Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-06-17 / 25. szám

Láttuk

A VII. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás hatalmas anyaggt hordott össze. Nagyjából a régi, már ismert művészek műveit látjuk, általában megszokott témáikkal. Itt-ott jelentkezik ugyan egy-egy friss, új tehetség, azonban a régi mesterek között egyelőre eléggé eltörpültem A képek közül a legjobban Merész Gyula nagy genre-képe emelkedik ki, amelyik egy falusi agitációt ábrázol. Remek alakok, jól megragadott jellemző arcok tűnnek elénk, szinte valamennyi arcot külön-külön kell megszemlélni, annyira kifejező és any- nyira más valamennyi. Mellette azután igazán kiemelkedő képet alig láttunk. Annál inkább jó a plasztikai anyag. Remek kisebb és nagyobb szobrok bizonyítják hogy szobrászaink európai nívóban is az elsők közé emelkednek. Meglepően jók a kisebb szobrok, egyikmásik örökre emlékezetes marad. A kiállítás nívója a tavalyihoz képest nem emelkedett, de talán nem is csökkent. Mindenesetre számításba kell vennünk a háborús helyzetet és a munka, idő, valamint az anyaghiány okozta nehézségeket. Meg kell azonban említenünk, hogy az árak egyre magasabbra szöknek és egyre elérhetetlenebbekké lesznek a vásárolni szerető középosztály számára. Itt, ezen a téren is jó lenne bizonyos árszínvonalat megállapítani.

Debreceni história az Operaház nemrégiben bemutatott új balettjének címe. Magyaros keretek között, vidám történetet perget a szerző és műve kellemes szórakozást jelent a néző és hallgató számára. A zene maga -élénken emlékeztet Egk: Csodahegedűjénél említett népi sajátosságokra, azonban magyar előjellel. Itt-ott kissé túlságosan karikiroz a szerző, átlagjában azonban jó a jellemzése. De ne tekintsük népi táncjátéknak, inkább a klasszikus és népies táncjátékok keverékéből valónak. Hiszen szórakoztatni akar elsősorban. Ezt el is éri teljes mértékben.

Száműzöttek címen dán filmet mutattak be, mely németül beszél és északon, finn földön játszódik le, a világháború előtti orosz elnyomás korában. Pompás felvételek, épkézláb mese, jó rendezés, jó színészek, pezsgő előadás jellemzik a filmet. ízléses és mértéktartó ott is, ahol pedig alkalma volna elcsúszni. Helyenként egészen pompásan jellemez egy-egy felvétellel, egy- egy beállítással. Tartalmas és komoly, érdemes megnézni. kp.

Olvastuk

Morvay Gyula: A nagy út című könyve az Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg, mint a könyvbarátok illetménykötete. A felvidéki író ezúttal ..parasztregényt” ír, a népi írók írásaihoz hasonló modorban. De ez a hasonlóság csak látszólagos és egy kissé jólfésült. Szinte az a benyomása az embernek, hogy e történet alakjai nem éltek sohasem, csak az író gondolataiban. A népi íróknál megszokott, ilyen tárgyú regénynél mindig érződő életszerűség nincsen az alakokban. Mintha inkább róluk beszélne az író, elmondana egyes dolgokat, mintsem ők magunk beszél6

dasági demokrácia önmagától mámorosán prédikálta az egyenlőséget, annyira, hogy szinte maga is elhitte, amit prédikál. A nép azonban komolyan vette az ígéretet és követelni kezdte a jogait. A társadalom legmélyebb rétegeiben az egyenlőség jogának proklamálása felébresztette az igényt mindarra, amit az élet a felsőbb rétegeknek osztályrészül adott. Vagyis az élet minden élvezetét, kényelmét, civilizációját. A táplálkozás, a ruházkodás, a lakás, a szórakozás új és az eddigihez képest óriásira nőtt igényeit jelentették be olyan milliók, akik eddig erről álmodni sem mertek.

És az derült ki, hagy a liberális-kapitalista gazdasági és társadalmi rend nem képes arra, hogy az általa felébresztett emberi igényeket kielégítse. Európa és a világ megszázszorozódott igényű emberiségét a liberális kapitalizmus társadalmi és gazdasági rendjében nem lehet többé eltartani. Ez a szocializmus matériális alapja. És egyben szellemi alapja is. Tehát Önnön ígéreteibe bukott bele a liberális demokrácia s vele annak gazdasági rendje, a kapitalizmus. Korunk válsága ennek a kiélt és ma már alkalmatlan rendnek alkonya.

A követelményeket kielégítő új világ kialakítására egyetlen ajánlat van csak — a szocializmus. A válságot azonban az mélyíti, hogy ez a szocializmus csak kiforróban van. Kinövései és hibái azonban nem téveszthetnek meg. És nem áltathatják a régi világ szeretőit, a maguk igazságában. Az új társadalmi és gazdasági rendnek meg kell születnie, mert másképpen az emberiség már nem tud megélni. S ezért a szocializmus ki fog alakulni, éppúgy, mint ahogy a kapitalistademokrácia is kialakult.

Ma már mást mondani, mint szocializmus — nem lehet. Ezt azok is tudják, akik nem akarják. Azért lehetett hallani annyit a régi rend védelmezőinek ajkairól a .,szociális gondolat“ kifejezést, meft bár nem merték mondani a szocializmust, azt mégis tudták, hogy valami olyanfélét kell mondani. A szocializmus azonban kétségen kívül új világ lesz s nem lehet összetéveszteni a régivel. A magyarságnak és az egyházaknak is el kell készülniök arra, hogy nem egvszerűen a régi élet valamiféle ilavítgatására fog sor kerülni, hanem egészen új keretek és rend kialakítására.

A magyarságnak ezekben a napokban nagyra kell elszánnia magát, mert ez a fejlődés még attól sem függ. hogy ki nveri a háborút. A háborús gvőztes legfeljebb azt fogja megmondani, hogv milyen szocializmusban éliünk. A lénveg azonban félreérthetetlen lesz minden esetben. A tömegek igényéről van szó, az ,,ötödik rend“ küzd az új világért, az ő világáért.

S az egyháznak is nagvra kell elszánnia magát. El kell tépnie magát a törnegpk gyűlöletének tüzében álló olvan tényezőktől, melyek a kapitalizmus kirívó exponensei voltak. Az egyház ne higyie, hogv valami megszokottat, vagy régit kell védenie, ha tradícióit meg akarja tartani. Az egyház nem tartozik semmiféle evilági életrendhez, s nincs lekötelezve semilven társadalmi, sőt gazdasági rendnek.

A szocializmus új rendnek ígérkezik, s feltétlenül forradalmi jelenségek között fog kialakulni. Ugyanis szét kell repesztenie olvan hordókat, amelvekbe a társadalom már nem fér bele és fel kell lazítania olvan összefüggéseket, amelvek nem engedik az úi világ megszületését.. Ez erőszaknak és jogtalanságnak tüneteivel iár együtt. Minden forradalom ewiránvban robban, arra. amerre a közvélemény a legkisebb ellenállást érzi az adott körülmények között. Nálunk az első támadás a zsidóságot érte. Elszánt és kérlelhetetlen mozdulatok történtek a zsidóság felé. Sokszor úgv kellett ereznünk, hogv nem a mi lelkűnkkel működik ez az! irányzat. Annak, ami most történik, erkölcsi és humanitárius elbírálására az utódaink fognak vállalkozhatni. Akkor azonban már azt is tudni fogják, amit ma még nem mindenki lát világosan, hogy nem egyéb történt, minthogy a zsidóság félre- állításában a legkisebb ellenállás irányában megindult szociális forradalom kezdődött el. s a zsidóság kikapcsolásán keresztül a magyar- országi kapitalista életrenden olyan rést ütöttek, amit. többé nem lehet betömni, s a fejlődés menthetetlenül maga uán fogja vonni a megbontott hadállású liberális-kan1'talista-feudális érdekcsoportok fokozatos felszámolását. A zsidókérdés magvar vonatkozásban csaknem egv a kapitalizmus kérdésével. Egymástól függenek. A zsidókérdést csak a kapitalizmus felszámolásával lehet megoldani, s a kapitalizmus fel-