Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-01 / 14. szám
MHffllMMT Az áttérések szabályozása A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem 1943. évi december hó 3. napján Budapesten tartott évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve 22. pontjában az evangélikus vallásra áttérők felvételénél követendő eljárást egységesen szabályozta, s ennek foganatosításaképpen határozatilag kimondotta, hogy az evangélikus vallásra áttérők felvételénél az alábbi utasítás rendelkezései szerint kell eliárni. „Utasítás az evangélikus egyházba áttérők felvételéről. 1. A hozzánk áttérni kívánó egyén jelentkezését kizárólag a lakóhelye szerint illetékes lelkész jogosult tudomásul venni. Ez csak akkor történhetik meg, ha az áttérő az 1868. évi Lili. te. rendelkezései szerint igazolja, hogy eddigi illetékes lelkészénél kilépését bejelentette. Az erről szóló hivatalos, vagy a tanúk által kiállított iratot az átvevő lelkész iktatja, és a lelkészi hivatal irattárában elhelyezi. 2. Az áttérőt kellő oktatásban kell részesíteni. Hogy az oktatás milyen hosszú ideig tartson, azt az átvevő lelkész az áttérővel való beszélgetésben kialakult meggyőződése alapján határozza meg. Az oktatás időtartama aszerint változik, hogy heti hány órában foglalkoznak az áttérővel. Természetesen hosszabb ideig tart az előkészítő oktatás akkor, ha például heti egy órában történik, mintha minden nap. Ál-' talános szabálynak kell tekinteni, hogy az áttérő oktatása egy hónapnál kevesebb idejg és húsznál kevesebb órában nem történhetik. A tanítás időtartama aszerint is változik, hogy a belépő milyen vallásból tér át hozzánk. Az előkészítő oktatásban egyházunk tanításának teljességével meg kell ismertetnünk az áttérőt. 3. Ha az áttérő az előkészítő oktatás ideje alatt más egyházközség területére költözik, az előkészítést megkezdett lelkész köteles az előrehaladásról hivatalos iratban tájékoztatni az új lelkészt. 4. Ha az előkészítő oktatás a lelkész megítélése szerint a kívánt eredménynyel befejeződött, akkor, ha megkeresztelt áttéréséről van szó: konfirmációval, ha nem keresztyén áttéréséről van szó: kereszteléssel és konfirmációval fogadjuk be az evangélikus közösségbe. A felvétel ezzel nyer befejezést. A keresztelés, vagy konfirmáció ünnepélyes formában is történhetik a gyülekezét színe előtt, istentisztelet keretében, vagy istentiszteleten kívül csendes formák között végezhető; a funkció helye az utóbbi esetben is rendes körülmények között a templom. 2 Krisztus városai A testvérgyilkos Kain alapította az első várost. Mintha csak a legnagyobb bűnt akarta volna ezzel elhomályosítani a világtörténelem legnagyobb vétekese. Érdekes volna kutatni és mérlegelni azt a kérdést, hogy nincs-e ott ez az öntudatlan hatás a mindenkori népnek a várostól való idegenkedésében, viszont a mai városrajongás bizonyos mértékig nem jelenti-e azt, hogy a nép nagy tömegei részben elvesztették finom erkölcsi ösztöneiket. Virágvasárnap visszatérő ünnepnapján minden egyháziasan gondolkodó lélek előtt ott áll a valóság: Krisztus meghódítja a várost. A tökéletes kifejezés ez lehetne: meghódította a várost is. Mert a jeruzsálemi bevonulás, azonkívül, hogy a legnagyszerűbb igehirdetési téma virágvasárnapon épenúgy, mint advent első vasárnapján, minden idők minden embere számára azt a figyelmeztetést is jelenti, hogy a keresztyénség soha sem szorult a falusi kunyhókba, hanem helyet kért és kapott a fővárosi dómokban és palotákban is. Valamennyire ezt ki is lehet mutatni. Pl. statisztikusaink számot adnak arról, hogy a magyar rádió az elmúlt évben 173 istentiszteletet | közvetített. Nagy szám ez és önmagában is azt bizonyítja, hogy ha nem is minden esetben fővárosi lelkészek szolgálatának igénybevételével, de fővárosi gyülekezetek istentiszteleti életét sugározta a rádió a magyar vidékek felé. Ez, mintha felelet volna Krisztus Jeruzsálembe történt bevonulására: .íme, amint elfoglalta Ö a várost, a város megemlékezik róla és magatartásával bizonyságot tesz mellette. Evangéliumi meggyőződésünk szerint minden város Krisztusé. Nemcsak a szimbolikus jeruzsálemi hódítás miatt, hanem főként templomaival, belső istentiszteleti elkötelezettségeivel és leginkább azzal, hogy alkalmas és alkalmatlan időben Isten igéje szól a hallgatókhoz. Semmit sem változtat e tényeken az, hogy napjainkban a metropolisokban székelő egyházfejedelmek szigorú kritikát mondanak a nagy városok ellen. London panaszkodhatik azon, hogy még keresztyének között is óriási módon elterjedt az alkoholfogyasztás. (Egyik olvasónkkal való beszélgetésünk közben jutottunk arra a döbbenetes .tényre, hogy minden amerikai regény mindegyik ívén ilyen jelenetek olvashatók: igyunk valamit! Az amerikai első háború alkoholtilalma sem értetheti azt meg, hogy a nap bármely szakában férfiak és gyermekleányok minden találkozásuk alkalmával erős alkoholt fogyasszanak.) Az egyház joggal bírálhatja ezt, az állam lelkiismeretét is figyelmeztetheti erre a káros és a bűnözés csíráit magában rejtő vétkezésre, de ez magának a városnak csak felületi bűne s ezek ellenére a város továbbra is Krisztusé. Más nyugati keresztyén közösségek a 6. parancsolat elleni vétkeket állítják a városi lakosság bűneként az első sorba. Ennek a vádnak megfogalmazásakor a szociálhigiénia és a népegészségügy összes problémáit belefoglalva mint végső tételt állítják: ez a városok feletti vészharang első szomorú kondulása. Igaz és indokolt ez a panaszkodás és nincs közöttünk senki, aki ez ellen valamit felhozni merne: ez a csupasz valóság. Ez azonban magát Krisztus városát még sem semmisítheti meg, hiszen ezeknek a betegeknek a városból való elkülönítése egyszerű rendeleti intézkedéssel oldható meg s egy írótoll megszabadíthatja Krisztus városát minden ilyen beteg embertől. Az álmodozó japán építészmérnökök már írnak és beszélnek arról, hogy a legtöbb' európai város römbadől s ezeket egykor újjá kell építeni. De ők nemcsak a jelen veszélyét látják maguk előtt, hanem azt is kiszámolták, hogy a mostani háború után, bármilyen békekötéssel is ér az véget, újfbb háborúk előtt áll Európa s az újjáépítésnél már eleve kellene gondolni erre. Ezért volna okos dolog katakomba városokat építeni. A szót a keresztyén hőskor idejéből vették annak elmélyítő hatása nélkül. Maguk előtt látják a jövő európai városokat, amelyeknek csak falusi viskó tetejei vannak s a máskor égbetörő emeletek a föld alá süllyesztetten a legnagyobb fényűzéssel a földalatti emeletekben valósulnak meg. Hazai építészeink egyszerre megelleneznék ezt a fantasztikumok birodalmába tartozó ötletet, mert Európának legtöbb városa homokos és esetleg vízbő terület fölé épült, amelyen aligha lehetne egy emeletnél mélyebb szintre .leásni. De ott
