Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-06-03 / 23. szám
mmUSELET Levél a kiállás jutalmáról Kedves Barátom! Bizonyára emlékszel arra a beszélgetésre, amely mintegy két és fél hónappal ezelőtt belenyúlt az éjszakába s hajnal tájban ért véget. Voltaképpen mindketten ugyanazt a gondolatot hajtogattuk, de más és más szavakkal, újabb és újabb érvekkel. Te szóvátet- ted egyik cikkemet, amely egy politikai hetilapban jelent meg és amelyben őszinte szavakkal támadtam az angolszász barátságot, annak irrealitása miatt s támadtam azt a szociáldemokráciát, amely már kezdett értelmiségünk, sőt egyes lelkészek között is hódítani. Te figyelmeztettél arra, hogy családom van, fiatal vagyok, miért kockáztatom életemet egyetlen cikkel. Én azt mondottam, hogy aki a lelkészi pályára ment, az már ezzel kockázatot vállalt magára. Te fejtegetted, hogy néha a csöndes hallgatás több hasznot hoz, mint a kiállás, a szükségtelen kiáltozás, a nagy többséggel való szembe- helyezkedés, én azt mondottam, itt nem haszonért folyik a harc, hanem egy nép életéért. Mikor már nagyon fáradtak lettünk, felálltéi az asztal mellől és kezet nyújtva, mosolyogva mondottad: talán jól van ez így, hogy mi ketten két ellenkező táborhoz tartozunk. Ha diádat arat a szocializmus és demokrácia, akkor sorsodon én segítek. Ha a nemzeti radikális irányzat győz, akkor felkereslek és kérem támogatásodat, védelmedet ... Fanyar mosollyal válaszoltam. Kedves Barátom, íme eljött az idő, amikor azt mondhatjuk, hogy a Te táborod súlyos csapások alatt összeros- kadt. Azok közül, akikkel régóta együtt töprengtünk a munkáskérdés nehézségeiről, a ti magatartástokról, a széthulló magyarságról, azok közül ma többen államtitkárok, főispánok, hatósági biztosok, vállalati vezetők lettek. Előttünk áll a korlátlan lehetőségek sorozata, újabb és újabb munkakör, válogatni lehet nehezebbnél nehezebb feladatokban, talán állásokban is, talán jobb jövedelemben is. És most. .. ? Most arra kérlek, ne keress fel eastern. Ne legyen kérésed, kívánságod. Ne akard feláldozni magadat a szervezés tankcsapdáin, ne fűtsenek vágyak, ne akarj bejutni egyik felelős vezetőhöz sem, hogy gondolataidat eléjük tárd, ne akard bebizonyítani valahol fönn, hogy eddig is mindig, de azért, meri... és így tovább. Ne keress fel, mert én sem keresek fel senkit. Ne elevenítsd fel német- országi emlékeidet, mert én sem teszem. Értsd meg te és még sok-sok százezer magyar, aki mind-mind szeretne csak egy kicsit előbbrejutni, csak egy fizetési osztályt, egy kategóriát, egy címet nagyobb hatáskört szerezni, értsétek meg, hogy éppen ez volt eddig a baj: fölfelé törekedett mindenki és lefelé, ahol a nép millió és millió tagja között forrongott az indulat, lefelé nem nézett csak néhány. A többi úr akart lenni, nem szolgálni. A többi a haszonért, a gyors meggazdagodásért lihegett s nem az áldozathozatalért. Barátokat keresett fölülről, de nem kívánta a barátságot igénytelenséggel; lemondással, többmunkával. Politikus papok Magunktól nem mertünk volna ilyen címen cikket írni. Bátorságot, sőt érzésünk szerint majdnem felszólítást kaptunk erre a Magyarság 1944 május 21-én'megjelent számában. A lap érdemes szerkesztője írt cikket erről a témáról az Orlemanszky esettel kapcsolatban. Állásfoglalása érdekes volt, a katolikus egyházkormányzat szempontjából helyes is volt. De a cikk mindezeken túl a lelkészi hivatás és hivatal ideális zárópontjait is megjelölte, amikor a bölcső és koporsó között nagyszerű lelkészi alkalmakra mutatott reá A szerkesztő meggyőződésének helyességét nem vitatjuk. Azt érezzük viszont, hogy kifejtett gondolataira a hazai keresztyén egyházak lelkészei mind felfigyeltek. Mi az itt következő néhány sorban kívánunk reagálni. Mindig voltak és lesznek politizáló papok. A lelkészi pályára és szolgálatra való elhivatottság a laikus szolgálatokkal szemben egészen különleges felkészülést igényel. A hazai protestáns lelkészek nagyrésze nemcsak hazai főiskolákon tanult, hanem külföldi iskolákon is. Köztudomású, hogy a külföldi egyetemeken sohasem volt szakok szerint olyan zárt rendszer, mint a hazai főiskolákon. A külföldön tanuló magyar candidátus teologiae hallgathatott a teológiai tudományok mellett nemcsak filozófiát és filológiát, hanem sok esetben nemzetgazdaságtant, orvostudományt, jogot stb. Ezért tudnánk kortársaink közül is több olyan nevet említeni, akik, mint teológusok kezdték, de hazai és külföldi teológiai iskoláztatásaik miatt arra kényszerültek, hogy magyar népük felemelése érdekében orvosok, vagy írók, vagy nemzetgazdászok legyenek. Elegendő csak arra utalnunk, hogy Tesse- dik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész külföldi tanulmányait milyen nagyszerűen értékesítette hazánk népeinek javára s amit csinált, nemcsak talajjavító és a népét földművelési szempontokból felvilágosító tevékenység volt, hanem jó magyar politika is, amelyről írásai tanúskodnak. Ezért a politikájáért volt része megnemértésben, pályatársai részéről elítéltetésben. de magának a nemzetnek ma már elismerten óriási hasznot jelentett. Amikor hazánkban senki nem beszélt a falukutatásról, amikor a nép csak adót nyújtó tömeg volt. amikor a jobbágyság keserű kenyerét ette: mellette csak a papja állt, aki nemcsak a bölcsőnél és koporsójánál állt meg, hanem ebben a nagy elhagyatóttságá- ban kézen fogta s feljebb emelte nemcsak lelki, hanem politikai tekintetben is. A magyarság legnehezebb századaiban, amikor török és osztrák keserű megszállások alatt szenvedett a magyar nép, senki más nem állt a magyar nép mellett, csak a falura önként száműzetett lelkész, aki néha királya volt falujának, néha pedig szomorú véget ért kultúrpionírja, de mindkét lehetőségben a népéé akart lenni s munkásságával elérte azt, hogy hazánk protestáns magyarsága meg tudott maradni magyarnak s megtanult kizárólag magyarul gondolkodni. Nem lehet kétes egyetlen magyar előtt sem, hogy a lelkészi karnak ez a politikai tevékenysége a történelem folyamán többször megmérettetett és súlyosnak találtatott. Hazánkban a város és falu természetes és ős ellentétét a lelkészi kar próbálta minden időben kibékíteni. A falusi lelkész, ha városba ment, első útja lelkésztársához vezetett s a városi lelkész is mindig kartársát kereste a jó magyar községekben. így történhetett azután meg az, hogy nemcsak a falusi terményeket, hanem a falu tehetséges gyermekeit és a katonai szolgálatot igen jól végző falusiakat a városi lelkészek a falusi lelkész ajánlatára helyezték el iskolákba és állásokba. Ennek a tevékenységnek volt századokon át az az eredménye, hogy a tehetséges magyar ifjúságot szó szerint a lelkészi kar adta a nemzetnek és a magyar urbanizálódás egészséges eredményei is nagyrészt a lelkészi kar érdemei közé tartoznak. Ennek igazságát természetesen nem a politikusoktól, sőt még a mai újságíróktól sem lehet megkérdezni, hanem az érdekeltektől és leszármazóiktól, akik ezt tudják s akik ezért generációkon keresztül hálásak a magyar lelkészi karnak. Sohasem örültünk annak, amikor azt tapasztaltuk, hogy követválasztások idején, még a legutolsó napokban is, a jelölt úr első útja a lelkészhez vezetett. így került a jó falusi lelkész időnként a mungók, időnként Juszt pártiak, legutóbb pedig a nyilas párt támogatói közé. 2
