Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-07-15 / 29. szám
Eimm szenvedés nélkül az Ürban csendesen elhunyt. A mezőtúri templomból kísérték utolsó útjára. Az egyházközség által kiadott gyászjelentés azt írja róla: „Gyászoló szívünk minden fájdalma mellett is magasztaljuk és áldjuk az Urat, hogy nekünk adta őt. Ö az égő és fénylő szövétnek vala, aki evangéliumi bölcseségével, vezérségre termett személyiségével, egyházszerető lelkének lobogásával, minden helyzetben a követendő legjobb utat világította be a számunkra”. Legyen áldott emlékezete! Nemesszívű adomány. Cserháti Sándor gazdatiszt, halnagykereskedő, a mohácsi egyházközség II. felügyelője a befejezés előtt álló mohácsi templom részére nagy templomi harmóniumot adományozott. Halálozás. Bohus Géza, a dunaszerda- helyi egyházközség felügyelője, Duna- szerdahely község nyugalmazott vezetőjegyzője f. évi június hó 29-én, hosszas szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Dunaszerdahelyen. Halálozás. Nemes Unger Béla nyug. járásbíró, törvényhatósági bizottsági tag, a szatmárnénreti egyházközség felügyelője július 4-én, hosszas, de a hivő ember türelmével viselt szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtő Urának. Az egyházközség imatermében tartott gyászszertartás után a szatmárnémeti ref. temetőben helyezték nyugalomra. — Özv. Podhradszky Jánosné tanítóözvegy, Podhradszky János tb. esperes édesanyja 92 éves korában Tor- dason az Ürban elhunyt. — özv. Benes Antalné, sz. Politzer Gizella a június 25-i légitámadás áldozata lett. Június 30-án temették a rákoskeresztúri köztemetőben. Pályázat. A szentesi evangélikus egyház pályázatot hirdet a nyugdíjazás folytán megüresedett kántori állásra. Az állást VKM-el kötött megállapodás értelmében az áll. iskolához kinevezett kántori képesítésű tanítóval lehet betölteni, aki a belterületi elemi iskolák evang. tanulóit heti három órában hitoktatásban is részesíti. Javadalom a teljes állami tanítói fizetésen és lakbéren kívül az egyháztól a város középpontjában három szobás, fürdőszobás lakás, nagy udvarral és 300 öles, veteményes kerttel. Az egyház kilátásba helyezi továbbá, hogy a kinevezett tanítónak, amennyiben az egyházi munkáját közmegelégedéssel végzi, a kántori fizetését három éven belül felemeli. Az állást elnyerni kívánók a jelen hirdetmény megjelenésétől számított 7 napon belül írásbeli jelentkezésüket adják be a szentesi evang. lel- készi hivatalban. A kántori próbára meghívottnak az útiköltségét az egyházközség kifizeti. Németül is beszélő 53 éves nyugdíjas nő elmenne társalkodó-, felolvasó- és nevelőnőnek Pesten, vagy vidékre. Cím a kiadóban. Nyaraljunk Révfülöpön, az Országos Evangélikus Tanítóegyesület „Balaton- gyöngye” üdülőházában! A penzió ára az 1944. évi nyaralási idényre: lakás, naponta háromszori étkezés, kabinhasználat személyenként 14 pengő. — Minden vendég cukor- és zsíradagját, a kenyér- és főzőlisztjegyeit vagy a lisztmennyiséget természetben hozza magával. Tanítóknak kedvezmény. Bővebb tájékoztatót ad: Weltler János üdülőházi felügyelő, Révfülöp, Zala megye. 