Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-06-03 / 23. szám
GftHGBKIKBfl azokat meg kell írni tanulságul s azért, hogy minél többen tudomást vegyenek róla. A szórványmunka szomorúságairól és örömeiről olvastam tanulságos részleteket Ignácz Rózsa Keleti magyarok nyomában c. könyvében, amiket érdemes megszívlelni. Az erdélyi román megszállással sok magyar vándorolt Romániába. Konstanza kikötővárosban például több ezer magyar él. Hogy mennyi, azt senki nem tudja. Statisztika nem készült róluk. „Ilyen körülmények között- kezdte meg missziós munkáját az elveszett lelkek között a fiatal konstanzai lelkipásztor 1936 nyarán. Emberfeletti munkát végez. Egyenként menti meg a lelkeket. Anyakönyvi hivatalban és másutt, ahol hozzájuthat, kilesi a református vallásúak adatait. Egyenként keresi fel azokat, akiket így felfedezett. A tavaszon piaci zöldségárusok közt lett figyelmes a magyar szóra. A vásár be végeztével szekéren járta be a vidéket és kereste az apró zöldségeskertek között a magyarokat. Meglátogatta Palazt is, a Konstanza melletti munkásvárost. Kiss Albert — így hívták az egyik vasúti rakodómunkást — ököllel sújtott az arcába, mikor nemzetisége után kérdezősködött. Durva szavakkal kergette ki és azt tanácsolta, hogy ne is keresse a palazi magyarokat, ha jót akar. Örül az ember — dörögte Kiss —, ha él. Mi román állampolgárok vagyunk. Nemzetiségünk az, ami éppen muszáj. Eleget szenvedtünk, amíg magyarok voltunk odahaza Erdélyben. Itt meg bitang tekergő a magyar neve, jött-ment, bangyen. Hát nem! Nekünk elég volt. Mi nem vagyunk semmik, csak emberek. Itt ne izgasson az úr! Ne kompro- mitáljon minket avval, hogy magyarul papol. Mi nem hívtuk s ha nem kotródik elég sebesen, mejiet az Istenihez panaszt tenni a történtek miatt. Letörve, elcsüggedve ért haza a pap Konstanzába. És másnap beállít hozzá Kiss Albert, magyar származású palazi lakos. Bocsánat... — mormolta csendesen. — Az asszony egész éjjel sírt. Hogy ő református hitet tartott azelőtt s az lenne a leányka is. Tizenegy éves, de még meg sem kereszteltettük eddigelé. Hát, kérem, hoztam ötszáz leit a sérelem miatt az egyház céljaira. Nem bánom a vallást, egye fene. Legyen fizetség érte és ha az asszony egyszer-egvszer arra gondolna, hogy templomba jő, ne legyen ingyen. Csak a magyar dolgot, azt hagyja, azt ne emlegesse az úr. Lássa, szégyelli az ember itt, hogy magyar. A románoknak, azoknak van szép katedrálisok, van a törököknek is s az olaszok is milveh pompás házban gyűlnek össze, ha rájuk jön a nemzeti érzelem. Aztán a reformátusoknak és magyaroknak itt ez a piszok kis odú. Dehát egye fene, ha az asszony nem szégveli mészraktárba jönni imádkozni . . .“ Mi minden van ebben a históriában! . .. „És mégis a bátor lelkek munkáján Isten áldása van. A konstanzai magyar pap ma már ötszáz lélekkel dicsekedhetik az Úrban. Még könyvtára is van, áll vagy ötven példányból, mindegyik már cafatokra olvasott, szétrongvolódott darab. Egyenként koldulta össze a pap a hívek számára, akik ezekből a magyar könyvekből tanultak magyarul, hiszen máskép nem juthatnak magyar nyomtatott szöveghez. Van a konstanzai ötszázaknak kicsike imaházuk is. Igen. fojtószagú. kongó mészraktár padlásán van és foghíjas padláslépcső vezet fel hozzá, de tizenkét kis falócáián szorosan egymás mellett vasárnaponkint magyarul éneklik azt a dicséretet, hogv: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg . . És minden vasárnap tíz-tizenkét kisgyereknek magyarul olvas bibliát a pap istentisztelet után. Ott ültem mögöttük az egyik lócán. Lukács evangéliuma XIX. része 10. versét tanulták éppen a gyerekek: Mert azért jött az Istennek fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Felállt az első sorban Kiss Margitka, ama bizonyos Kiss Albert tizenegy éves gyermeke. Csillogó szemmel, fénvlő orrocskával, büszkén és boldogan olvasta akadozó, ki-kibicsakló nyelvvel, legszebb hite és legjobb magyar tudása szerint az igét, ilyenformán valahogy — Asziér j-zsett ász iszténék fiá hogi mégkéréssze ész magtart — itt megállt egv pillanatra, a ts-sel most találkozott életében először. Fénylő arcocskája kipirult, beleizzadt, de aztán kivágta boldogan: — megtartssza aki jélvészett! A pap szelíden simogatta meg a fejét. Fél évvel ezelőtt Kiss Maramelyik most veszi kezdetét. Csak egyről ne feledkezzék meg: tanítson meg mindenkit arra, hogy az embert nézze, és ne mást. És hirdesse ezt merészen a felsőbb, a születési arisztokrácia felé is. ...hogy a héten lezajló könyvnapon végre csupa jó magyar könyvet találhatunk. Idén inkább az új, modern irodalom képviselői, s a népi írók jelentkeznek, míg a régiek, a klasszikusok valamivel kisebb számban és arányban, mint eddig. Előre is felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy nézzen szét a könyvnapi könyvek között. Nem találnak ugyan csábító címeket, de találnak bizonyosan jó magyar kultúrát, eddig elfelejtett és elásott értékeket. Ezen a könyvnapon a magyar közönségnek kell vizsgáznia, főleg azoknak, •akik eddig is a magyar irodalom és magyar művelődés szempontjait tartották szem előtt. Vizsgázniok kell abból, hogy mit tanultak azok alatt az évek alatt, amikor nem volt divat, hanem inkább lebecsült valami volt a népi magyar irodalom és az igazi magyar irodalom megbecsülése. Most már nem az, de most meg arra kell vigyázni, hogy az eddigiek közé ne csússzanak be holmi irodalmi konjunktúra-lovagok, kisügyesek és ne szorítsák ki a régi jót, és ne hamisítsák meg vkm. •> ■* Pi i'ii-|.Jrnjj~i'rY»_»~Pj<" Láttuk Szilvásy-Simon Margit festőművész a Műbarátban mutatta be műveit. A leginkább temperával dolgozó művésznő stílusában az anyag nyújtotta lehetőségeket követi. Színei éppen ezért kissé merevebbek és egymástól élesebben elütök, mint pl. 4 olajképén. Főleg tájképeket fest, és ezekben szemmel láthatólag több vidékről vett témát dolgoz fel. Stílusa határozott és erőteljes, jól fogja meg és állítja be a képet. Látszik azonban rajta, hogy még nem egészen kiforrott, még sok minden forrong és alakul benne. Eddigi művei azonban annak bizonyságai, hogy van minek forrongania, és még sokat várhatunk tőle. Magyar sasok címen jól rendezett és összeállított repülőfilmet láthattunk. Az egész filmen keresztül valami meglepő tisztaság és ízlés vonul végig. Ha nem tudnék, hogy régebben készült, és még nem az új szellem eredménye, úgy kellene üdvözölnünk, mint a magyar fim- gyártás új kezdetét. így azonban csak azt mondhatjuk el róla. hogy lám: igazunk volt. Mindig mondottuk, hogy tudnánk jó és tiszta, minden jampeces nyegleségtől és szellemtől ment filmeket gyártani, ha akarnánk, ha producereink erre fektetnék a súlyt. De eddig ezzel nem törődtek, remélhetőleg most, e film sikere arra fogja majd inteni a gyárosokat, hogy figyeljenek erre a szempontra is. — A film maga üde, kedves, fordulatos, sok fiatal és meglepően jól játszó színésszel, ami külön is megelégedést ébreszthet bennünk. A sárga kaszinó, jó regényből, állítólag az író közreműködésével készült film. A legrosszabbak egyike, apóikét az utóbbi időben láttunk. Meséje volna, de összeállítása egyenesen siralmas. Sehol sem látszik az a feszültség és i drámai lendület, amelyik magából a 5
