Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-01 / 14. szám
nagy március 16-án, életének 46. évében, tragikus körülmények között váratlanul elhunyt. Temetése március 25-én volt az Űj köztemetőben igen nagy részvét mellett. A temetést Révész István m. kir. honvéd-lelkész végezte. Reményik Sándor irodalmi est. A cell- dömölki evangélikus ifjúsági egyesület és Diákszövetség március 19-én jólsikerült Remény ik irodalmi estet rendezett, melyen Molitórisz János esperes megnyitót, Kutas Kálmán szombathelyi lelkész pedig előadást tartott Reményik Sándor a hazafi és az ember címen. Közreműködtek: Szabó Sándor zenetanár, Pethő Kálmán tanító, Boros Lajos takácsi lelkész, valamint a cell- dömölki Evangélikus Diákszövetség vegyeskara Ludván Sándor igazgató- tanító, karnagy vezetésével. Csendes napok. Az aszódi evangélikus gimnázium ifjúsága részére március 24—25. napjain csendes napok voltak. Előadást tartott: Dezséry László, Mó- rocz Sándor, Pásztor Pál és Kühn Ernő. Eljegyzés. Szűcs Ferenc bankigazgató, egyházközségi felügyelő és Lepár Katalin leányát, Editet, eljegyezte Bö- röczki Mihály ny. áll. tanító és Tóth Vilma fia, Böröczki Vilmos áll. tanító- képző-int. gyakorló iskolai tanító, egyházközségi másodfelügyelő Újvidéken. (Minden külön értesítés helyett.) A zombori Nőegyesület március egyik vasárnapján műsoros ünnepséget rendezett, melyen dr. Bánkúty Dezső budapesti leánygimnáziumi igazgató tartott előadást „A magyar nő a történelemben” címen. Előadása után átadta a helyi lelkésznek a Deák-téri leánygimnázium növendékeinek ajándékát, egy nemzeti színű zászlót. Zongorázott An- tónya Sándorné dr., hegedült Benyács Kornél, szavaltak Balassa Krisztina és Helényi Erzsébet. A délelőtti istentiszteletet Ruzicska László vallástanár tartotta, utána úrvacsorát osztott, melyen a gyülekezet hívei a helyi lelkésszel együtt vettek részt. Halálozás, özv. Gősy Ferencné, sz. Mikó Jolán evangélikus ig. tanító özvegye, életének 52. évében március hó 11-én elhúnyt. — Dr. Szabó Richárdné, sz. Rothermundt Hildegarde gimnáziumi igazgató neje rövid szenvedés után március 22-én meghalt. — Ulreich Nándor, az Alag-dunakeszi egyházközségnek 23 éven keresztül példát mutató munkás felügyelője március 17-én, 74 éves korában, hosszas szenvedés után az Úrban elhúnyt. Földi maradványait március 22-én Alagon, az evangélikus templomban történt megáldás után kí-v sérték nyugvóhelyére. — Zsigmondy Árpádné, sz. Stockmayer Eleonóra, m. kir. bányaügyi főtanácsos özvegye, március 21-én, 81. életévében váratlanul elhúnyt. Temetése március 25-én volt a Farkasréti temetőben. Házasságkötés. Középajtai Veress Klára, a paksi Luther-Szövetség pénztárosa és vitéz Barotyányi Jenő főhadnagy március 11-én tartották esküvőjüket a paksi templomban. A Bpest IX. kér. Énekkar április 2-án d. u. 6 órakor a Szvetenay-utcai isten- tiszteleti helyiségében (Szvetenay-u. 26.) böjti zenésáhítatot tart. Előadást tart dr. Kékén András, harmóniumon játszik Zalánffy Aladár. Énekel a vegyeskar Veperdi Ernő vezényletével. 8 Nézzük először, hogyan nyilatkoznak erről a munkáról az egyházi vezetők. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök a kerület legutóbbi évi közgyűlésén a következőket mondotta: „Egyházunk jövendője megköveteli, hogy az ifjúság nevelését és gondozását is tervszerűbben végezzük. Az iskolai vallástanítás magábanvéve, még ha minden tekintetben kielégítő volna is, nem biztosítja evangélikus ifjúságunk töretlen egyházhűségét és komoly evangéliumi lelkületét. A családi kör e tekintetben kevesebbet ád, mint amennyi kívánatos volna, a kor szelleme pedig többet árt, mint amennyit tétlenül elnézhetnénk. . . E válságos idők próbáiban az egyháznak különös kötelessége az ifjúságra való vigyázás és annak az egyház számára való biztosítása. Az erre fordított anyagi áldozat bizonyára meg fogja hozni áldásos gyümölcsét.“ Győry Elemér dr: dunántúli református püspök legutóbbi, újévi nyilatkozatában a leventemozgalom és az ifjúsági munka kapcsolatairól szólott s többek között ezeket mondotta: „Minden református lelkipásztornak kötelessége Isten parancsa és egyházi törvényeink szerint az ifjúság lelki gondozása s missziói szempontból különösen ügyelni arra, hogy a leventemunka ne legyen ifjúsági munkánk helyettesítője, hanem annak kiegészítője, vagy még inkább kiindulási pontja. A más szervezetbe és más hatás alá kerülő református leventeifjúság úgy lesz az anyaszentegyházban megtartható és a mi eszméink szerint nevelhető, ha ott áll mellette saját lelkipásztora s megérzi lelkipásztorának feléje áradó szeretetét, aki azt nyújjtja számára, amit nem tud neki nyújtani a legkitűnőbb leventeoktatás sem, hanem egyedül csak a saját lelkipásztora. Ezért használja fel minden lelkipásztor ezt az okaimat a honvédelem célja mellett az ifjúság gyülekezetképessé nevelésére. Igen jó ajkaimul kívánkozik a leventemunka arra, hogy a lelkipásztor minden ifjúval kapcsolatba jusson s azokban is felébreszthesse a vágyat az egyházi élet után, akik eddig nem voltak elérhetők a lelkipásztor számára.“ Súlyos szavak ezek s mindkét püspök nyilatkozatában egyező a válságos idők sodrába került ifjúság megtartásának és veszedelmekből való kiragadásának sürgető felelőssége. Nézzük azonban, mit mondanak az ifjúság vezetésével közvetlenül foglalkozók. Sok tapasztalattal rendelkező lelkészeink közül szólaltassunk meg legalább néhányat. Egyik nyilatkozat többek között ezt mondja: „Az utóbbi években nagy fejlődés mutatkozik ... de a szülők még ma sem értékelik eléggé az ifjúsági egyesületet, pedig tőlük függ, hogy gyermekük milyen társaságba jár. .. A pesti ifjúsági egyesületek élete, munkáiknak útiránya még csak a jövőben fog teljesen kialakulni.“ A másik így hangzik: „Ha minden gyülekezetben lennének lelkes ifjak, akkor egészen más lenne a főváros ifjúsági munkája. Valami ébredés mutatkozik, de ez még nem elegendő . . . Én hiszem, hogy a mostani ifjúsági vezetők elérik céljukat s fel tudják rázni Budapest egyesületeit s azt a munkás ifjúságot, mely a konfirmálás után még a templomot is elfelejtette.“ Érdekes véletlen, hogy éppen az ifjúság egyik vezetője is hasonló gondolatot pendített meg nyilatkozatában: „Az ifjúság nem érzi át az ifjúsági munka szükségességét.. . Komoly vezetők kellenének, főleg az ifjúság köréből.“ Egy másik ifjú így nyilatkozik: „Ott, ahol a legnagyobb szükség lenne az ifjúsági munkára, csinálnak minden mást, csak komoly munkát nem.“ Azt hiszem, ezek a kemény szavak elevenére tapintanak az ifjúsági munkának. Érdekes vallomást mondott egyik egyetemi hallgató: „Mit jelent számomra az ifjúsági kör? Hetenként néhány óra kikapcsolódást a tanulásból, a mindennapi munkából. Felüdülést a nálam fiatalabbak, a későbben konfirmáltak körében. Evangélikusokkal való együttlétet. Jól esik látni azt is, hogy az idősebbekkel milyen sok dologban gondolkozunk egyformán s biztosra veszem, hogy a fiatalabbak is kevés idő múltán szintén azokat a nézeteket fogják vallani a legtöbb kérdésben. Ez természetes is, hiszen Isten igéje irányítja a körben minden alkalommal gondolatainkat. . . Ezzel megmondottam már azt, hogy nagyon sokat jelent számomra az ifjúsági kör. De jelent még valamit. Jó barátot a kör vezetője személyében, akivel mindig örömmel találkozom és beszélgetek.“ Fenti soroknak jelentőségét az adja, hogy az illető közben kihőtt már a körből, az egyetemi Luther-Szövetség tagja lett. Az első kedves közösséget azonban lehetőség szerint még mindig igyekszik ápolni és fennitartani. (Folytatjuk) Pásztor Pál.
