Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-12-13 / 50. szám

EftNCaikUÍELCT lekezetek elnökségét — végzi Kapi Béla püspök —: tegyék ezt az ügyet együt­tesen sürgős megfontolás tárgyává és igen sürgősen jelentsék be nálam, hogy mekkora évenkénti összeget biztosítanak egyházunk lelkészutánpótlásának szük­ségleteire". (MÉ) Evangélizáeió. Kolozsvárt december 7-én fejeződött be a 8 napos evangéli- záció. Az evangélizáeió szolgálatát vitéz Sréter Ferenc, dr. Mády Zoltán és Győri János végezte. — Dec. 7—14. napjain Ácsán, 8—10. napjain Kassán, 14—21. napjain a diósgyőrvasgyári gyülekezet­ben lesz evangélizáeió. Reményik-emlékiimiepek. Az Evangé­likus Nőegyesületek Országos Szövetsége december 9-én, a kelenföldi egyházköz­ség tanácstermében Reményik-emlék- ünnepet tartott, amelyen az emlékbeszé­det Járosi Andor kolozsvári esperes mondotta. — Ugyancsak emlékünnepet tartott a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, december 11-én, amelyen bevezetőt mondott dr. Voino- vich Géza, Reményik Sándor életéről és müveiről dr. Hankiss János és Járosi ! Andor, ezenkívül Reményik-verseket és dalokat adtak elő. — December lG-án a pécsi ev. egyházközség tart emlékestet, melyen a bevezetőt Veöreös Sándoi mondja, Reményik életét és költészetét pedig Káldy Zoltán segédlelkész ismer­teti. Felügyelő-beiktatás. A csomádi egy­házközség bensőséges ünnepség kereté­ben fogadta és iktatta be felügyelői tisz­tébe dr. Mády Zoltán egyetemi magán­tanárt. Az evangélikus többségű község zászlókkal díszített házai között vonult a menet a lelkészlak elé, ahol a presbi­térium, a községi képviselőtestület, az iskolák tanulóifjúsága és a társadalmi egyesületek kiküldöttei várLák az új felügyelőt. A beiktatást Zászkaliczky Pál esperes végezte. Istentisztelet után ünnepi közgyűlés volt, amelyen a be­iktatott felügyelőt az esperesség részé­ről Zászkaliczky Pál, az egyházkerület részéről vitéz Sréter Ferenc, a gyüleke­zet részéről Lucsán Márton helyi lel­kész és még sokan üdvözölték. Dr. Mády Zoltán megköszönte az üdvözléseket és bizonyságtevő életből fakadt, gazdag tartalmú székfoglalót mondott. Karácsonyi hangverseny. A budapest- fasori Luther Szövetség és Nőegylet dec. 7-én tartott egyházi hangversenyén, melynek jövedelme szép összeget hozott a szegények karácsonyára, Peskó Zol­tán művész orgonajátékkal tolmácsolta Dubois, Perényi, Gárdonyi, Bach, An- talfy műveit, Molnár Klára hegedüszá- mokat, Bogdán Gyuláné énekszámokat és a fasori ev. énekkar ádventi és ka­rácsonyi kórusokat adott elő. Az Országos Bethlen Gábor Szövet­ség dec. 12-én tartott választmányi ülé­sén részletes beszámolót adott a f. évi III. Országos Protestáns Napokról. A kelenföldi egyházközség dec. 14-én fél 6 órai kezdettel a gyülekezet tanács­termében Szánthó Róbert-emlékestet tart. A pécsi egyetemi Luther Szövetség teaestélyén dr. Bruhács Lajos tartott előadást: „Egyház és állam" címen. Az Özvegy Papnék Otthona kistarcsai szép és kényelmes házában jutányosán számított havi díjért teljes ellátásra fel­vesznek középosztálybeli magános idő­sebb nőket. Részletes felvilágosítások szerezhetők az Otthon felügyelőségétől Kistarcsán. Azonossági szám 1929. július 27-én Genfben aláírtak a Népszövetségben tömörült hatalmak egy egyezményt, amely a harcoló katonák, halottak, sebe­sültek, hadifoglyok nyilvántartását az „azonossági szám” alapján oldja meg. Csodálatos, hogy akkoriban nem kürtölte szét a sajtó ezt az eseményt, pedig a magyar ész, magyar praktikusság, egyszerűsítés és rendszerezés győzelme volt ez minden más, hasonló erényekkel évszá­zadok óta dicsekedő nemzet felett. Az „azonossági szám“ elfogadott ja­vaslata ugyanis a magyar Folba János tábori lelkész találmánya volt. Hogy mennyire szükség volt erre a találmányra, annak illusztrá­lására vegyük csak ezt az egy adatot: az 1914—18-as világháborúban 11 millió ember tűnt el. Sem halálát, sem hadifogságba jutását nem lehetett megállapítani. De ebből a 11 millióból is 2 és lU millió esett a monarchiára, akinek nyilvántartása a legrosszabb volt. Még 1925- ben se lehetett felderíteni 250.000 eltűnt hollétét. Mert az a „személy- jegy”, amit a monarchia katonái nadrágjuk külön zsebében hordtak, mindenre alkalmas volt, csak a helyes, gyors és észszerű nyilván­tartásra nem. Rengeteg családot borítottak gyászba azzal az értesítéssel, hogy hozzátartozójuk hősi halált halt s pár hét múlva levelet küldött a „hősi halott”, hogy él és egészséges. Kiderült, hogy rongyos nadrágját elcserélte egy halott vadonatúj ruhadarabjával, de a „személy-jegy” kicserélését vagy elfelejtette, vagy nem volt rá ideje. Rengeteg esetben írták rosszul a nevet vagy olvasták rosszul odakint, hisz hányféle nemzetiségű katonája volt a monarchiának! A halottokmány olás is szörnyűségesen lassú eljárás volt. Egy nagy gyűjtőív kitöltése esetenként egy-egy órai időt vett igénybe. Egy na­gyobb ütközet hősi halottainak anyakönyvezése hónapokig húzódott el. Közben nem egy lelkész esett el maga is, vagy került ellenséges fogságba. Ilyenkor vele pusztult a drága és pótolhatatlan okmány­anyag. De az az út, míg egy anyakönyvi adat „eljutott odáig”, az se volt rövid a monarchiában. Ezred, hadosztály, hadsereg, wieni köz­pont, póttest, katonai parancsnokság, belügyminisztérium, állami anya­könyvvezető voltak állomásai. így érthető, hogy 1919. év februárjáig még csak az 1914-es anyakönyvezési anyag 100/o-a se jutott el az anyakönyvvezetőkig. Még a világháború idején rájöttek arra is, hogy a „személy-jegy” veszedelmes szerszám a hadititkok szempontjából is. Az ellenség köny- nyedén következtethetett belőle átcsoportosításokra, csapateltolásokra s így a hadvezetőség haditerveire. Ezért aztán az ellenség hírszolgálata egyszerűen elszedette ezeket a személy-jegyeket a kezébe került ha­lottaktól, sebesültektől, hadifoglyoktól. Hány halott, sebesült, hadi­fogoly tűnt el ezen az úton is! Mindezek alapos ismerete késztette Folba János tábori lelkészt, hogy fejét valami olyan rendszer kitalálásán törje, amelyik kiküszöbölheti mindezeket a hibákat, gyorssá, biztossá teszi az anyakönyvvezetést és semmi teret nem ad az ellenséges kémek munkájának. Már a világ­háború alatt az ő javaslatára rendelték el, hogy a „személy-jegy” fémtasakját ne a ruhában, hanem nyakba akasztva viseljék, mint a német véderő tagjai. A háború után pedig hosszas munkával kidol­gozta a Genfben nemzetközileg elfogadott „azonossági szám” és „azo­nossági jegy” rendszerét. (Folytatjuk) FOGLYOK ANGYALA című cikksorozatunk a legvonzóbb egyé­niségű és legáldottabb életű finn asszonynak, Wrede Matild bárónőnek életéről, könyvalakban is megjelent. Kibővült több olyan fejezettel, amely lapunk hasáb­jain már nem nyert helyet. Olvasóinknak bizonyára nem kell ajánlanunk ezt a könyvet. Megragadó tartalmáról, építő és missziói erejéről ki-ki meggyőződhetett az év folyamán. De ha karácsonyi könyvajándékainkban ki szeretnénk fejezni a karácsonyi ajándékozás tulajdonképpeni értelmét, Isten kimondhatatlan nagy ajándékára, Krisztus evangéliumára való elmékezést, akkor keresve se találhat­nánk alkalmasabb könyvet a Foglyok angyalá-nál. Ifjúságnak és felnőtteknek egy­aránt építő, kedves olvasmány lehet. A majd 200 oldalas könyv, egészvászon- kötésben, ízléses borítólappal, 4.— P-ért kapható kiadóhivatalunkban (Budapest, VII., Damjanich-u. 28/b.) és az egyházi könyvkereskedésekben. Portóra, csomago­lásra 20 fillér mellékelendő. Csekklapszám: 20.412. (A küldött összeg rendeltetését kérjük a csekken feltüntetni.) — Ajánljuk ezt a jó könyvet ismerőseinknek is! 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom