Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-08 / 2. szám
Ünnepek után mindig nehezebb beleállani a hétköznapok munkáiba, mint máskor. Nem a pihenés miatt — a pihenés felüdíti az embert és új munkakedvet önt belé —, hanem az ünnep miatt. Az ünnep kiforgatja az embert megszokott ruhájából lelkileg is. Sokkal jobban meglátszik most a hétköznapi szegényes öltözék mindnyájunkon. Az ünnep megmutatta a hétköznapi élet szegénységét, az embert mindenestül mérlegre helyezte, belekiáltotta az életébe, hogy másképpen kell folytatni az életet; nem lehet onnan indulni tovább, ahol abbamaradt. Igazat adok annak, aki éppen most panaszolta, hogy mennyire feszülnek benne a kemény elhatározások és az erőtlenség miatti félelmek. Nem meri elhinni magáról, hogy meg is tudja tenni mindazt, amire az ünnep igehirdetése, benső lényege, a vele együtt ünneplők serege készteti. Különösen karácsonykor érzi ezt az ember. Karácsony egészen sajátos helyet foglal el az ünnepek sorában. Elég arra utalnunk, hogy ez a szeretet ünnepe. A végtelen szeretet aláhajlik a földre s felemeli a bűnös embert. Ki ne érezné a szeretet csodálatos gazdagságát s meggazdagító erejét s ki ne kiáltana fel az apostollal: Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya! Ezzel a szeretettel szemben minden viszontszere^et csak az emberi erőtlenség és gyengeség bizonysága. Eloszlik azonban az embernek minden félelme és kishitűsége, ha erre a karácsonyi szeretetre gondol s lelke megtelik könyörgéssel, hogy erősítésül maradjanak meg egy-egy karácsonynak kedves emlékei egész életére. Egy karácsony-élmény olyan mély nyomokat tudott hagyni valakinek az életében, hogy életfolytatását, minden hétköznapi munkájában a hűséges megállását annak köszönhette. Az elmúlt ünnepek alatt nékem is volt néhány ilyen élményem, éppen ezért kötelességem elmondani másoknak is. Az első karácsony estéjén volt. Hatalmas bérpalotának utolsó emeletéről mentem lefelé a földszintre a késő esteli órákban. A csendes lépcsőházban arra gondoltam, milyen nyugodt és békességes minden esztendőben egyszer egy ilyen nyüzsgő méhkasnak az élete. Egy emeletköznél megállottám néhány percre. Hét-nyolcéves kisgyermek mondotta éppen karácsonyi imádságát. Talán imakönyvből olvasta. Verssel végződött az imádság. A rímek összecsengtek s békességért és jóakaratért esengettek Isten fényes mennyországa előtt. Később újra megállottám. Telt szobából nagy család karácsonyi éneke szüremlett ki. Minden torokból bátran zengett, mindenki jól ismerte az éneket és azt a hatást tette, mintha egész lelkét öntötte volna abba. Továbbhaladva, az előszobában takarító cselédlánynak dúdolása ismét egy karácsonyi dallamra emlékeztetett. Alább vidáman hancúrozó és kiabáló gyermekeket csendesítge- tett az édesanyja, mondván, hogy karácsony estéje van s ilyenkor rendesen kell viselkedni. Közben le is értem a földszintre, kijutottam az utcára. Elgondolkoztam azon, hogy mit is fog vinni ez a máskor nyüzsgő, ele most olyan áhítatosan komoly ház ünnepek után a mindennapi életbe? Milyen nagy áldást jelentene, ha tovább vinné a ma már csak karácsonyra maradt és évenként egyszer ismétlődő házi áhítatoknak szépségét és gazdagságát ! . . . Szállodai portás mondotta el, hogy családjának karácsonyfája alatt az volt a legváratlanabb meglepetése, hogy kicsiny, 13 éves fi^ mindnyájuk előtt a karácsonyi evangéliumot, előre leírt imádságot mondott s gondolatait hozzáfűzve kívánt áldott ünnepeket az egész családnak. A templomtól és családjától is majdnem mindig távol élő apát könnyekig meghatotta az eset. Perceken keresztül szótlanul néztek a fára, majd egymásra borulva sírták el örömkönnyeiket. MennyiHÍREK Előfizetőink figyelmébe. November hó elején közöltük lapunk kedves előfizetőivel, hogy az Országos Luther- Szövetség határozatából és az Országos Sajtókamara hozzájárulásával lapunk előfizetési díját 1943. utolsó negyedétől évi 8 pengőről évi 10 pengőre vagyunk kénytelenek emelni. Ugyanakkor arra kértük előfizetőinket, hogy akik abban az időben már előfizetésüket kiegyenlítették, az 1943. évi különbözetet: 50 fillért az 1944. évi előfizetési díj beküldése alkalmával egyenlítsék ki. Felhívjuk tehát előfizetőink figyelmét arra, hogy 1944. évre lapunk előfizetési díja nem 8, hanem 10 pengő, azokból pedig akik az utolsó negyed különbségét nem egyenlítették ki, erre az évre 10 P 50 f.-t kérünk. Befizetőlapot e héten küldünk. tJjévi üdvözlés. Ebben az évben nyilvános és ünnepélyes újévi üdvözlések mindenütt elmaradtak és egyházunk püspökeit, felügyelőit, lelkészeit az egyházi közösségek és intézmények nevében csak legközvetlenebb munkatársaik keresték fel és köszöntötték. Ezekben a köszöntésekben mindenütt megnyilvánult az a kérés, hogy Isten oltalmazza meg a most kezdődő esztendőben is bajoktól és veszedelmektől evangéliumi egyházunkat, érette való szolgálatainkat és adjon hűséges megállást és bizonyságtételre való erőt az evangélium minden hívének. A győri Diakonissza Anyaház kápolnájának felavatása. Az anyaegyháznak még a múlt nyáron épített hatalmas épületében egy kis kápolna létesült a diakonisszák részére. Ezt a kápolnát december 24-én avatta fel D. Kapi Béla püspök. A felavatás után szép műsorral folyt le a szeretetház karácsonyi ünnepélye. A Harangszó új köntösben. A Dunántúli Luther-Szövetség kiadásában megjelenő Harangszó. a mindenütt ismert országos evangélikus néplap 35. évfolyamába lépett és újévi első számát naigy alakban, új nyomdai beosztásban küldötte meg előfizetőinek. Vezércikkét D. Kapi Béla püspök írta: „Üj köntös, régi lélek" cím alatt. Az elevenen és érdekesen szerkesztett első szám szép- irodalmi részt és új rovatokat is tartalmaz, előfizetési ára azonban változatlan maradt. Szeretettel kívánjuk laptársunknak, hogy a lapszerkesztés és újságírás nehéz munkáját Istentől adott áldásokkal végezhesse. Szentendre. A budapesti egyházmegyéhez tartozó Csillaghegy—Szentendre —Pilisvörösvár missziói egyházközség egyházkerületi jóváhagyással két egyházközséggé alakult. December 28-án a missziói egyházkor közös képviselőtestületi ülésén Kemény Lajos esperes Csillaghegyet anyaegyházközségnek, Szentendrét és környékét pedig missziói egyházközségnek nyilvánította s ezzel a tíz év alatt jelentősen megerősödött régi missziói kör most már mint két egyházközség kezdi meg az új esztendőt. A képviselőtestület meleg szeretettel búcsúzott eddigi közös felügyelőjétől, Kovács Páltól, akinek dr. Dobro- vits Sándor, Csillaghegy felügyelője mondott köszönetét lelkes szolgálataiért és emléktárgyat nyújtott neki át az 7
