Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-03-25 / 13. szám
mmsELEí Három tanítás Kossuth Lajos halálának 50. évfordulóján, március 20-án, országos ünnepi istentisztelet volt a Deák-téri templomban. Komoly férfiak, aggódó nők és megilletődött ifjúság gyülekezett össze. A nagy templom teljesen megtelt. Az oltártól balra a felsőház, képviselőház, a minisztériumok, legfőbb bí- i óságok és az egyetemek képviselői foglaltak helyet. Az oltártól jobbra az egyházi testületek képviselői, a Kossuth-csa- lád tagjai és a Kossuth Társaság képviselői helyezkedtek el. A padok két sorát a fővárosi egyházak vezetői, presbiterei, az egyházi egyesületek kiküldöttei és az egyháztagok foglalták el. A karzatokat teljesen megtöltötte evangélikus középiskoláink ifjúsága. Az istentisztelet, melyet a rádió is közvetített, az 501. énekkel kezdődött. Hatalmasan zúgott fel a ,,Népek hatalmas Istene . . .“ kezdetű ének a Vigyázzatok azt kiáltják dallamára, majd D. Kapi Béla püspök az oltárhoz lépett és bevezető imádság után mélyhatású ünnepi beszéddel áldozott a magyar nép szívében Kossuth iránt változatlanul élő szeretetnek. A 89. zsoltár 16. versét olvasta fel alapigének: „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát! A Te orcádnak világosságánál jár ez, óh Uram!“ Kifejtette, hogy Kossuth életéből három tanítás szól ma is a magyar néphez. Kossuth Lajos ötven évvel ezelőtt távozott’az élők sorából — mondotta — és ugyanakkor belépett a nemzet örökké élő hősei közé. „Örök Kossuth“, mert a nemzet élettörvénye az ő életében és küzdelmeiben személyesült meg legtökéletesebben. A magyar história bércormán áll legendás alakja, szájához emeli ezüstkürtjét, hogy szakadatlanul hivatástudatra ébressze az egymást váltó nemzedékeket. Ennek a felséges ébresztőnek első tétele: szabadság nélkül nincsen nemzet! A szabadság azonban nemcsak önállási, önrendelkezési és önelhatározási jog, de a nemzet életének önmagával való telítődése. Tehát: magyar állami élet, magyar jogrend, magyar műveltség és létforma, magyar vágyak, álmok, magyar erők és törekvések ösz- szessége! Ez a szabadság a nemzet létfeltétele és Kossuth ezt az élettani igazságot képviseli sohasem gyengülő következetességgel. A nemzet élettörvényének második tanítása: a nemzet élete áldozat! Kossuth súlyos áldozatokat követelt a nemzettől, a nemességtől jogfeladást, kiváltságokról lemondást, az egyházaktól megértő testvériségben való találkozást, a néptől újoncot, vért-verejtéket, de — a saját életét is áldozattá tette, hontalanságot vállalt és elmondhatatlan szenvedést. A „kürt szavát“ megérteni ma is annyi, mint odaadni a nemzetnek munkát, vért és életet, de egyben önzésünket is feladni. Oltsuk el a gyűlölet és féltékenység tüzét, tegyük lehetővé a testvériesség szabad érvényesülését. A nemzeti élettörvény harmadik tanítása: csak az a nemzet él, amely hivatásában, küldetésében bizonyos és meg van győződve történelmi igazságáról. Azt mondja Kossuth: — Sohasem lesz a történelem előtt magyar kérdés, ha azt maga a nemzet lehetetlennek tartja. Szentségtörést követ el, aki e ponton lehetetlenséget hirdet. Hinni kell az önálló, független nemzeti létezésben és abban, hogy a magyar kérdés a világ- történelem ügye. Hinni kell a nemzetnek saját történelmi igazságában, mert a magyar kérdésnek történelmi, jogi, földrajzi, népességi, politikai, számtani alapja van. Kossuth Lajos ma — végezte Kapi Béla püspök — azt üzeni a magyar nemzetnek: ismerje meg saját nemzeti élettörvényét, lássa meg szabadságában, függetlenségében nemzeti egyénisége kialakulásának egyetlen lehetőségét; az áldozatos szolgálatban a nemzeti erő szükségleteit, ismerje fel a történelmi igazságába vetett hitben fennmaradásának biztosítékát. . . Ezután a püspök megindító imádságot mondott nemzetünk jövendőjéért, nehéz időkben bölcsen vezérlő kormányzónkért és a béke visszatéréséért. A Lutheránia Vegyeskar kitűnően előadott Bach éneke után áldással és Himnusszal ért véget az ünnepélyes istentisztelet. (M. É.) 1
