Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-03-25 / 13. szám

amim „Az Űr kiterjeszti az ő kezét Európa felett. Csak kettő közt van választás. Az első lehetőség az, hogy a közelgő események egymással szembeállítják az európai kontinens államait, ebben az esetben Anglia nem lehet közömbös. Hisz, ha Európa sorsa Anglia szava nélkül dőlne el; ez a nagy nemzet megszűnnék európai hatalom lenni; ha pedig ebben a válságban a reakció és a despotizmus győzedelmeskednék a szárazföldön, akkor az orosz kozákok a Themzében fogják megitatni lovaikat s elveszett Anglia dicsősége és szabadsága.“ * Üzent aztán ő azoknak is, akik idegen szimpátiákban, meseszerű esetlegességekben bíznak. ,,.. . arról meg lehetünk győződve, hogy az angol ott s addig fog bennünket pártolni, amennyiben egyszersmind saját érdeke fogja kí­vánni. Lengyelország is csak szimpátiákra támaszkodott; a szimpátia meg volt, de Lengyelország nincs többé.“ Mikor üzente, mikor írta? 1944 tavaszán? Nem, 1848 július 11-én. De azóta is úgy igaz, ahogy ő üzente. * Száz éve irta ezt Kossuth, aki száz évvel előzte meg korát.Ma itt áll előttünk igaz mivoltában. Nem lehet többé elparcellázni, részekre tépni. Minden magyaré Ö! Arisztokratáé és földmíves gazdáé, katolikusé és protestánsé. A szabadság, a magyar függetlenség védelmezője, nem­zeti igazság apostola, belső ellenállás hőse, diadalmas koreszmék úttörője, nemzeti egység, magyar sorsközösség örök magvetője. Leborul nagysága előtt a nemzet, amely a honvédség megterem­tőjét, a nemzeti becsületért való küzdelem héroszát ünnepli benne. Ünnepli olyan időkben, amikor az ő szent nevét ellenségek veszik az ajkukra. Az ő nevében üzenik, hogy ne védjük az életet, a határt, a gyermekbölcsőt. De az igazi Kossuth nekik is üzeni, .amit egy külföldi beszédében mondott: „Nem. uraim, mi magyar nemzet a béke kedvéért nem öljük meg magunkat.“ ..Tudunk okosabbat: küzdést az életért.“ A népfőiskolái front F' ifc­Kié lesz a magyar ifjúság? Ki tudja szolgálatába hajtani? Ki lesz vezetője? Sokakat érdekel ez a kérdés, hiszen a jövendő függ tőle í A jövendő magyar ifjúságáért nagy harc folyik. Ebben a harcban az, egyik frontot most a népfőiskola tartjia. Talán a legfontosabbat. Min­denesetre pár év óta ezen a fronton a legmozgalmasabb az ifjúságért folyó harc. De egyben ezen a fronton van a legnagyobb fejetlenség is, mely a front bomlásához vezet. A népfőiskolái gondolat evangélikus egyházunkban indult el és éppen ezért nem nézhetjük tétlenül hogy mi történik a népfőiskola frontján. Már csak felelősségünk miatt sem. Ezelőtt hét esztendővel öltött formát a népfőiskola gondolata, mint az ifjúság leikéért és neve­léséért szolgáló egyik legjobb eszköz. Egy év múlva pedig már felépült az első magyar népfőiskolái épület Nagytarcsán. Ezzel indult meg Magyarországon és evangélikus egyházunkban is a tulajdonképeni nép­főiskolái munka. Ezt követték a reformátusok és ezután következett csak a katolikus egyház a KÁLÓT mozgalommal és népfőiskoláival. Ma már közel, száz úgynevezett népfőiskola munkálkodik Magyarországon. Sajnos, igen kevés eredménnyel. A népfőiskolák célja, hogy lelkileg érettebb, a lélek és test dolgai­ban tisztán látóbb embereket neveljen. Egy új nemzedéket, mely hiva­tással él és jövőt lát maga előtt. Ezt a célt azonban mindegyik nép­főiskola más és másképen fogja fel. Ezért is olyan kevés az eredmény. És ezért áll elő az a zűrzavar, mely a népfőiskola frontjának bomlását idézi elő. Van népfőiskola, mely a lélek és test dolgaiban való tisztánlátást l3gy gondolja elérni, ha a földműves ifjúságot 3—4 hétre, sőt elég, ha 3 4 napra is összegyűjti és „bevezeti“ a falu szövetkezeti életébe, majd kereskedésébe, végül pedig politikájába. Sőt attól sem retten vissza. Szóvátesszük... ... hogy újságjaink valahányszor tu­dósításokat írnak egyházi férfiak meg­nyilatkozásáról, mindig azok politikai jellegű mondatait emelik ki. így azután azt a látszatot keltik, mintha valamennyi egyházi férfiú politikai vé­leményformálásra törekednék, holott ez egyáltalán nem valóság. Bizonyos po­litikai értelmű mondatoknak kell ugyan szerepelniük a beszédekben, hiszen a közösség megpróbáltatásainak korátél­jük. Ezek a mondatok azonban csak a helyzet jellemzésére szolgálnak, vagy pedig a társadalomnak politikai meg­nyilatkozásait foglalják össze. A lel­készek és a világi vezetők az egyhá­zakban inkább megfigyelői, mint po­litikai irányítói a rájuk bízott közös­ségnek. Ezért nem is szabad őket a politizálás látszatába keverni. Főleg nem akkor, amikor ennek külföldön kellemetlen visszhangja támadhat. A k'Ufóid ugyanis csak a magyar újsá­gokból értesülhet a magyarországi egy­házak híreiről és dolgairól. így viszont, mivel a politikai megnyilatkozások je­lennek meg, azt képzelheti, hogy a magyarországi egyházak csak politi­zálnak és nem törődnek elsősorban egyházi dolgaikkal. Kívánatos volna, ha inkább ezekre fektetnének súiyt a sajtóban. ... továbbá azt is, hogy ha viszont egyházi megnyilatkozásokat közölnek, akkor a lényegest és ne a lényegtelent emeljék ki. Klasszikus példáiét láttuk ennek nemrégiben egyik délutáni la­punkban. Nagy hangon közölte egy r. k. egyházi férfiú azon mondatát, mi­szerint: Isten legszebb álma a szeretet. Jellemző melléfogás. Isten maga a sze­retet, nem az Ö álma az csupán. Még azt sem lehet mondani, hogy Isten álma, hogy a szeretet megvalósuljon. Isten akarata ez. Erre hívja fel a vilá­got. És az, aki nem cselekszi meg ezt: eileneszegül akaratának. ... a magyar rádió műsorának gya­kori stílustalanságát. Ez a stílustalan- ság nem a rendesen megszervezett és összeállított műsorban mutatkozik, ha­nem az egyes fennmaradó időt kitöltő „műsoron kívüli” rögtönzésekben. Jel­legzetesen stílustalan rögtönzés volt pl. vasárnap reggel. A rendes műsor­ban szereplő ügyes és komoly „őszinte beszéd” éppen elhangzott és a tervezet szerint pár perc múlva „anyák öt perce” majd az első istentisztelet kel­lett, hogy következzék. Volt azonban felesleges 9 perc. A komoly istentisz­telet elé, ha már egyszer valamivel ki akarják tölteni a szünetet, valami szép korái, vagy egyházi zenerészlet illett volna. E helyett, talán mivel jazz- számot mégsem akartak adni, három csárdást adtak. Ezzel aztán méltókép­pen előkészítették az istentisztelete­ket! vkm. Nemes alapítvány. Petz Gedeon, a nemrég elhunyt kiváló nyelvész, egye­temi tanár, egykori iskolája, a buda­pesti (fasori) gimnázium tanárai és ta­nulói részére 40.000 pengős alapítványt hagyományozott. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom