Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-08 / 15. szám
BMIKUiftET mizmusukat, nem lehetnek a nemzetnek olyan értékes tagjai, mint amilyenné lenniök kellene. Elő kell hát segíteni a korai házasságkötést minden eszközzel. Elsősorban társadalmi propagandával, azután a szociális lehetőségek megteremtésével, olcsóbérű, napos és szép lakások kiutalásával, megfelelő fizetésekkel. Akkor bizonyosan emelkedni fog a születési arányszám is, mert a fiatal házasok merik vállalni a több gyermeket is. ... hogy erélyes intézkedések be- seregnél bevezetett újabb főtiszthelyettesi fokozatokról. Szociális és igazságos intézkedésnek találjuk, mert meg kell hogy nyíljék az emelkedés lehetősége a nem magasabb társadalmi osztályokból származó kiválóak részére is. De szerintünk — tisztán szociális szem- t pontból — talán helyesebb lett volna a „helyettes” szó elhagyása. Aki egyszer felkerült a tisztikarba — ha érdemei ennyire méltatták —, az lehessen annak neve szerint is tagja. ... hogy erélyes intézkedések beje- jelentéséről írtak a lapok az irodalom terén. Tasnádi Nagy András, mint az Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke mondotta: „Nem elég az, ha íróink keresztyén magyar emberek, szükséges, hogy magasabbrendü szellemet, nemzeti, keresztyén lelkiséget árasszan'ak írásaik”. Igaz! El kell tűnnie a kabarészellemnek, amelyet nemcsak sok zsidó, hanem sok keresztyén író is árasztott. vkm. Olvastuk Marcus Aurelius: Elmélkedések. Fordította és bevezetéssel ellátta Huszti József. A Parthenon klasszikus sorozatában kétnyelvű kiadásban jelent meg. — Marcus Aurelius a hatalmas római birodalom igazgatása és hadjáratai közben önvizsgálatot tartva, a lélek legmélyebb titkait kutatja. Sztoikus nyugalommal tárgyalja az emberi lét számos elrejtett titkát és életünk igen sok problémájának a megoldását tárja olvasói elé. Idézünk egy mondatot: „Bárki bármit tegyen, vagy mondjon, nekem jónak kell lennem”. Hálásak vagyunk a fordítónak, hogy végre megjelent a teljes kiadás. Ezt a könyvet nem elég egyszer elolvasni állandóan lapozni kell, mert minden egyes mondata szinte egy-egy prédikáció. Seneca leveleiből. Fordította és bevezetéssel ellátta Sárosi Gyula. Officina kiadás. Ebben a kötetben kiadott levelek Seneca életének abból az időszakából származnak, amikor már elvesztette nagy pártfogójának, Neró császárnak pártfogását és naponként várta a császár katonáit, hogy őt is elvigyék és kivégezzék. Természetesen a halál közeledése rányomta bélyegét minden egyes levelére és ha sok helyen keresztyéni gondolkodásunk nem ■ is fogadhatja el a mondottakat, mégis sok lelki haszonnal olvashatjuk. Alexis Carell: Az ismeretlen ember. Az író munkájában megpróbálta összefoglalni mindazt, amit eddig az emberi testről és lélekről a tudósok megállapítottak. Ez nem sikerült teljes mértékben, de ilyen formában nem is sikerülhetett. Könyvét nem szaktudósoknak szánta, hanem a nagyközönség szá4 Európa husvétja Amerikai újságíró, ha keresztyén újságolvasóira volna tekintettel, első európai útján, mint vérbeli riporter, a címet így fogalmazná: A húsvét Európában. De ez a cím is és a mi címünk is más és más témakört fedez és takar. Böjtben nagy evangélizációs tevékenységek voltak mindenütt az európai protestáns közületekben. Evangélikusok és reformátusok, magyarok és franciák egymástól távol és függetlenül a maguk esze- járása szeriint végezték el ezeket az építő tevékenységeket. S hazánkban is és a külföldön is római katolikus