8 Budapest feledhetetlen vasárnapja j -i •—*- • ^ (Emlékek a július 2-i légitámadásról.) , Országszerte templomba hívogattak a harangok s ünneplőbe öltözött hívek siettek mindenütt Isten házába, hogy egy hosszú, küzdelmes hét után az Örökkévaló lábainál megpihenjenek s erőt gyűjtsenek a további küzdelmekre. Tiszta, napfényes reggelre ébredt a főváros is. A harangok békességet hirdető szavát most nem nyelték el a hatalmas épületek s mindéin Istenházába begyült az előzetes zavarások ellenére is egy kicsiny hivő sereg imádkozásra, éneklésre, az Ige vigasztaló szavának meghallgatására. Zengett kevesek ajkán is csodálatos erővel: „Atyám, nagy kegyességedet Áldom s imádom nevedet Ez ünnepi reggelen, Hogy e napot megérhettem, Hajlékodba betérhettem S itt vigaszt nyújtasz nekem”. Volt templom, amelynek mélyén még a szószéki ige is felhangoztt s az igehirdető belekezdett prédikációjába. De nem tudta befejezni azt. Az orgonának hazakísérő postludiuma helyett szirénák süvítő orkánja kísérte haza az oltalmat kereső híveket. Férfiatlan magasságban, orvul elrejtőzve kevéssel utóbb villogó gépmadaraikon Isten házai felett is megjelentek azok, akik talán még soha nem voltak templomban s éppen ezért nem is tudhatják, milyen borzasztó dolog egy ország imádkozó népét megfosztani a legdrágább óra áldásaitól. Délelőtt fél 10 órakor riadt tekintetű, templomból hazafutó emberek képe áll előttünk, de még boldogan fürdik napsugárban minden utca, örvendezik a szép délelőttnek a természeti világ, ö nem akar tudomást venni előre arról, ami már készülőben van ... Itt megszakad vagy három órára a kép, hogy azután Isten szépséges vasárnapja után a gonosz ember által megszentségtelenített vasárnapot állítsa elénk. Az óvóhelyen folytatjuk az istentiszteletet. Ezen a vasárnap-délelőttön mintha áhítatos hivősereg gyűlt volna össze az óvóhelyeken is. A templomból idemenekültek a kielégítetlen- ség vágyával várták azt a percet, amikor a lelkész félbeszakított prédikációját legalább röviden folytatja s ott is elénekelhetnek egy-egy éneket, elimádkozhatnak egy alkalmi imádságot. Több lelkésszel beszéltem, aki velem együtt odalent folytatta az istentiszteletet. Csodálatos erőt adott az embereknek a legnagyobb veszély perceiben is, azok elmúltával is ez az istentisztelet. Beszéltem édesanyákkal, fiatal fiúkkal, akik odafent csak lakóházuk romjait találták, akiknek minden szerzeményük elpusztult s mégis örömtől sugárzó arccal mondogatták: „Mind» jó, amit Isten tészen, Ö az én reménységem”. Tépett zászlók az Aréna-úton. Szétdúlt emberi otthonok, egész élet munkáinak gyümölcse veszett el néhány pillanat alatt. Borzasztó volt látni azokat a házakat, melyeket földdel egyenlővé tett az ellenség. Mégis a legmeghatóbb látványt omladozó házak tetején a tépett zászlók jelentették. Kint lobogtak már napok óta s hirdetői voltak a jobb magyar jövendőnek mindaddig, míg az ellenség őket is széttépte. Az Aréna-úton lettem figyelmes először egy ilyen lobogóra. Por, füst és korom szinte felismerhetetlenné tette rajta a színeket, alig tartotta egy-két szál a zászlórúdon s mégis lengett a szellőben. Néztem hosszan, bánatosan ezt a zászlót mindaddig, amíg könnyek szöktek szemembe s a tépett zászló eszembe juttatta az ezredéves magyar sorsot, a tengernyi pusztulást, könnyet, fájdalmat, de benne Isten hosszútűrő kegyelmét és szeretetét is. Ezen a napon mindennél többet beszéltek a tépett zászlók . .. Washington György szobra is áldozatul esett a nagy pusztulásban. Amíg erre gondolunk, valami kis reménység él szívünkben aziránt, hogy talán a bombázókat észre- téríti nagy vezérük emlékének meggyalázása s belátják majd szívükben, hogy aki ellenséges terrortámadást hajt végre- mások ellen, az önmagát is kárhoztatja és elítéli. • Pásztor Pál. (Folytatjuk.)
