Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-05 / 32. szám
MMBKUSaET való jövetel szándékát oda is jelenteni kell. Az Otthon igazgatójának postacíme: Sopron, Felkelő-út 42. Ugyanoda kell fordulni az Otthonban való díjkedvezményért is. Dunaharaszti. A missziói egyházközség régi vágya teljesedik a közeljövőben. Isten kegyelméből megkezdik nemsokára a templom építését. Az alapkőletételi ünnepség augusztus hó 27-én lesz. Sopron. Az Evangélikus Leányegyesület 150 sebesült honvédet vendégelt meg legutóbb műsoros délután keretében. A leányok fáradságot nem kímélve gyűjtötték össze a szeretetven- dégséghez szükséges anyagokat. A sebesültek láthatólag jól érezték magukat és örültek a gondoskodásnak. Gyászistentiszteletet tartanak Sze- lényi Ödön egyetemi hallgató halálának évfordulóján az elhunyt szülei a Kerepesi-temetőben augusztus 10-én d. u. 5 órakor, hogy keressék Isten igéjének vigasztalását és hallgassák az örökélet beszédét. A gyászistentiszteleten az elhunyt kedves énekei hangzanak el a temetési énekkar szolgálatával, Weltler Jenő vezetésével. Személyi hír. Palotay Gyulai hartai lelkészt a MOVE országos közgyűlése egyhangú lelkesedéssel újból megválasztotta a MOVE Országos Nagytanács tagjává. Házasságkötés. Hernády Nándor kerületi lelkész és Dedinszky Gabriella augusztus 2-án a Deák-téri templomban házasságot kötöttek. Az esketést dr. Kékén András lelkész, a menyasszony bátyja végezte. (Minden külön értesítés helyett.) ^ Halálozás. Az újpesti egyházközség és a pest megyei felsőegyházmegye szomorú szívvel tudatja, hogy szeretve tisztelt felügyelőjének, Honigberger István egyházmegyei másodfelügyelőnek nemes szíve megszűnt dobogni. Porsátorát a gyülekezeti teremben ravatalozták fel és július 30-án az újpesti templomból kísérték nyugvóhelyére. A temetési szertartást az egyházmegye lelkészeinek közreműködésével Zászkaliczky Pál esperes és Me- zey József újpesti lelkész végezte. Örökbeadnánk hadiárva, árva kisgyermekeket. Cím: dr. Kékén Andrásné, Bpest, IV., Deák-tér 4. (II. 14.) Az Evangélikus Teológusok Otthona lehetőleg augusztus 15-re középkorú házvezetőnőt keres. Feladata kereken 60 személy ellátását vezetni, a 3 főnyi konyhaszemélyzetet irányítani, a főzést, tálalást, stb. ellenőrizni. Ajánlatokat a társadalmi helyzet, iskolai végzettség és életkor, valamint fizetési igény megjelölésével és az illetékes lelkész ajánló sorainak mellékelése mellett mielőbb kér az Evangélikus Teológusok Otthona igazgatósága, Sopron, Felkélő- út 42. Luther Márton Nagykátéja nyomdába kerül. Az első kiadás fordítását Szabadi Béla gondosan egybevetette az eredetivel, Scholz László pedig gondosan átnézte. Bolti ára 7.20 P lesz. előfizetési ára azonban (portóval együtt) csak 5.20 P. Beküldhető lapunk csekkszámláján is a cél megjelölésével. A Biblia után alig van könyv, melynek annyira ott volna a helye minden evangélikus ember asztalán, mint a Nagykátéé. Ha van evangélikus sajtótermék, amely után két kézzel kell nyúlnunk, úgy a Nagykáté mindenesetre az. 8 Szomorú séta Szent templomod felé hajlok és magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet — így önti ki szive érzéseit a zsoltáríró a Szabadító Isten előtt s zeng hálaéneket az Úrnak a szükségben nyújtott segítségért. Ez a zsoltárvers jutott eszembe az elmúlt hét csütörtökjén délután, amikor az egyik pestkörnyéki városnak csak néhány órával előbb végigbombázott főutcáján gyalogszerrel végighaladtam s még mindig hatalmas por és füstfelhőben pillantottam meg a város három különböző felekezetű templomát. A lakóházakból csak üszkös gerendák maradtak, legfeljebb itt-ott egy fal vagy épületrész látszott még. A templomok is kaptak találatot. Szép, színes ablakaik, melyekre éppen a béke olajágát, a krisztusi szimbólumokat rajzolta hívek buzgósága, mind kitöredeztek. A tetőzet cserepei mind lehullottak,a torony szép, aranyos keresztje elvesztette ragyogását. Festés és vakolat mögött mintha mindmegannyi kisírt szemű ember lett volna a sok egymásra tapadó tégla. A szép templomkert, melyben istentiszteletre feljövő gyermekek máskor virágokat szedegetnek, minden virágjával elhalt. A séta- utak elpusztultak s járhatatlanná váltak. És a templomok mégsem vesztek el. Megmaradtak a pusztuló város főutcáján emberek állandó eimlékeztetésére. Annak bátor, messze- hangzó hirdetésére, hogy ha az épületekkel együtt az élő lelkek nem akarnak elveszni, akkor még rájuk nagy szükségük lesz. Most por rakodhatott az egyik templom peremére s ujjnyi vastagságú porréteg alatt mintegy betemetve állhat ez a bizonyságtevő zsoltárvers:- „Te- banned bíztunk eleitől fogva. . .”, akik azonban szeretik a templomot, még ilyen porlepte délutánokon is ennek az igének vigasztalásába kapaszkodnak élő hitükkel. Isten nemcsak kézzel csinált templomokban lakik, mégis milyen féltő szeretettel őrködik a templomok felett. Űgv szerettem volna megmondani minden kibombázott embertársamnak, minden hajléktalanná vált mukásnak, minden szomorkodó és vigasztalan szivek: „Ti drágábbak vagytok minden templomnál”,- s akik a reggeli imádság elmondása után, egy-két órai munka vágeztével hirtelen meghaltak -— talán templomszerető emberek — Isten kegyelméből már átmentek a nem „.kézzel csinált hajlékokba”, Isten örök, mennyei templomába. Dolgom végeztével gyönyörű magaslat tetejéről néztem le a fe- ledheteienül szomorú napot átélt városra. Onnan egészen megszépülve láttam a templomokat. Rájuk vetődött a napnyugtának fénye s lelkemben egy pillanat alatt átéltem mindazt, ami órák hosszú során át történt velem. Átöleltem a templomokat s hosszasan könyörögtem az Úrhoz: vigyázzon a templomokra és vigyázzon mindazokra, akik a templomokban Öt keresik. Ez az emlékem is a már említett pestkörnyéki várossal kapcsolatos. Amint a főutca végére érkeztem, utitársam megszólal és azt mondja: — Figyelj csak a városháza melletti hatalmas villanyórára! — Fél tíz után egy perc! Akkor jöhetett a legerősebb hullám s akkor állott meg a mutatója. Közelebbről szemügyre vettük az órát. Belső szerkezete erősen megrongálódott, tartóoszlopa is meggyengült. Maga azonban mc-g mindig figyelmeztet erre az időre. Előtte néhány órával mit sem gondoltak azok az emberek, akik munkahelyükre sietve feltekintettek iá s utána meggyorsították lépéseiket. Senkinek sem jutott talán az eszébe, hogy váratlanul vége szakadhat az ő életének és az óra életének is. Folyton jár az élet órája, ketyegése minden fülbe elhangzik. Emberek jönnek, mennek, dolgoznak, fáradnak, vagy pihennek és szórakoznak s milyen keveset törődnek azzal, hogy amint ez az óra, úgy az ő órájuk is egy váratlan percben megáll. Az a perc rettenetes „támadást” zúdít rájuk. Isten Ítélni fog. Vége lesz ennek az életidőnek. Nincs további lehetőség a jóvátételre. Az órát, — amit életnek nevezünk, — megindítani nem lehet. Még azt sem kérdezhetjük majd a hatalmas Istentől: — Uram, miért nem délben tizenkét órakor, hiszen nem tizenkét órája van-e a napnak? — Akkor mi már nem szólhatunk. Csak Isten beszél és Ítél bennünket. Amíg egyforma ütemben halad az óramutató: ember, soha, egyetlen percre se feledkezzék meg erről! Pásztor Pál. ma
