Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-02-26 / 9. szám

hetők benne, pl. defetizmus ... A játék azonban kiváló.

Kalotaszegi Madonna az erdélyi filmgyártó első filmje. De erdélyi benne csak a táj, amelynek a szerző mindenáron varázslatos erőt akar tulajdonítani, hogy megoldja eléggé giccses és nyakatekert, lehetetlenségekkel teli meséjét. Dramatizált kultúrfilm, melyet kultúrfilm részéért érdemes megnézni, nem pedig már sokszor látott jellegű szerelmi történetéért. (Egyébként figyeljünk arra, hogy újabban ez a második film, amelyik egy képpel kapcsolatban játszódik le. Ismerve a magyar filmgyártás széria szeretetét, el lehetünk készülve hamarosan egy újabb festő-festmény filmre.) kp.

Pályázat

Glosius-ösztöndíjra

A Budapesti Deák-téri Ag. Hitv. Evangélikus Testvéregyházak, mint alapítványi hatóság fennhatósága alá tartozó „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius Artner Karolina egyesített alapítványt” kezelő alapítványi bizottság ezennel közhírré teszi, hogy az alapítvány jövedelmeiből az 1944. évben

I. egy 2400 P, azaz Kettőezemégyszáz pengős főiskolai külföldi tanulmányi ösztöndíj,

II. két egyenként 600 P, azaz Hatszáz pengős iparosok részére adandó külföldi tanulmányi ösztöndíj kerül kiosztásra.

Az elnyerhetés feltételei a következők:

I. Általános feltételek:

Ösztöndíjban csak olyan magyar születésű és állampolgárságú részesülhet, aki a magyar szent korona joghatósága alá tartozó területen lakik, keresztyén származású, ág. hitv. evangélikus, aki továbbá magyar nemzeti és evangélikus hithű érzelmeiről, tehetségéről, feddhetetlen erkölcsi jelleméről és jeles szorgalmáról megfelelő bizonyítványokkal rendelkezik és aki a magyar nyelvet ‘szóban és írásban tökéletesen, azt a külföldi nyelvet pedig, amely országban tanulmányokat folytatni óhajt, megfelelően bírja.

II. Különös feltételek:

Főiskolai hallgatók részére adandó külföldi tanulmányi ösztöndíjakra pályázhatnak a magyarországi tudomány- egyetemnek és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem karainak legalább három évfolyamot végzett hallgatói, továbbá végzett hallgatói és doktorai, a hittudományi és jogakadémiák, a bányászati és erdészeti, a tanárképző, a kereskedelmi, a zeneművészeti és képzőművészeti főiskolák, gazdasági és kertészeti akadémiák, az országos iparművészeti iskola legalább három évfolyamot elvégzett és végzett hallgatói. A végzett növendékek és doktorok csak akkor részesülhetnek az ösztöndíjban, ha a folyamodványuk benyújtása idején a tanulmányaik befej eztétől számított egy esztendő még nem telt el.

Lelkészek a lelkészi vizsga, bírói és ügyvédi pályára készülők az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételétől, orvosok a szakképzettség megszerzésétől, tanárok a pedagógiai vizsga letételétől

6

amely még a Bécsi Kongresszus idejében volt divatban. A „klasszikus“ diplomácia és a szovjet-diplomácia közötti különbség megmutatkozott már az 1917 decembertől 1918 márciusig tartó brest-litovski tárgyalások alkalmával is. Amíg a központi hatalmak képviselői ezeknél a tárgyalásoknál a régi és beidegződött fogalmakkal jöttek elő: mint sztratégiai határok, területi átengedések, gazdasági engedmények, a bolsevikiek ezzel szemben elutasítottak minden erre irányuló tárgyalást és szociális forradalomról, népek felszabadításáról és a munkásság jólétének előmozdításáról beszéltek.

A szovjet-diplomácia elutasít minden megegyezést és csak a szükségszerű nyomásnak hajlandó engedni. Áz ok egészen világos. Míg az európai hatalmak általában akkor léptek be a háborúba, mikor területi vagy gazdasági kérdésekről volt szó, a szovjet arra törekszik, hogy az egyes országok szociális berendezéseit változtassa meg. Ha viszonylagosan könnyű is találni egy középutat a két területi követelés között, politika és szociális rendszer tekintetében a szovjettel semmiféle megegyezést létesíteni nem lehet. Ezért történik meg az, hogy a szovjet elvet minden amerikai közvetítést a londoni lengyel kormány és a közte lévő viszony tekintetében. Ennek a közvetítésnek talán meg lett volna az eredménye, hacsak a Curzon-natárvonalról lett volna szó. Az egész dolog kudarcba fulladt attól a pillanattó kezdve, mikor arról volt szó, hogy a szovjet a lengyel vezető-osztály helyett egy új társadalmi réteget akar megbízni az ügyek vezetésével* amely réteg magából a népből alakult volna és szovjetbarát lett volna politikai meggyőződésből és gazdasági érdek szempontjából.

Érdekes feljegyezni azt is ez alkalommal, hogy a kommunista párt végrehajtó bizottsága a Legfőbb Szovjet Tanács elé egy tervet terjesztett, mely szerint a szovjet köztársaságoknak a jövőben sokkal nagyobb autonómiájuk lesz. Ez különösen katonai és külpolitikai téren érezteti hatását. Ez a váratlan elhatározás nem jelent egyebet, minthogy a Kremlin ettől az időtől kezdve az úgynevezett ,Tito-féle“ kormányoknak Lengyelországban és a balti államokban nagyobb mozgási szabadságot biztosít és minden tekintetben támogatja őket. Ezzel a módszerrel akarja elérni azt, hogy adott pillanatban népszavazást rendel el, annak az elvnek a hangoztatásával, hogy minden népnek meg kell adni az önrendelkezési jogot. Ezáltal a szovjet arra számít, hogy ilyen formán könnyen megvalósíthatja terjeszkedési politikáját. A forma teljesen új és amit eddig erről a programmról sikerült megtudni, az az, hogy a moszkvai titkos sajtó szerint a szovjet politikájának új irányvonalairól volna szó.

A „Világ proletárjai egyesüljetek!“ jelszó 1917 óta a szovjetpolitikából csak annyiban tűnt el. hogy ezt komolyan nem veszik, minthogy Lenin is hiába reménykedett ennek megvalósításában. A ,,Sztalin“-féle pragmatizmus azonban az akadályokat megkerüli és arra törekszik, hogy saját céljaira használja fel a megszállott európai országok lakosságának ellenállását, miközben beleillesztheti az ő szociális és politikai programmját az európai viszonyokba. Bátorítja ezeket a nemzeti mozgalmakat, azt remélvén, hogv olyan kormányokra fog találni, melyek az „antifascista“, vagyis „antikapitalista“, illetve a szónak etymologikus értelmében a demokratikusan érző és gondolkodó elemeket össze tudják gyűjteni. Ezeknek az elemeknek az egvesülése a harcban még csak fokozódni fog, különösen a megszállókkal szemben és a velük együtt működőkkel szemben, akik általában a vezető osztályt képviselik.

Ezeknek a kormányoknak nem kell szükségképen kommunista vagy kollektivista kormányoknak lenni. Azonban a szovjet felfogás szerint az ipart és a közigazgatást nacionalizálni kell és a földfelosztást meg kell kezdeni, amikor is 30 hektárnyi terület lesz a legkisebb; amely kiosztandó lesz. Ez a mennyiség az, amelyet a legújabb szovjet alkotmány magánbirtok címén engedélyezett. Ez a Programm természetesen nem végleges, mert Sztálin felfogása szerint is. a marxista- Lenin-féle gondolatnak állandóan fejlődni és tökéletesedni kell. Fejlődésének folyamán — mondja Sztálin- „A szovjetorosz kommunista párt története“ című 1938-ban megjelent művében —: „Hogy a forradalmat megismerhessük a maga teljes mivoltában, azt látjuk, hogy annak szükségképen gazdagodni kell újabb tapasztalatokkal és újabb ismeretekkel. Minthogy a tételek és megoldások szükségképen az idővel