Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-02 / 31. szám
am« pt tett, (Rézler pedig tudományos szempontból nézi és vizsgálja a társadalomtudomány kialakulását) de érdemük és szolgálatuk mégis meg volt annyi, hogy érdeklődést keltettek a kérdés, mindnyájunk létkérdése: a magyar élet iránt. A falukutatók, akiket a tudományos körökben, a társadalmi kérdések gazdasági eredői felől Kerék Mihály és Matolcsy Mátyás, történelmi okairól Szekfű Gyula, művészi téren Bartók és Kodály, irodalmi síkon pedig Ady, Móricz és Szabó Dezső előzött meg, (így mondja Rézler) a magyar társadalmat akarták felrázni és feladatukul a parasztság felemelésének elősegítését tartották. „Műveikkel azt akarták elérni, hogy a kormányzat bizonyos társadalmi osztályok érdekében megfelelő intézkedéseket tegyen. Tehát politikai célokat tartottak szem előtt... a politikai célkitűzés abból is kiviláglik, hogy a falukutató könyvek csak olyan társadalmi csoportokkal foglalkoztak, amelyeknek anyagi és társadalmi helyzete beavatkozást kívánt.” Igen, ezt mindnyájan tudják azok, akik ismerik a magyar önesz- mélés könyveit, ezek a könyvek, ezek az írások valamennyien akartak valamit. Beavatkozást és gyors segítséget. Az írók és szerzők bátrak voltak, olyan időben mertek sötét képet festeni a falra, amikor mindenki csalfa biztonságérzetben ringatta magát. Hiszen bámulatos dolog az, hogy mennyire lokálpatrióta ismeretségű, vagy tudatlanságú volt a legtöbb ember abban az időben. Ugyan ki törődött akkor a nagyobb összefüggésekkel? Ugyan ki merte vállalni azt, hogy széjjel nézzen és merjen beszélni is arról, amit lát? Csak kevesen voltak, akik beszélni mertek és még ma is kevesen vannak, akik ajkán az igaz szó hangzik és csakugyan áldozatos magyar sorsvállalást követel. Ha végigolvassuk Rézler pompásan rendszerbe szedett tudományos komolyságéi tanulmányát, még ma is azt látjuk, hogy kevesen, nagyon is kevesen vannak olyanok, akik a magyar élet kérdéseiről úgy mernek szólni és olyan felkészültségről tesznek bizonyságot, hogy beszédjük hiteles és adataik megbízhatóak lennének, és ezzel a magyar önismerethez vezetnének el. Megdöbbentő adat pl. Rézler tanulmányában az, hogy a kiküldött húsz egynéhány szociális tanácsadó közül csak kettő volt, aki részletesen tájékoztatta a közvéleményt és a tudományos köröket a reá bízott terület viszonyairól, könyv alakjában adva ki összegyűjtött adatait és a többi közül is csak még kettő volt, aki kisebb tanulmány keretében közreadott adatokat. Ahhoz pedig, hogy teljesen tudatos építő-politikát lehessen folytatni országunkban, ahhoz, hogy meg lehessen oldani az égető társadalmi kérdéseket, nagyarányú és pontos feltáró munkára van szükség, amihez minél több ember, hűséges munkás és önzetlen munkavállaló kell. Mert ez a munka, a magyar társadalom feltárása, helyzetének, összetételének, kérdéseinek megmutatása nehéz és sok bátorságot kívánó foglalkozás. Kodolánvi János írja meg a „Baranyai utazás”-ban, hogy mi történt azokkal, akik falujukon kezdték a vizsgálódást és feltárták sebeit, hogvan büntette meg és vetette ki őket magából a falu és a változástól félők serege. Rézler Gyula pompás tanulmánya az uj magyar élet és az új magyar ifjúság hősi énekét foglalja össze. Amikor olvassuk a világosan csoportosított neveket, műveket, elszorul a szívünk. Nagyon kevesen vannak még, akik cselekedtek és nemcsak utána mondták az előmon- dókkal a sirámokat, — nagyon nehéz feladat az, ami még hátra van, — de nagyon biztató az mégis, hogy vannak bátrak és vannak még, vagy már egyesek „fenn a hegyen”, (Sinka) akik el merik kezdeni és merik fújni teli torokból, ha néha ifjontian és kiforratlan módon is, de merik: a magyar ifjúság, az új magyar élet és jövő hősi énekét. A szigorúan tudományos és tárgyilagos szerző, (Rézler) sem tudja megállani, hogy minden tudományos téren indokolt dorgálás mellett is elismeréssel ne szóljon róluk. De nem felejti azt sem, hogy kijelölje a további célt és teendőt: új, átfogó tervet kell készíteni, amelyik kiterjed a magyar társadalom valamennyi osztályára és csoportjára, valamint egyes osztályközi kérdésekre (társadalmi felemelkedés) 'is, hogy ne pusztában elhalva, hanem diadalmas zengéssel fejeződjék be egyszer a megkezdett hősi ének. Kemény Péter. Az egész Szentírás eleitől végig egyedül Krisztusra mutat s csakis hozzá utal és hallgat a szentekről, valahányszor a kegyelem és igazság elnyeréséről van szó. Luther. I HÍREK A tiszai egyházkerület ezévi rendes közgyűlését szeptember 3-án tartja a rozsnyói gyülekezetben, ahol a gyülekezet négyszázados jubileumát is meg- ünneplik. A hegyaljai egyházmegye Kassán tartotta meg f. évi rendes közgyűlését. Július hó 23-án az egyházmegyei egyesületek tartották meg gyűléseiket Délután az egyházmegyei tanügyi bizottság, számvevőszék és presbitérium ülésezett. A gyámintézeti istentiszteleten Garam Lajos egri lelkész hirdette az igét. A gyámintézeti közgyűlést Tavassy Zoltán és Förster Lajos dr. vezették. A gyűjtés összege örvendetesen emelkedett. Július 24-én volt az egyházmegyei közgyűlés, melyet Zemann Zoltán főjegyző által végzett istentisztelet előzött meg. Kegyeletesen hódolt az egyházmegye Batizi András és Pap Benedek emléke előtt, akiknek a templom falában elhelyezett emléktábláját Marcsek János esperes koszorúzta meg. Pazár István egyházmegyei felügyelő megnyitó beszéde után az esperes terjesztette elő évi jelentését. A tanügyekről dr. Vető Lajos alesperes és Fiedler Nándor igazgató tettek jelentést. A számvevőszéki jelentéseket Tavassy Zoltán és Molitor Gusztáv elnökök terjesztették be. A tanító-, lelkészegyesület munkájának, a Gyámintézetről és más ügyekről beterjesztett jelentések ismertetése után megválasztotta a közgyűlés új törvény- széki bírákul dr. Farkas Józsefet és dr. Lestyán Pált, törvényszéki jegyzőül dr. Bujdosó Lajost. A közgyűlés a felügyelő zárószavaival és az esperes imájával ért véget. A budapesti egyházmegye legutóbbi közgyűlésén D. Raffay Sándor püspök indítványára elhatározta, hogy az egyházközségeket felhívja a fenyegető lelkészhiány enyhítése érdekében arra, hogy lelkészi pályára készülő ifjak támogatására állandó segélyeket szavazzon meg. Érdekes keresztelő. Az elmúlt vasárnap a budapest-fasori templomban az igehirdetést végző lelkész a hirdetések során felemlítette, hogy egy vidéki házaspár első gyermeket fogják most megkeresztelni. A vegyesházasságban élő apa, aki gyermekeinek evangélikus vallásban való neveltetését reverzálissal biztosította, nem tudott a számára igazán nagy városban keresztszülőt szerezni. Egy katolikus ismerőse ajánlkozott ugyan, de azzal a feltétellel, hogy a gyermeket katolikus templomba viszik. A lelkész felhívására az istentisztelet után 20-an jelentkeztek keresztszülőnek és az egész gyülekezet résztvett a keresztelésen. örvendetes bizonyíték ez arra, hogy a hívő evangélikusoknak minél többször alkalmat kell adni a bizonyságtételre. Szántó Róbert utolsó útja címen a budapest-kelenföldi egyházközség kiadványainak . 11-ik száma gyanánt dr. Traeger Ernő, az egyházközség tb. felügyelője szerkesztésében emlékfüzet jelent meg. Tartalmazza a fiatalon elhunyt lelkipásztor fényképén kívül Traeger Ernő megemlékezését, Szántó Róbert ünnepi beszédét az ujverbászi országzászlónál, amely utolsó nyilvános szereplésének tekinthető, továbbá Szántó Róbert utolsó igehirdetését, amelyet 7 / t
