Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-15 / 29. szám

Adományok a bombakárosultaknak

Egyetemes egyházunk pénztárához a már közölt adományok után a következő újabb adományok érkeztek. Egyházközségek offertóriumai: Pilis 255.22, Nagylak 20, Szentgotthárd 222.40, Sepsi- szentgyörgy 220, Kiskőrös 124.04, Káva 40, Csorna 38.36, Budapest—Zugló 27.07, Nagygeresd 243.23, Gyula 50, Vönöck 61.18, Nagyszokoly 25.42, Budapest— Óbuda 164.80, Budapest—Vár 128.30, Nagybarát 518, Hegyeshalom 115, Kis- somlyó 220.14, Vadosfa 412.38, Csaba- csűd 5. Légrád 45.50, Rákosszentmihály 15, Gömörpanyit 89.17, Tata 404.78, Fel- péc 45, Palánka 22.30, Nemesszalók

136.90, Körmend 776, Losonc 305.62, Békéscsaba 556, Somorja 647.78, Her- nádvécse 40.68, Bénye 50, Békéscsaba 432, Balassagyarmat 336, Cinkota 201, Mátyásföld 14.73, Gyönk 36.96, Salgótarján 20.20, Budapest—Angyalföld 1000, Szarvas 1500, Budapest—Angyalföld 103.25, Alsónána 200, Mérges 17.44, Csővár 430, Rábaszentandrás 99.52, Szentantalfa 208, Budapest—Zugló 488, Makó 91.22, Felsőpetény 73, Nagykanizsa 287.24, Ipolyvece 10. Baja 260, Csillaghegy 27.50, Szentetornya 62, Nemeskér 80.40, Tab 42.80, Magyaróvár 150, Zalaegerszeg 799.52, örimagyarósd 137.50, Meszlen 90, Galgagvörk 12.22, Mencshely 62, Alsószeli 50, Nemescsó 94, Öriszentpéter 50, Kutasó 21.04, Iha- rosberény 90, Rozsnyó 618, Szepetnek 270, Zalaistvánd 236.94, Somogyszil 100, Rábcakapi 30, Várgede-Feled 29.02, Szeged 238.25, Rajka 100, Cegléd 329.46, Óbecse 80.74, Délszabolcsi egyház 84.54, Arnót 186, Munkács 201.40, Rozsnyó 29.24, Kővágóőrs 310.60, Uraiujfalu 120, Budapest—Kerepesi-út 47.82, Tordas 514.30, Abaújszántó 16.40, Somogyvámos

138.90, Rajka 125, Szák 20, Gyékényes 140, Csabái 50, Magyarbánhegyes 20, Rozsnyó 26.58, Nagykáta 26.16, Enying— Siófok 5.53, Szentes 75.46, Oroszlány 10, Tápiószentmárton 113.50. Zalaszent- grót 249.16, Homokbödöge 236.10, Péteri 25.84, Dunaegyháza 450, Mezőtúr 60, Győr 349.13 P. — Magánosok adományai: özv. Pleva Jánosné, Galgaguta 10, Borbély József, Budapest 8, Lichtenstein László, Nyíregyháza 200, dr. Sántha Gyuláné. Budapest 10, Bereczky Sándor, Budapest 20, Laschober Sán- dorné, Petőháza 50, Dex Ferenc, Budapest 30, Pancza Gáspár, Alsószeli 5, Ev. Nőegylet, Diósgyőr 130, Evangélikus Elemi Iskola, Iharos 15 P.

A gyűjtés eddigi eredménye 1944 jún. hó 20-ig 47.470.65 P.

Pályázat

A Dunáninneni Evangélikus Egyház- kerület pályázatot hirdet az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítványából a következő segélyekre:

a) Százötven pengő segélyben részesülhet a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület kötelékébe tartozó lelkészözvegy, vagy lelkész-árva;

b) Százötven pengő segélyben részesülhet a Duháninneni Evangélikus Egyházkerület kötelékébe tartozó tanítóözvegy vagy árva;

c) Százötven pengő segélyben részesülhet valamely elemi csapással sújtott

6

sorban a magyarok számára, hogy meginduljon újra a magyar nép szaporodása egy ígéretes jövendő reménységétől fűtve, Tehát szüntessük meg a biológiailag haldokló magyarság hírét a világban.

És még folytathatnánk. Mindezeknek egy mottója van. Az igazán keresztyén magyar nacionalizmus nem építhető fel másra, mint a szociális újjászületésre. És a magyar uralom nem szerezhető meg és nem biztosítható szomszédnépeink felett másként, mint a legigazságosabb társadalmi és gazdasági rend vonzóerejével. Magyarország csak egyféleképpen nyerheti meg az uralom versenyét Közép-Európában. Ha megnyeri az új szociális rendért folyó küzdelem versenyében az első beérkező dicsőségét. Dezséry László.

Ki írja a történelmet

Napjaink történelmi napok s tele vannak mindnyájunk számára a legkomolyabb változásokkal. Ilyen időben könnyen vetődik fel a kutató kérdés: ki vagy mi áll az események végső hátterében? hogyan és milyen erők irányítják az embersorsök millióit? ki írja a történelmet? Isten? az ember? a szükségletek? gazdasági kényszerek? szükség- képen következnek be az egyes események, vagy a véletlen valami szeszélyének a játékaként tárulnak elénk? Van-e rendszer a történésekben, vagy szabálytalan és kiszámíthatatlan minden?

Ezekre az elénk torlódó kérdésekre régóta igyekszik válaszolni az ember. Már az ókori mitológiák szerint az istenek beavatkoznak az emberi cselekedetekbe, oártokra szakadnak egymás közt, van aki az egvik küzdőfélnek „drukkol”, s van aki a másikat pártfogolja. Minden erkölcsi szempont nélkül szólnak bele a földi események folyásába, amint ezt például a trójai háború elbeszélésénél látjuk. Az ókornak azonban nem lévén fejlett történelmi érzéke, nem is okozott nagv fejtörést a történelem végső irányítójának a kérdése. Természetes is, hogy amikor az ember szinte megmámorosodva jön tudatára annak, hogy a dolgok mélyébe tekintő elme ajándékát kapta, akkor ezzel nem a múlt felé, hanem a jelen felé fordul, s elsősorban a körülötte lévő világot akarja megérteni és a meglévőt és a .,kellőt”, az ideálisát akarja szemlélni.

A történelem végső mozgató rugójának a kérdése először Augus- tinusnál vetődik fel. Élete főműve, a ..De civitate Dei”, a történelmet egységes folyamatnak látja, amelyet Isten akarata vezet. Ma még lehet, hogy összevisszaságot és zűrzavart tapasztalunk ebben a folyamatban, mert két embercsoport áll küzdelemben egymással. A nehézséget az jelenti, hogy a két csoport egymással össze van keverve s nem határolhatok el egymástól, azonban a most még homályos, ködös láthatár ki fog tisztulni s akkor a civitas Dei és a civitas diaboli tagjai egymástól el fognak választatni, „mint a juhok a kecskéktől”, s Isten magához emeli és megdicsőíti az övéit és kárhozatba taszítja az ördögnek hódolókat.

Aquinoi Tamás a világtörténetet Isten akarata alá rendeződési folyamatnak látja, ahol végcél az, hogy a világ rendje elérje az Isten elméje áltál elészabott rendet. A kersztyén középkor gondolkodóinál e szórványosan és csak mellékesen megemlített nézetek azt bizonyítják, hogy a világfolvamat végső befejezésének Isten akarata szerinti megvalósulását hitték, a világtörténet folyása alatt azonban elismerik, hogy az események sodrában igen nagv szerepe van a bűnnek, s ez meg is marad mindaddig, míg „az utolsó napon“ Krisztus meg nem töri örökre és végérvényesen a bűn hatalmát.

Az újkor elvesztette maga alól a keresztvén gondolkodás biztos lalaját és éppen azért egészen más szempontból nézték a történelem végső mozgató ru^oiát. Ez Hobbes szerint: az érdek. Ez szab meg minden cselekvést, ebből fakadt az állam is. s ebből érthető meg a történelem is. A determinista Spinoza minden eseményt törvényszerűen előre meghatározottnak lát. mert a világban minden logikai szükség- szerűséggel megy végbe, éppen ezért csak a logikus ész értheti meg a világ folyását. Az optimista Leibniz Theodicea-jában azt vallja, hogy Isten a lehető legjobb világot teremtette, s a világ valóban ilyen is,

f