Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-03-04 / 10. szám
konfirmációi oktatásban stb.). Nem akar még az egyházon belüli szervezetet rem létrehozni. Giertz ezt egy beszélgetés alkalmával ígv jellemezte: ,,Az ébredés az egyház egyetemének mindennapi életéhez tartozik. Mihelyt beszervezni kívánjuk, határt szabunk annak, hogy ezt a mindenkire tartozó szolgálatát végezhesse. Az eqyház egész élete ébredés”. Ha mindezekhez az irányzatokhoz hozzászámítjuk azt az ébredést, amelyet az oxfordi mozgalom hozott.létre, valamint az egyháztól teljesen függetlenül szervezett — de ebből hivatalosan ki nem lépett — Missziói Szövetséget, akkor megérthetjük, hogy jogosan beszélhetünk a kegyességi élet színes gazdagságáról. A nevezett irányzatok sokszor ellentétben vannak egymással s legalább is kevés megértést tanúsítanak egymás iránt. Éppen ezért vált szükségessé az idők parancsa folytán, hogy ezek az iránvzatok közösen álljanak az egyház szolgálatába és az erők szétforgácsolódása helyett összefogást munkáljanak. Ennek célját szolgálta, az elmúlt nyáron az a hatalmas konferencia, amelyet Vadstena-ban mintegy 660 egyházi veztő személy részvételével tartottak. Öröm volt látni, hogy az egymás közötti képzelt válaszfalak hogyan omlottak le akkor, arrüdőn a különféle irányok képviselői megismerhették egvmást és őszintén megbeszélhették az egyház feladatait, amelyhez egységes erő szükséges. Az ökumenikus gondolat, amelvnek Svédország is egvik hazája, ilv módon termette meg az áldásait az egyház körén belül is. Tudomásom szerint a konferencia gyakorlati eredménve máris az, hogy több helven bizottságok alakultak az egyes irányzatok képviselőiből a közös feladatok megbeszélésére. * Végül szeretnék kitérni a magyar és svéd egyházak közötti kav- csolatckra. A háború utáni években lehetővé vált több magvar lelkész svédországi tanulmányútja. Ennek eredménve az volt, hogv svéd egv- bázi körökben egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak egvházunk munkája iránt. Bizonvsága ez annak, hogv az egvházak közötti kan- csolat kiépítésében is döntő ielentősége van a személves érintkezésnek. Az ilv módon létesült kapcsolatok alapján az elmúlt évben létesült stockholmi Megvár Intézet elérkezettnek látta az időt arra, hogv e kapcsolatok állandósítását és ka mél vitásét folvegve munkaprocrramm- iába. A tprv az volt, bogv az Intézet elősegítse magvar egyházi sze- mélvpk svédországi előadó-körútiát és viszont. Sainos. az utazási nehézségek miatt ez legalább is a háború végeztéig lehetetlennek bízo- nvul A másik feladat a megvár egvházi életről való fárgvila<rng tájékoztató szolgálat megteremtése volt. A tenasz+elat uovam's ey hnnv p7 érdeklődés megvan, de eovházi életünkről való közelebbi értesülések hiánvzanak. A Maovar Intézet ezért bízta meg e sorok íróját egv kőnvomatos eovházi híradó szerkesztésével. Eddig kilenc szám jelent meg. amelvek mindenütt nagv érdeklődésre és megértésre találtak. Jelenleg *100 néldánv kerül szétküldésre. A svéd egvház püspökeihez, vezető lelkészeihez, egvházi egvesületekhez és a sajtóhoz int el ez a híradó. Az c-ovházi és napi saitó máris több hírt és az egvházunk jelen helyzetéről közölt cikket vett át. A megértés nagvrészt annak is köszönhető, hogv a lap csaknem telies mértékben olvan személyekhez iut el. akikkel magvar egvházi köröknek kapcsolata volt. illetve van. Megfelelő magvar összefoglaló munka és a szükséges források hiánva miatt azonban nehéz megfelelő helyzetképet rajzolni a hazai egyházi munkáról. Nagy segítséget ielent azonban az a ténv, hogv egyházi hatóságaink és teológus körök a munka iránt nagv megértést tanúsítanak, s remélhető, hogy ez az egvüttmunkálkodás megteremti a szükséges előfeltételeket a kijelölt úton való előhaladásra. Meggyőződésem az hogv az itt járt magvar evangélikus lelkészek úttörő munkájának most érik meg a gyümölcse, s ha igaz felelősséget érez egvházunk egveteme e kapcsolatok fenntartása iránt, akkor kétségtelen, hogy a svéd egvházml való kapcsolataink gazdag áldásait a lövőben fokozottan tapasztalhatjuk meg. * A svéd egyház mai élete sok ösztönzést adhat hazai eayházi életünk számára is s ha értékeinket kicseréljük; gazdag és áldásos l‘özösséo alakulhat ki közöttünk. Egyházunknak mindent meg kell tennie, hogy ez létrejöjjön s ha fel tudjuk mutatni értékeinket, akkor továbbra is testvéri szeretetve találunk az evangélikus Északon. Vajta Vilmos. BftNCniküiPFT arra is, amelyet az Ököri-tó mellett töltöttek el az anyatermészet szent ölén. öt ilyen gytilekezeti-napot rendeztünk, valamennyinek áldott Hatása még ma is ott él elrejtve a szivek mélyén és nemcsak a nyírszöllősiek, borbányaiak. kálmánháziak gondolnak megilletődötten ezekre a kedves napokra, hanem még a nyíregyháziak is. Hívek látogatása: 10 esztendő alatt minden evangélikus családot meglátogattunk legalább egyszer. Egyes gyülekezetekben és családoknál ezeket a lá- ' togatásokat évenként megismételtük, I amint a szükség kívánta. I.átogatá- 1 sainkról kimutatást készítettünk, és hí- I veink adatai megőrzésére minden családról törzslapot állítottunk ki. E törzslapokkal másodfelügyelőnk, dr. Vácz Elemér vármegyei főlevéltáros látott el bennünket. Legtöbb látogatás esett az 1941. esztendőre, amikor is az evangélizáció kapcsán csak az egyik lelkész pontosan 685 látogatást tett, s kb. ugyanannyit a másik. Ebben az esztendőben tehát több, mint 1200 látogatást tettünk. Természetesen ez az év a maximumot mutatja, más években kevesebb volt cfe látogatások száma, a gyűjtéskor viszont, amikor egy-egy családot többször is felkerestünk, ezt a számot túl is léptük. Ezekre való tekintettel nyugodt lelkiismerettel lehet állítani, hogy a 2 lelkész 10 év alatt legkevesebb 5000 látogatást végzett, ami viszont évi 500 látogatásátlagot jelent. Látogatásainkban benne van a beteg- és kórházi látogatások száma is. A. látogatások új színt kapnak, ha arra gondolunk, hogy ezeket a látogatásokat nem egy összefüggő terepen, hanem egy nagyon is szétszórtan levő, széteső területen végeztük el, nem egyszer olyan módon, hogy egy községben, vagy tanyán csak egyetlen egy evangélikus családot találtunk. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy hozzávetőleges számadást csinálni és megmutatni, hogy a látogatásokkal, de az istentiszteleti, hitoktatási és bel- missziói kiszállásokkal, együttesen 1943 év októberében megtett az egyik lelkész vonaton, kerékpáron, kocsin, motoron és gyalog 814 km-t, novemberben 912 km-t, decemberben 897 km-t. 3 hónap alatt összesen 2624 km-t. Havi átlag: 874 km. Ugyanennyit, sőt többet tett meg a másik lelkész. Egy napra egy lelkészre eszerint közel 30 km esik. Tanítási időt vesszük csak: ekkor ez a szám 10 hónap alatt, azaz 300 nap alatt 9000 km-re, 2 lelkésznél 18.000 km-re emelkedik. 10 év alatt viszont 180.000 km-t jelent, tehát egy olyan hosszú utat, amellyel vonattal, motorral. kerékpáron, kocsin és gyalog 4.5- szer lehetett volna körülmenni a földön. Más egyházak: evangélikus gyülekezetek: A kapcsolatot a többi gyülekezetekkel, evangélikus egyházunk többi tagjaival fenntartottuk. Különösen akkor éreztük a testvér szivek imádságát és támogatását, amikor 2 templomunkat épitettük. Elmondhatjuk, az ország valamennyi gyülekezetéből a két templomba (Kálmánháza és Nvírszöl- lős) bele van építve egy-egy drága, áldott tégladarab, egy-egy drága és áldott imádság. Legtöbb téglát és támogatást mégis a volt édesanyánktól, a nyíregyházi egyháztól kaptuk. Istennek ezt a testvérkezekkel és testvér szivekben nyújtott támogatását azzal igye3
