Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-03-04 / 10. szám

pozitív munka, mint hitükért és megmentésükért való munka, a temp­lomhoz tartozik. Kell, hogy ezek velünk énekeljenek, velünk imád­kozzanak, velünk vegyenek úrvacsorát, velünk együtt figyeljenek az igehirdetésre, mert közéjük kell szórni újból és újból az Ige magvait és Istennek feléjük sugárzó szeretetének a napfényéből és a felettük való szánakozó kegyelemnek a csendes esőjéből erőt kell kapniok a növekedésre és a termésre. Akármilyen erőszakoknak látszik ez a ki­fejezés, mégis csak azt kell mondani, hogy a templomban a hívők hitetlensége ellen kell harcolni, — az igaz hitért, a mélyebb hitért, a nemcsak a mindennapi életre, hanem, bizony az életre és halálra szóló hitért kell harcolni. A világ hitetlensége ellen természetesen van mondanivalója az evangéliumnak és ezért kell, hogy legyen mondani­valója minden templomban az igehirdetésnek is. De a templomi .ige­hirdetések nem fogják megszűntetni a világ hitetlenségét. Mindegyik templomnak megvan a maga rész szerint való munkája. Ez beletar­tozik az Isten üdvtervébe, a megváltásnak a munkájába és minden templomnak el kell végezni a maga részét. Sokszor úgy érezzük, hogy a templomban hirdetett Isten-ige csak nagyon kevés helyre és csak nagyon alacsony küszöbökön keresztül tud be-bejutni a templomból hazatérő szíveken át a családi otthonokba és a külső életbe. De ez csak emberi mérték, földi centiméter és porszemekből való próbál­kozás a házépítésre. Ha nem Isten mindenható erejébe és kegyel­mébe való hittel végeznénk a templomokban a sokszor teljesen hatás­talannak és eredménytelennek látszó munkát, becsületeslelkű pap nem is tudná végezni. Tisztában kell lenni végül azzal, hogy a hitetlenség elleni küz­delem nem egy bűn: a hitetlenség bűne elleni küzdelem, hanem ez minden bűn elleni harcot jelent. A bűn ugyanis Istentől való elpártolás, vagyis minden bűn hitetlenség. Az már merő lehetetlenség és emberi bolondság, hogy hit nélkül való ember jobban tudná magát meg­védelmezni különböző bűnös dolgoktól, gondolatoktól és cselekedetek­től, mint a hivő ember. Még a hivő ember is folyton rászorul hite segítségére és még hite segítsége mellett is folyton harcolnia keli bűnei ellen. Luther a maga eleven és nyers dialektikájával így szól erről egyik prédikációjában, melyet Máté 7:17. verse alapján mondott: ,.A hitet­lent semmiféle jécselekedete nem üdvözíti. Mintahogv kárhozottá sem a rcsszcselekedete teszi. Hanem a hitetlenség tesz rosszá s ebből a megromlott természetből születik a kárhozatos cselekedet. A megiga- zulás és megromlás tehát nem a cselekedeten, hanem a hiten kezdődik. Az a bűn, mikor a szív elszakad Istentől s többé nem benne bízik. Krisztus is azt tanítja, hogy nem a cselekedeteknél kell kezdeni. Aki jó gyümölcsöt akar, annak a fán kell kezdenie s azt kell megjavítania. Éppen így: aki jócselekedetet akar, nem a cselekedeten kell kezdenie, hanem az emberen magán, akitől a jót várjuk. Az embert pedig semmi sem teheti jóvá, csak a hit egyedül és semmi sem teheti rosszá, csak a hitetlenség egyedül.” Templomaink ezt jól tudják. Ezt cselekszik. Jézustól tanulták. Hitetlenség elleni harcuk a hitért való küzdelem. Szent harc ez abban a nagy háborúságban, amelvet a szánandó ember folvtat a világban és amelybe az ember megmentéséért küldötte Isten az ő Egyszülöttjét, akinek Márk evangéliuma szerint ez volt első szava a hitetlen és el­veszendő világhoz: „Térjetek meg és higvjetek az evangéliumnak ” (Mk. 1 : 11.) ból. Ezt a könyvet mindenkinek olvas­nia kell, aki a magyar népdalról beszél, vagy azt szereti. (Magyar Élet kiadás) kp. Láttuk A Nemzeti Szalonban a törzstagok második kiállítása látható. Érdekes és művészi szempontból értékes kiállítás, egy pár egészen kiváló alkotással. Az egész tárlat egységes és szép, bár kor­ban s az alkotás évében meglehetősen nagy eltérések vannak a művészek kö­zött. Egy azonban az irány, anélkül, hogy uniformizált vagy unalmas lenne. A kiállított képek közül: Bernáth Aurél sötét tónusú pasztell csendélete. Burg- hardt Rezső: Folyópart este c. olajképe, Edvi Illés Aladár: Nyárfák; Glatz Osz­kár: Domboldal, Hubay Andor: Fények, Márffy Ödön: Sziklás part c. képe tet­szett. A legjobban azonban Szőnyi Ist­ván: Falusi parasztudvar című olaj- képe ragadja meg a figyelmet. Gallé Tibor egynapos műteremkiállí­táson mutatta be újabb termését. Ez­úttal nem vízfestményekkel, hanem szí­nes krétarajzokkal állt a közönség elé. Erdélyi tájai és városrészletei egyaránt nagy művészi felkészültségről, pompás, a lényeget megragadó erőről és kife­jezőkészségről tesznek bizonyságot. Gallé Tibor újra megmutatta, éppúgy mint a múltban Dalmáciái képeivel, hogy művészi életünknek igen jelen­tős és reprezentáns tagja. A bagdadi borbély, Cornelius Péter operája, Operaházunk legújabb felújí­tása. Ez a remek kétfelvonásos víg­opera egyike az operaszínpadon látott legglevenebb müveknek. Cornélius ér­dekes módon használja fel operájában a személyt jelző motívumokat. Az elő­adás rendezése láthatólag nagy súlyt fektetett a mű friss és eleven jellegére, enhek köszönhető, hogy kellemes estét es sok élvezetet szerez a hallgatóság­nak. A Benedek ház újra drámai húro­kat pengető magyar film. Sok jó és jól játszott drámai, feszült jelenete mellett azonban egy-két gyengébb jelenet és stílustörést jelentő melléfogás :'s becsú­szott. Ezek a jelenetek a magyar film­nek megszokott vonásait idézik és kissé a giccs felé hajlanak. Mint „nemes­ponyva" kiváló, de mint dráma, még nem egészen kiforrott. Le kellene már szoknunk a közönség ilyen irányú ki­szolgálásáról. és bízni abban, hogy ami kcmo’y és jó, az is tetszik majd a né­zőknek Az első csók, francia vígjáték a szo­kásos meghökkentő és friss kezdettel. A helyzet alakulása egészen a francia vígjátékok szabályai szerint folyik, egv-egy apró tűszúrással jobbra is, balra is. Újra sok jó epizódszereplőt és alakot láthatunk, úgyhogy egy percig sem unatkozunk. Kár, hogy a vége felé .egy kissé húzódik, nyúlik a darab és nem zárul azzal a tempóval, mint arríi- vel kezdődött. Ennek ellenére jó szó­rakozás. kp. Leiké szbeiktatás. Az egri egyház- község egyhangúlag meghívott lelki- pásztorát, dr. Ottlyk Ernőt febr. 20-án szép ünnepség keretében iktatta be hivatalába Marcsek János esperes. 6 A testvéregyház köréből. Antal Gá­bor emlékünnepélyt rendeztek Komá­romban a néhai püspök születésének 100 éves fordulója alkalmából. Galam­bos Zoltán lelkész előadásában meg­emlékezett arról, hogy Antal Gábor püspök volt egyik első pártfogója az akkor még gyermekcipőben járó bel- missziós mozgalomnak. A dunántúli ref. egyházkerületnek kb. 1 millió bé­kebeli magyar koronát szerzett rész­ben, mint segélyt, részben, mint ala­pítványt. Az ENOSz. szeretetvendégsége. Az Evangélikus Nők Országos Szövetsége március 8-án V26 órakor a Deák-téri leánygimnázium dísztermében szeretet- vendégséget rendez, melyen dr. Vladár Gábor kúriai tanácselnök, egyházme­gyei felügyelő tart előadást. Énekel Basilides Mária, az Operaház tagja. Gyülekezeti nap. Az újvidéki Luther- Szövetség febr. 27-én gyülekezeti na­pot rendezett, melyen Keveházi Ottmár tótkomlósi vallástanító-lelkész tartott előadást: „Az egyház a kísértések tü- zében” címmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom