolog természete szerint csak a házasságnak merőben polgári vonatkozású mozzanatai fölött gyakorolhat joghatóságot, de pl. a keresztényekre nézve bontó akadályokat nem állíthat fel és számukra kötelező polgári házasságot nem írhat elő jogosan.” Ezt a Katolikus Lexikonból idéztem. (II. kt. 263. lap.) A római katolikus egyház tehát akkor is ellenezné a polgári házasságkötést, ha ennek semmi káros következményét nem tudná is kimutatni. Éppen ezért teljesen felesleges lenne megvizsgálnunk, hogy valóban egyik fő oka-e a magyar családi élet hanyatlásának az 1894 : XXXI. te., vagy sem.

Elegendőnek tartom, hogy utaljak Kérészy Zoltánnak egy cikkére, amely a Protestáns Szemle 1935-i évfolyamában jelent meg és Kovács Alajos cikkére a Magyar Statisztikai Szemle 1935-i évfolyamában, azt mutatta ki benne, hogy a polgári házasság nem rontotta meg az erkölcsöket.

Hogy a római katolikus egyház nem a tapasztalatok alapján harcol a polgári házsságkötés és az állami házassági bíráskodás ellen, annak legegyszerűbb bizonyítéka az, hogy tudvalévőén igen erősen küzdött ellene már akkor, amikor ilyen tapasztalatai nem is lehettek, küzdött ellene hazánkban is. Csak az időt leste, amikor előállhat újra igényével és amikor kiköszörülheti a rajta esett csorbát. így találta alkalmasnak az időt Serédi Jusztinián hercegprimás 1934-ben. 1934 őszén a római katolikus nagygyűlésen bejelentette, hogy törvénycikket készít a házasságról és 1935-ben elő is állott vele. Sajnos, ennek a törvényjavaslatnak a szövege sincs most a kezemben, csak egyes újságcikkekből eleveníthettem fel magamban az emlékét. Egyházi sajtónkban is utána lehet nézni Serédi Jusztinján törekvésének. Más híján jó tájékoztató ró’a Kérészy Zoltán említett c’kke: a hercegpri- más bejelentett házassági törvényjavaslatáról.

Hogy a törvényjavaslatnak mi lett a sorsa az egyes mozzanatokban nem tudom, csak annyi bizonyos, hegy még az országgyűlés elé sem került, nemhogy törvény lett volna belőle. Csak annyi kétségtelen előttem, hegy ami akkor a kormányon keresztül nem sikerült, az keres most magának más utat — a törvénvhatóságokon keresztül.

(Folyt, köv.)

noszt, de áldozatos szeretettel kell a megváltásra áhítozók segítségére sietni — E népünk érdekében folytatott harcunkban nem kell reményteleneknek lenn:. Bízhatunk a győzelemben, mivel az Űr harcoló szolgáival van, hogy megsegítse azokat. Igéjében és a Szentségekben kezünkbe adta a fegyvert is melyekkel sikeresen harcolhatunk. — A Püspöki Gyűlés bízva a gyülekezetek Urában és az Ö Igéjének erejében felszólítja egyházunk minden papját, hogy harcoljon hűségesen mindenegyes lélekért, még a legnyomorultabbért és a legalábbvalóért is, mert őket is a lelkész oltalmába helyezték. Felszólítja továbbá a Püspöki Gyűlés az egyház mindenegyes lelkészét, hogy mind igehirdetésével, tanácsaival, figyelmeztetéseivel és saját életének példaadásával mind pedig imádságaival harcoL jcn különösen a mindinkább megnövekedő alkoholizmus veszélye, de minden más gonoszság ellen. Bizonyos, hogy az az Isten, aki sok évszázadon át mind külső, mind pedig belső ellenségétől megszabadította a finn népet, most is népünkkel van és megszabadítja azt. Az Űrban végzett munkánk nem hiábavaló, sőt sok áldást eredményez Isién dicsőségére, népünk és egyházunk javára”.

„Ma ingyen halat osztanak.” Lá'szó- lag nem egyházi hír, s mégis idekívánkozik. Finnországba „betört” a nyári hőség. Még e hír megjelenése előtti napon volt olyan hely az országban, ahol éjjeli fagyot állapítottak meg, s másnap már szinte fürdésre alkalmas idői kaptak a Jeges-tenger partján lakó finnek. Az élelmiszer, de különösen a hal egyszerre romlásnak indul a nagy nőségben. Több halnagykereskedő közhírré tette, hogy hol és mikor oszt ingyen halat i közönségnek. A hírrel kapcsolatban sokaknak eszébe jutott egy évekkel ezelőtt megjelent hír. Az is újsághír volt. Talán az is éppen ilyen rövid volt, de abban nem a felebaráti szeretetről, hanem a gonoszságról szólt az írás. Azt a hírt sohase tették volna be az egyházi hírek közé. Abban ugyanis arról számoltak be. hogy a kanadai búza és az amerikai kávé árának fenntartása végett vagonszámra dobták a tengerbe e fontos élelmiszer- cikkeket. Ma már olyan edzett az emberiség, hogy a legelképzelhetetlenebb gonosztettek elkövetését is igyekszik megérteni s talán éppen ez, nagyon is megkeményítette az emberek szivét. Mit jelent az, hogy néhány jószívű ember segít embertársain és ingyen ad halat azoknak? Csupán annyit, hogy az arról szóló hír megdobogtatja néhány olvasó szívét kik talán arra gondolnak, hogyha mi gonosz emberek tudunk segíteni egymáson, mennyivel inkább segít a mennyei Atya azokon, kik Tőle várják segítségüket.

Űj másodfelügyelő. Az enying-siófoki missziói gyülekezet új másodfelügyelőjévé dr. Magassy Gábor igazgató-főorvost választották meg, akinek beiktatása ünnepélyes keretek között ment végbe Balatonkenesén.

Halálozás. Legány Ödön, a hatvani egyházközség felügyelője, ny. gazd. akadémiai tanár, gazd. főtanácsos aug. 14-én váratlanul elhunyt. Temetése augusztus 16-án volt a hatvani templomból.

3