Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-29 / 31. szám

BMMUSELET Királyvíz Könnyű élni az élet verőfé­nyes oldalán. Amikor a béke­évek zavartalan nyaraiban él­hetünk, az élet nem kényszerí- tett döntő kérdések elé. Nyu­godtan, lágyan, símán teltek a napok s az élet egészét az jel­lemezte: süt a nap, béke van, csend van. Nehéz azonban pró­bák idején élni, viharjáráskor, szenvedések között. Amikor meg akarják állapí­tani, hogy melyik anyag az arany, rendkívül erős, maró hatású királyvizet öntenek rá. Hatása nyomán ronccsá és pi­szokká válik az idegen anyag, maga az arany azonban a sötét háttérből annál megtisztultab- ban csillámlik elő. Tulajdon­képpen ez történik a szenvedés idején is. Egy emberéletre rá­cseppen a szenvedésnek és a próbáknak a királyvize s elő­tűnik, hogy valóban a fémek királyának, az aranynak a nemesveretü csillogása ra- gyog-e elő abból az emberélet­ből, vagy pedig méltó a pusztu­lásra s nem kár érte, hogyha szemétté enyészik el. Ma itt van a királyvíz szét- árasztásának és hatáspróbájá­nak ideje. Ma a körülmények színvallás elé állítanak min­denkit s kiderítik, hogy mire épült az életünk? A keresztyén élet kősziklájára-e, vagy pedig emberi fövényre? Egyéni éle­tünkön túlmenve: most kerül magyar népünkre is a királyvíz próbája. Egyszer már 1919-ben a fövényre építettünk. Most, az újabb próbatétel és viharpróba után ismét ki fog derülni, hogy a kősziklára, vagy a fövényre építettünk-e? Az élet szinte valami hatal­masan hömpölygő folyamnak látszik, amelyben nem ismét­lődik meg egy hullámfodor, amelyben minden változik, ala­kul, mássá lesz, amelyben a nyarat az ősz követi, az életet a halál, az egészséget a beteg­ség, de semmi sem maradandó és állandó. A zúgó és kavargó életáradatnak a közepén áll egy kőszikla, amely hatalmasan ki­emelkedik a változás és folyás világából, amely szilárd és ál­landó. Az emberi múlandóság közepén így áll Isten örökké- valósága. Erre a sziklára épí­tett hivő élet: a kősziklán való élet. Ennek alapja az erős és viharálló. Erről szól Pál apos­tol, amikor azt mondja: ,,Más fundámentumot senki sem vet­het azonkívül, amely már vet­tetett s amely a Jézus Krisz­tus“. Aki őreá épít és őbenne bízik, az a kősziklán áll, az alól nem fut ki a fövényfundámen- tum. Aki engedi őreá építeni az életét, hasonló a bölcs em­berhez, aki kősziklára építette a házát, mert mikor „ömlött az eső, .eljött az árvíz, fújtak a szelek s beleütköztek abba a házba, nem dűlt össze, mer kő­sziklára építtetett!“ A kősziklára épített életben is utolérheti az embert az ellen­séges terrorbombázók alatto­mos keze, kitörölheti a háború az élők sorából valamelyik csa­ládtagját, tönkremehet egy éle­ten át kuporgatott vagyonkája, de Isten új életet teremtő ereje el nem vész a hivő emberen, s ez az elpusztíthatatlan hit tud velünk új életet kezdetni, sőt megacélozni. Ma nem tehetünk nagyobbat hazánkért és népünkért, mintha odamenekülünk a Kősziklához, ahonnan életünk megújítása és megtisztítása fakad! Csak a Krisztus-hitben erős életek ré­vén lesz erős a magyar nem­zettest élete is. A viharpróba itt van, belekap, a te életedbe is, a királyvíz ömlik, rácsep­pen a te lelkedre is . . . Bizony, a hit próbája van most közöt­tünk. Boldog ember az, aki szenvedései közé zárva is tud örülni ennek a próbának. Ma­gáért, egyházáért, nemzetéért. Es a megállott próbák utáni jövendőért. Boldog az az em­ber, aki mindenét e földön és mindenét az örökkévalóságban isten kezében tudja. Az „házát kősziklára építette“ és életéből a hit aranyának nemesfénye csillog elő . . . Dr. Ottlyk Ernő. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom