Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-22 / 17. szám
terror miatt az iskolák a mély hanyatlás állapotába süllyedtek, amiről még 1927-ben is szomorúan panaszkodik Lunatsharski. Csakhamar az a terv alakult ki, hogy az iskolát az istentelenségi propaganda eszközévé tegyék. Ez 1929-ben sikerült is, amikor a tájékoztató és felvilágosító népbiztosság a vallásellenes propaganda módszeréről írt első közleményét kibocsátotta. 1934. után pedig egyre energikusabban valósították meg ezt az útmutatást. Megdöbbentő, hogy a bolsevisták népük jövő nemzedékének a belső életét milyen nyersen és minden egyébre való tekintet nélkül tudták megsemmisíteni. Példaként szolgáljon az a levél, amelyben a gyermekek mellé két Ural-vidéki fiút állítottak, mint követendő példát, akik megtagadva m'nden családias érzést, hozzátartozóikat, mint a szovjetrendszer ellenségeit, feljelentették. A hazugságot és becsapást szintén a vallásellenes propaganda alaptételévé emelték. A vallásellenes munka ifjúsági része az iskola feladata lett, 1929- ben megalakult a harcos istentelen ifjak szövetsége, mely a tanítók vezetése alá került. Az ifjúság számára külön újságot adtak ki ,,Az istentelen ifjú” címmel. 1930—31-ben az új szerv taglétszáma 2 millió körül volt. Amint azonban lehanyatlott a harcos istentelenek szövetsége, ez a munka is kisebb keretek közé szorult. A tanítóságra erős nyomást gyakoroltak. A valláshoz ragaszkodó tanárok és tanítók állandó zaklatásnak voltak kitéve, majd nemsokára elbocsátották őket. A tanulókról pedig a szerző több kimutatást közöl, amiből szemléletesen tűnik ki, hogy a gyermekek milyen viszonyban állanak a vallással az iskolába menetelkor és annak elvégzése után. Az iskola istentelen befolyása élesen szembetűnő a gyermekek nyilatkozataiban. Semmi kétség sem lehet az iránt, hogy az iskolának a vallást és a vallásos erkölcsöt leromboló hatása igen nagy jelentőségű tény éppen Oroszország számára. A szerző a vallásellenes sajtótermékekből érdekes példákat sorakoztat fel, hogy a vallásosság még mindig milyen mélyen él a szívekben s a gyermekajkakon milyen élő bizonyságtevések csendülnek fel. (Folytatjuk) Dr. Ottlyk Ernő. Ünnep és közösség Hamvas Béla: „A láthatatlan történet” c., a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában megjelent rendkívül érdekes és eredeti gondolat- menetű könyvéből, melynek ismertetésére visszatérünk — közlünk részle- 6. teket a könyv utolsó fejezetéből. John Cowper Powys, a magány művészetének mestere szerint tanácsos az életet úgy berendezni, hogy megfizetni a császárnak azt, ami a császáré, a közösségnek azt, ami a közösségé, de csak azért, hogy aztán az ember megszerezze jogát a magányra. Azt a bizonyos számú órát, ami kötelezi, dolgozza le, közömbösen, mert kell, tisztességből, mert ingyen elfogadni semmit sem illik. Ez az idő elveszett, mert az igazi élet csak ezután kezdődik. A boldogság egyéni dolog. Menj ki a tengerpartra, sétálj, ülj le a sziklára s nézd a sirályt. íme az ellentét: az emberi sorsnak úgy látszik két végletes lehetősége van, az egyik az önmagáért való magányos, aki sajátmagán kívül semmit sem kíván és magának él és magának főz; a másik a közösségért való, aki a kollektívum keresztjét magára veszi és csakis másért él. A magányos a közösségben élőt megveti, a közösségben élő a magányost vétkesnek tartja. Ha valahol, itt, ebben az ellentétben az ember szemtől-szemben megismeri