Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-06-17 / 25. szám
CWfflTOELCT PáLné, Sárkány Jenőné, Sebestyén Jenő, Szászy Béláné, Szabó Imréné. Hálás szívvel emlékezünk meg a ne- messzívű adakozókról is. Évente megújuló segélyeket adtak húsz év alatt: a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a belügyminisztérium, a volt népjóléti minisztérium, Budapest Székesfőváros, a Magyar Nemzeti Bank s a Takarékpénztárak és Bankok EgjTesülete. Ebédpénz-megtérítéseket vállaltak a hallgatók számára: Budahegy vidéki Ref. Egyház, Deák-téri Luther-Szövet- ség, Dunamelléki Ref. Püspöki Hivatal, Egyetemi Luther-Szövetség, Kál- vin-téri Ref. Egyház, Miskolci Kálvin- Szövetség, Pest vármegye, Evang. Nőegyletek Orsz. Szövetsége, Protestáns Katonai Egyház, Ref. Lelkésznék Szövetsége, Unitárius Egyház. Közel százra tehető az adományokat küldő testületek száma s az egyes adakozóké felül van néhány százon. Az utóbbiak között vannak olyanok, akik éveken át rendszeresen, vagy éppen kezdettől fogva támogatják ifjúságunkat. Mások természetbeni adományokat adtak, mint a Futura R. T. Darányi Béla vezérigazgató útján. Ha azt kérdezzük, mi történt a Protestáns Diákmenza életében az eltelt húsz év alatt, röviden így felelhetünk: egy darab országépítés, jövendőformálás és nemzetnevelés. Nehéz időkben segítségére sietett a Menza a protestáns ifjúságnak, hogy folytathassa és elvégezhesse tanulmányait. Ifjúságunkon keresztül vállalta a szolgálat munkáját egyházunk és nemzetünk javára. Mert nemcsak karitatív jellegű szolgálatot végzett. Az együttes étkezés már önmagában véve nemcsak fizikai, hanem mindenkor bizonyos szellemi, erkölcsi és lelki közösséget is jelent. A Protestáns Diákmenza megterített asztalainál ifjú szivek nyíltak meg a testvéri és baráti lelkek előtt. Közös lett a gond és így könnyebbé vált annak hordozása, közös lett a reménység, a jókedv s a munka és így áldottabb és boldogabb lett az ifjú élet. Legfőképpen pedig a lelkek mélyén kigyúlt a hit fénylő sugára s az étkezők serege odaborult Annak a színe elé, Aki most és mindenkor egyedül készít és ad eledelt az Ö benne bízóknak- A testi táplálék így vezet el a Lélek ajándékaira, mert Isten, a mi gondviselő Atyánk azért táplál bennünket testileg, hogy alkalmasak legyünk a lelki célok szolgálatára. Ezért köszönjük az örökkévaló Istennek hálatelt szívvel mindazt, amit húsz év alatt Menzánkkal s ezen keresztül ifjúságunkkal cselekedett. Dr. Csekey Sándor. Ravasz Lászlóné üdvözlése. Bensőséges meleg ünneplésben részesítette e hó 3-án a Protestáns Diákmenza Intézőbizottsága Ravasz László ref. püspök hitvesét abból az alkalomból, hogy 20 éve intézi hűséggel, és fáradhatatlan gondossággal a Menza ügyeit, mint annak ügyvezető elnöke. Dr. Csekey Sándor, a Menza igazgatója fejezte ki az intézőbizottság és ifjúság hálás köszönetét. Tisztelete és szeretete jeléül az intézőbizottság Ravasz Lászlóné-alapot létesített, hogy ezzel is megörökítse szeretett ügyvezető elnökének nevét és munkáját. 4 A gyakorlati élet keresztyénsége II. 9. Ma nem tudatos a gyakorlati élet keresztyénsége. A nemzetek mai szelleme és gyakorlati élete a hit e világot átható, teremtő lendületéből keveset árul el. A hit a világ gonoszsága ellen való harcában nem kap elég támogatást a gyakorlati élet vallásosságától és azért egyedül, elhagyottan küzd a világban. Az állam és a nemzet előtt nem tudatos életfeladat a gyakorlati vallásosság. Pedig a törvényes rend, az erkölcsi erőmegfeszítés mind nem elégségesek. A protestantizmus az egyházat reformálta meg. Ugyanezt tette az ellenreformáció is. Mindkét reformációnak tagadhatatlan hatása volt a gyakorlati életre. Hatásukat azonban az egyre fokozódó elvilágiaso- dás nagyon legyengítette. A világi élet pogánnyá vagy legalább is a hittől függetlenné lett. Szükség van tehát a teljes megújhodásra a hit területén is. Csak a teljes életünket átható keresztyénségnek erőteljes érvényesülése a világi életben teremtené meg azt a légkört, ahol az egyház is jobban el tudná végezni a feladatát, mint ma. Ekkor nem lenne a környezete idegen számára. 10. Sok az álvallásos típus. Az elvilágiasodás, az istennélküli korszellem megbontotta az egyház tagjainak sorait is. Nagyon elterjedt egy bizonyos álvallásosság. A túlzott egyéniségkultusz itt is megteremtette a maga férges gyümölcsét. Van olyan lélek, amelyik csak a túlvilággal, csak a saját lelkének üdvösségével foglalkozik, vallásos szempontból önző. Pedig lelkem üdvösségét nem remélhetem, ha felebarátom lelkének üdvösségével nem törődöm. Az üdvözülés terén is a szolidaritás elve uralkodik. Csak ez a teljes vallás, a többi fél-vallásosság vagy még ennél is kevesebb. Hasonió ehhez az önáltatás vallásossága. Ez magáévá teszi az egyház tanait, dogmáit, igazhivőnek hiszi magát, egyházának törvényeit megtartja, még erkölcsére is vigyáz bizonyos fokig — de gyakorlati élete semmiben sem árulja el, hogy Jézus Krisztus követője, a szeretet evangéliumának híve. Ebbe a típusba tartoznak a vasárnapi keresztyének sokféle fajtái. Egyesek közülük egyházi buzgóságuk miatt előkelő szerepet is játszhatnak az egyház körében és még sem teljes a vallásosságuk, mert őket lepi meg legjobban a gyakorlati életben megnyilatkozó krisztusi élet követelése. 11. A látszat-keresztyének nagyon megkönnyítik az istenellenes propagandát. Az önáltatásban szenvedők és a farizeusok vallása egyaránt terméketlen. Miattuk lett rosszhírűvé a hit a világiak, a hitetlenek előtt. Sőt sok komoly és tudományos ember látván e vallásos emberek terméketlenségét, az egész keresztyénséget elítélte helyettük. De természetesen a felvilágosodás előítéletei, a természettudományos gondolkozás elhatalmasodása is elősegítették ezt, nemcsak a vallásos emberek méltatlan volta. Az elvilágiasodás nagy mértékét mutatja a kommunisták propagandája is, akik nem győzik eléggé támadni az önáltatásban szenvedő vallásosság meddőségét és önző szűkkeblűségét. A bolsevizmus istenellenes propagandájáért részben ez a valósággal nem számoló, elavult, illúziókba ringató vallásosság felelős. Mily sokan vannak még. kik az újkori eszmevilággal, a mai ember lelkületével nem törődve régmúlt szólamokkal akarják a mai lelki szükségleteket kielégíteni, ahelyett, hogy a szeretet követelményeit teljesítenék! Pedig Krisztus tanítása szerint az istenszeretet nincs emberszeretet nélkül, Istennel való közösség: emberrel való közösséget, vele való törődést jelent. Az önáltatás vallásossága és a mai farizeusság nagyon megkönnyíti az istenellenes propaganda dolgát! Ezzel ellentétben az egyedül helyes álláspont az, amelyik hangoztatja, hogy az istenkáromlókkal szemben nem elég felháborodni és képmutató tiltakozásra szorítkozni. Sokkal helyénvalóbb alázatosan elgondolkozni rajta és rövid lelkiismereti vizsgálatot tartani. Ismerjük el nyíltan: sokan, akik magukat a jézusi tanítás követőjének nevezték, még ma is annak nevezik, túl gyakran elárulják azt! Hazugság az az ima, amelypek gyümölcse nem felebaráti szeretet. Az igazságtalanság bilincseit kell széttörni, az elnyomottakat felszabadítani és mindenféle rabszolgaságot megszüntetni. Hasonló lelkűiét szól az 1925-ben tartott