testvéreink a húsvéti ünnepre való előkészítéseikben evangéliumi hangon beszéltek híveiknek az Oltári szentségről, az úrvacsorára és annak vételére figyelmeztették a híveket. Minden ökumenikus tendencia nélkül is megállapíthatjuk, hogy az egyházi szóhasználat és a lelki kérdések megtárgyalását nyújtó beszédekben a két világegyház legalább kifejezéseiben kezd egymáshoz simulni. Mély vallásos hangokról hallunk híreket. Egyházi sajtóközleményekben, világi újságokban mind átütőbb erővel, ha nem is valamelyik egyház mellett, hanem a keresztyén ideológia mellett foglalnak mind erőteljesebben állást azok is, akik eddig sem hivatalból, sem meggyőződésből nem értek rá arra, hogy ezekben a sorsdöntőén fontos kérdésekben hallassák hangjukat. Beszélhetünk-e még keresztyén Európáról? Nem a pap szemével nézve és a lelkész figyelő fülére hallgatva. Nincs külön vélemény e tekintetben a különböző nemzetek és egyházak tagjai között. Kivétel nélkül mindenki azt vallja a maga közösségéről, hogy az keresztyén s amennyiben szomszédja meggyőződésére hatással lehet, szomszédul is olyant kíván magának, aki maga is komolyan keresztyén. Hogy a tettek ellene mondanak ennek a meggyőződésnek, azt mindenki tudja és látja. A háborús cselekedetek kivétel nélkül mintha azt hirdetnék, hogy a keresztyén Európából kiveszett a keresztyén- ségnek legelemibb elkötelezése is, de a cselekedetek végrehajtói bizony nem örülnének annak, ha valaki azért, amit mint katona cselekedett, kétségbevonná az ő keresztyénségét. A mai Európa minden katonája, akármelyik fronton is harcol, öntudatlanul is Luthernek a Keresztyén ember és a háború kérdésében vallott felfogást teszi magáévá: A katonai cselekedetekért nem a végrehajtó a felelős, hanem magáért a háborúért felelősséggel tartozó lélek. A katonák is és hozzátartozóik is a nagy ünnepen akaratlanul is sokat foglalkoznak a halál gondolatával. Nem menthető az az emberi gondolkodás, amely nagypénteken abban a meditációban kulminál, hogy a mai európai ember a szenvedés ugyanolyan iskoláját járja ki, mint amilyent minden emberek előtt Jézus Krisztus csinált végig. A nagy és kollektív, szentnek minősített szenvedés akaratlanul is ilyen gondolatokra hajtja a közelről és még közelebbről érdekelteket. A feltámadás kérdésében azonban mindezeken túlmenően nagy érdeklődést mutat valamennyi európai lélek. A Rudolf Steiner iskolájának immár hazákban is szaporodó szektája, amely erősen az; antropomorfisztikus gondolatok súlya alatt él, épen a hazai protestáns tagok többsége miatt is, foglalkoztatja tagjait a halál és feltámadás problémáival. Tudják és látják, hogy ez a kérdés ma európai közkérdés. Nem olyan értelemben, ahogy pl. a mi egyházunkban a halhatatlanság problémája szőnyegre került, hanem kizárólag a hadi tapasztalatok kényszerképzetei alapján nőtt meg és szélesedett ki ez a probléma. Vájjon a húsvéti igehirdetés számot mer-e vetni ezzel a nagy kérdéssel Hollandiában épenúgy, mint Portugáliában? Amennyire az európai lélek meg tud nyilatkozni napjainkban s ahogy ezek a hangok és sóhajok elérkeznek hozzánk is, amint a mi sóhajaink elérnek hozzájuk, azt lehet látni, hogy egyetemes keresztyén európai kérdés a halál és feltámadás kérdése. A nagyhét hangversenyei — Parsiiál-előadások és Bach-passiók — a nagyvárosok közönségét közel viszik ehhez a nagy kérdéshez. A közeli halál víziója megdöbbenti a legbékésebb falusi lakás nyugodt idegzetű emberét is s a Kárpátok övezeténél figyelő hős épen úgy,