a szakrálisán profán hétköznapot. A hétköznap azt tanítja, hogy e£ az ellentét nincs is meg. Az ember hiába kínozza magát vele. Nagyon kevesen részesülnek abban a kitüntetésben, hogy a Hatalmak elfogadják tőle önmagáról való teljes lemondását. Aki rájön arra, hogy semmiféle magas önmegtagadást tőle nem kívánnak és senki sem követeli, hogy az emberiség sorsának keresztjét magára vegye és csakis másért éljen, sok fölösleges nehézségtől és bonyodalomtól kíméli meg magát. Sohase higyje senki, hogy minden ember helyett egyedül neki kell magát feláldoznia. Ez a sors istenek számára tartatott fenn. BftNCaikUMFÍ az egyetlen helyes módon oldja meg a kérdést, amennyiben a törvénytelen gyermek könnyelmű és felelőtlen apja a háború egy megrázó élménye során felelősségére döbben és igyekszik mindent jóvátenni. Azonban szándéka csak félig sikerül, Isten nem felejt el semmit az embernek, és ha meg is bocsát, a büntetést nem oldja fel. Az apa megvakul és csak a szeretet, amelyik hozzá addig is ragaszkodott, amíg bűnös volt, csak az adja vissza neki az életet. — A film végre komolyat is alkotott. A jól megválasztott és jól játszó színészek, ügyesen beállított fényképek, ps mindenekfelett a kérdés határozott, bátor kezelése, az egészséges realitás komoly értékké teszi. Ezt a filmet látva reménykedhetünk abban, I hogy mégis csak lesz egyszer igazi, jó , magyar filmünk is. A kis milliomos cimü dán film szo- I ciális kérdést akar felvetni, és megoldani. Ez a kísérlet azonban valahogy egészen naiv és szentimentális, szinte a kelléktárból előhúzott alakokkal. Erősen emlékeztet az ilyen kérdések megoldását mindig ugyan ezen a módon felvető és megoldó amerikai filmekre. Maga a mese és a beállítás is ilyen. Mintha csak a harmincas években élnénk, amikor kegyeskedő hangon lehetett még beszélni a szociális kérdésekről és lehetett reménykedni efajta megoldásokban. A játéknak van egy-két jó mozzanata, egészében azonban csupán a frissességre való törekvés bizonyos sablonos képvil lantás benne, ami nem unalmas. A Műteremben Magyar Béla festőművész állította ki képeit. Félszáznál több képe meglehetősen egyforma stílusban és mintha kissé elnagyoltan készült volna. Valahogy az az érzése az embernek, hogy vagy nem mélyed! el eléggé témáiban, vagy pedig nem találta meg a témának legjobban megfelelő kifejezési formát. Nem rossz festő, csak olyan közepes, aki zsánerképeiben is inkább reminiszcenciákra, mintsem friss élményre támaszkodik. Ez a félig-meddig igénytelenségnek mondható magatartása okozza azután azt is, hogy képeinek tárgya is meglehetősen egyforma és nem okoz olyan meglepetéseket vagy gyönyörűségeket, mint okozhatna kétségen kívül meglevő képességei szerint. kp. HÍREK Kuthy Dezső püspök beiktatása. A dunáninneni egyházkerület presbitériumának legutóbbi ülésén kegyelettel emlékeztek meg a kerület nemrég elhunyt felügyelőjéről, Laszkáry Gyuláról. Egyúttal kitűzték Kuthy Dezső püspök beiktatásának időpontját ápr. 26. napjában. A beiktatás Balassagyarmaton lesz. A presbitérium foglalkozott az új egyházkerületi felügyelő személyével is és megállapodtak, hogy erre a tisztségre vitéz Purgly Lajos egyház- megyei felügyelőt, földbirtokost ajánlják. Érettségi budapesti középiskoláinkban. Husvét utáni napokban folytak le az idei érettségi vizsgálatok úgy a fasori fiú-, mint a Deák-téri leánygimnáziumban. Az elnöki tisztet a fiúgimnáziumban Kemény Lajos esperes és Wolf 7
