Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-03-04 / 10. szám

konfirmációi oktatásban stb.). Nem akar még az egyházon belüli szer­vezetet rem létrehozni. Giertz ezt egy beszélgetés alkalmával ígv jel­lemezte: ,,Az ébredés az egyház egyetemének mindennapi életéhez tartozik. Mihelyt beszervezni kívánjuk, határt szabunk annak, hogy ezt a min­denkire tartozó szolgálatát végezhesse. Az eqyház egész élete ébredés”. Ha mindezekhez az irányzatokhoz hozzászámítjuk azt az ébredést, amelyet az oxfordi mozgalom hozott.létre, valamint az egyháztól telje­sen függetlenül szervezett — de ebből hivatalosan ki nem lépett — Missziói Szövetséget, akkor megérthetjük, hogy jogosan beszélhetünk a kegyességi élet színes gazdagságáról. A nevezett irányzatok sokszor ellentétben vannak egymással s legalább is kevés megértést tanúsíta­nak egymás iránt. Éppen ezért vált szükségessé az idők parancsa foly­tán, hogy ezek az iránvzatok közösen álljanak az egyház szolgálatába és az erők szétforgácsolódása helyett összefogást munkáljanak. Ennek célját szolgálta, az elmúlt nyáron az a hatalmas konferencia, amelyet Vadstena-ban mintegy 660 egyházi veztő személy részvételével tar­tottak. Öröm volt látni, hogy az egymás közötti képzelt válaszfalak hogyan omlottak le akkor, arrüdőn a különféle irányok képviselői meg­ismerhették egvmást és őszintén megbeszélhették az egyház feladatait, amelyhez egységes erő szükséges. Az ökumenikus gondolat, amelvnek Svédország is egvik hazája, ilv módon termette meg az áldásait az egyház körén belül is. Tudomásom szerint a konferencia gyakorlati eredménve máris az, hogy több helven bizottságok alakultak az egyes irányzatok képviselőiből a közös feladatok megbeszélésére. * Végül szeretnék kitérni a magyar és svéd egyházak közötti kav- csolatckra. A háború utáni években lehetővé vált több magvar lelkész svédországi tanulmányútja. Ennek eredménve az volt, hogv svéd egv- bázi körökben egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak egvházunk munkája iránt. Bizonvsága ez annak, hogv az egvházak közötti kan- csolat kiépítésében is döntő ielentősége van a személves érintkezésnek. Az ilv módon létesült kapcsolatok alapján az elmúlt évben létesült stockholmi Megvár Intézet elérkezettnek látta az időt arra, hogv e kapcsolatok állandósítását és ka mél vitásét folvegve munkaprocrramm- iába. A tprv az volt, bogv az Intézet elősegítse magvar egyházi sze- mélvpk svédországi előadó-körútiát és viszont. Sainos. az utazási nehézségek miatt ez legalább is a háború végeztéig lehetetlennek bízo- nvul A másik feladat a megvár egvházi életről való fárgvila<rng tájékoztató szolgálat megteremtése volt. A tenasz+elat uovam's ey hnnv p7 érdeklődés megvan, de eovházi életünkről való közelebbi értesülé­sek hiánvzanak. A Maovar Intézet ezért bízta meg e sorok íróját egv kőnvomatos eovházi híradó szerkesztésével. Eddig kilenc szám jelent meg. amelvek mindenütt nagv érdeklődésre és megértésre találtak. Jelenleg *100 néldánv kerül szétküldésre. A svéd egvház püspökeihez, vezető lelkészeihez, egvházi egvesületekhez és a sajtóhoz int el ez a híradó. Az c-ovházi és napi saitó máris több hírt és az egvházunk jelen helyzetéről közölt cikket vett át. A megértés nagvrészt annak is kö­szönhető, hogv a lap csaknem telies mértékben olvan személyekhez iut el. akikkel magvar egvházi köröknek kapcsolata volt. illetve van. Megfelelő magvar összefoglaló munka és a szükséges források hiánva miatt azonban nehéz megfelelő helyzetképet rajzolni a hazai egyházi munkáról. Nagy segítséget ielent azonban az a ténv, hogv egyházi hatóságaink és teológus körök a munka iránt nagv megértést tanúsí­tanak, s remélhető, hogy ez az egvüttmunkálkodás megteremti a szük­séges előfeltételeket a kijelölt úton való előhaladásra. Meggyőződésem az hogv az itt járt magvar evangélikus lelkészek úttörő munkájának most érik meg a gyümölcse, s ha igaz felelősséget érez egvházunk egveteme e kapcsolatok fenntartása iránt, akkor kétségtelen, hogy a svéd egvházml való kapcsolataink gazdag áldásait a lövőben fokozot­tan tapasztalhatjuk meg. * A svéd egyház mai élete sok ösztönzést adhat hazai eayházi életünk számára is s ha értékeinket kicseréljük; gazdag és áldásos l‘özösséo alakulhat ki közöttünk. Egyházunknak mindent meg kell tennie, hogy ez létrejöjjön s ha fel tudjuk mutatni értékeinket, akkor továbbra is testvéri szeretetve találunk az evangélikus Északon. Vajta Vilmos. BftNCniküiPFT arra is, amelyet az Ököri-tó mellett töltöttek el az anyatermészet szent ölén. öt ilyen gytilekezeti-napot ren­deztünk, valamennyinek áldott Hatása még ma is ott él elrejtve a szivek mé­lyén és nemcsak a nyírszöllősiek, bor­bányaiak. kálmánháziak gondolnak megilletődötten ezekre a kedves na­pokra, hanem még a nyíregyháziak is. Hívek látogatása: 10 esztendő alatt minden evangélikus családot megláto­gattunk legalább egyszer. Egyes gyüle­kezetekben és családoknál ezeket a lá- ' togatásokat évenként megismételtük, I amint a szükség kívánta. I.átogatá- 1 sainkról kimutatást készítettünk, és hí- I veink adatai megőrzésére minden csa­ládról törzslapot állítottunk ki. E törzs­lapokkal másodfelügyelőnk, dr. Vácz Elemér vármegyei főlevéltáros lá­tott el bennünket. Legtöbb látogatás esett az 1941. esztendőre, amikor is az evangélizáció kapcsán csak az egyik lel­kész pontosan 685 látogatást tett, s kb. ugyanannyit a másik. Ebben az eszten­dőben tehát több, mint 1200 látogatást tettünk. Természetesen ez az év a maximumot mutatja, más években ke­vesebb volt cfe látogatások száma, a gyűjtéskor viszont, amikor egy-egy családot többször is felkerestünk, ezt a számot túl is léptük. Ezekre való te­kintettel nyugodt lelkiismerettel lehet állítani, hogy a 2 lelkész 10 év alatt legkevesebb 5000 látogatást végzett, ami viszont évi 500 látogatásátlagot je­lent. Látogatásainkban benne van a beteg- és kórházi látogatások száma is. A. látogatások új színt kapnak, ha arra gondolunk, hogy ezeket a látogatáso­kat nem egy összefüggő terepen, hanem egy nagyon is szétszórtan levő, szét­eső területen végeztük el, nem egyszer olyan módon, hogy egy községben, vagy tanyán csak egyetlen egy evangélikus családot találtunk. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy hozzávetőleges számadást csinálni és megmutatni, hogy a látogatásokkal, de az istentiszteleti, hitoktatási és bel- missziói kiszállásokkal, együttesen 1943 év októberében megtett az egyik lel­kész vonaton, kerékpáron, kocsin, mo­toron és gyalog 814 km-t, november­ben 912 km-t, decemberben 897 km-t. 3 hónap alatt összesen 2624 km-t. Havi átlag: 874 km. Ugyanennyit, sőt többet tett meg a másik lelkész. Egy napra egy lelkészre eszerint közel 30 km esik. Tanítási időt vesszük csak: ekkor ez a szám 10 hónap alatt, azaz 300 nap alatt 9000 km-re, 2 lelkésznél 18.000 km-re emelkedik. 10 év alatt viszont 180.000 km-t jelent, tehát egy olyan hosszú utat, amellyel vonattal, motor­ral. kerékpáron, kocsin és gyalog 4.5- szer lehetett volna körülmenni a föl­dön. Más egyházak: evangélikus gyüleke­zetek: A kapcsolatot a többi gyüleke­zetekkel, evangélikus egyházunk többi tagjaival fenntartottuk. Különösen akkor éreztük a testvér szivek imádsá­gát és támogatását, amikor 2 templo­munkat épitettük. Elmondhatjuk, az ország valamennyi gyülekezetéből a két templomba (Kálmánháza és Nvírszöl- lős) bele van építve egy-egy drága, ál­dott tégladarab, egy-egy drága és ál­dott imádság. Legtöbb téglát és támo­gatást mégis a volt édesanyánktól, a nyíregyházi egyháztól kaptuk. Istennek ezt a testvérkezekkel és testvér szivek­ben nyújtott támogatását azzal igye­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom