Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-22 / 8. szám

lalkozik csak, a ruhával pedig a Ma­gyar Divatcsarnok. Második súlyosbító körülmény eb­ben a kérdésben az, hogy a magyar zene a népi kultúrának egyetlen ága, mely megtalálta az utat a világ el­ismeréséhez. Amerikában tömegek gyűlnek össze egy-egy magyar hang­versenyre. Az Egyetemi Énekkarok ki­zárólag magyar műsorral, nagyobb si­kerrel szerepelt, mint a Doni Kozák Kórus s egy Bartók hagverseny vonz annyi embert, mint bármelyik zongora- művész világhíresség. Itthon pedig harcolni kell a magyar rádiókkal, hogy méltóztassék beengedni a saját kultúránkat a saját fülünkbe! Harmadik súlyosbító körülmény az, hogy az egész világ versenyezve tárja oda mások elé a nemzeti kincseit, be­felé pedig versenyezve öntudatoskodik. Nekünk nem fontos sem a nívós pro­paganda, sem a benső megerősödés a népi öntudatban? Igazán itt az ideje, hogy megszerkesszük a magyar kul­túra összes memorandumát s közpon­tosított támadással vívjuk az élet jo­gát a saját hazánkban! De el kell ké­szíteni ezt az összeesküvést egyhá­zunkban is a kipusztított és háttérbe­szorított magyar egyházi-művészet kincseinek visszaszerzésére is! dyl. 1—iiV KÜLFÖLDI HÍREK A Times írja azt, hogy az angol egy­házak munkájának jelentősége és súlya napról-napra nő. Bár templomok sem­misültek meg az eddigi harcokban s sok családba köszöntött be a gyász, de ezek a tények azt eredményezték, hogy maga a nép még inkább Krisztusé akar lenni, mint eddig. A lelkészek hősi magatartásáról úgy a légitámadá­sok alatt, mint utána, a nyilvánosság a legnagyobb elragadtatás hangján emlékezik meg. Kezd szűnni a politi­kailag egyházellenesnek tartott pártok és tagjaiknak ellenségeskedése az egy­házakkal szemben. Angol falvakban még inkább összeforrott a templom, lelkész és hívek, mint az előző évek­ben. A lelkész nemcsak vasárnap, hanem a hét minden órájában hívei és a menekültek között van s ezek a meglátogatott keresztyének minden al­kalommal együtt vannak a lelkésszel Isten házában is. A keresztyén egyhá­zak a mostani idők megpróbáítatásos sú­lya alatt jobban megismerték egymást s tudják is értékelni egymást s ebből a tapasztalatból fog elindulni egy olyan újabb egységesülni akaró moz­galom, melynek nagy jelentősége lesz. Wilnában két menekülő római kato­likus papot és három rabbit szökés közben agyonlőttek a GPU emberei. A belga püspökök pásztorlevelet ad­tak ki, amelyben a megszállott csapa­tokkal szemben engedelmességre, a hazával szemben pedig hűségre figyel­meztetik a híveket. A svájci protestáns egyházak a szen­vedő és nélkülöző francia protestáns egyházak segítése céljából 5450 svájci frankot gyűjtöttek. A Brit Bibliaterjesztő Társaság je­lentése közli, hogy az elmúlt évben a világon 12,000.000 bibliát vásároltak különböző nyelvű kiadásokból. 6 ismerete, nem kell a rettegett forradalmon keresztül keresni életét, hanem az tiszteletben tartva a múlt hagyományait, számítva az azok­ban megnyilvánuló erőkkel is, erőpazarlás nélkül tud felépíteni új or­szágot és az új országban új nemzetet. Ahogy Salazar családról, Isten­ről, egyházról beszél, úgy nem tud beszélni más, csak az az ember, aki rájött arra, hogy kis nép nem lehet olyan gazdag, hogy alkotó erőiből csak úgy, könnyelműen feláldozzon egyet vagy mást. Tanulj és taníts, ezt tettük címnek. Programm ez, azoknak programmja, akik nem akarják, nem szeretnék, hogy elesettségben él­jünk, hanem feltámadást és új életet akarnak a magyar földön. Nem lehet senki, aki azt mondhatná, semmi közöm hozzá. Ez a feladat mind­nyájunké, szívügyünk kell, hogy legyen. Olyan egyszerű, csak a szóra­kozást kell elmélyíteni úgy, hogy általa a pihenő órákban nem csak ki­kapcsolódunk, hanem magunkat erősítjük azzal, hogy újabb és újabb kincseket veszünk fel. Kemény Péter. ^»^1 r i*<~< Foglyok angyala (Folytatás. (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Grotenfelt megint csak mosolygott. — Nem árulná el nekem, hány esztendős? — Húsz — nézett rá Matild csodakék szemeivel. Grotenjelt mosolygása még szélesebbre húzódott, hangja kedé­lyesbe csapott: — Na, nem valami matuzsálemi kor! — Az igaz — vágott vissza Matild —, de ez olyan hiba, amely minden nappal javul. Grotenfelt nevetett. Tetszett neki a talpraesett válasz. — Hát idefigyeljen, kedves Bárónő. Megadom az engedélyt éppen ifjúságára való tekintettel. Ha idősebb lenne, kétszer is meggondolnám, mert nem is olyan kis dolog, amit kíván De úgyis tudom, hogy két, legfel­jebb három hónap alatt alaposan rá fog jönni, hogy sokkal inkább illik lába alá a szalonok és báltermek parkettje, mint a börtöncellák durva kőkockája. Tehát abban a reményben, hogy úgy se sokáig veszi igénybe, tessék, itt az engedély. Matild tehát úgy jött le a lépcsőn, hogy ott simult táskájában az írásbeli engedély Helsinki, Abo, Tabastelms és Villmanstrand börtöneinek szabad látogatására s ezenkívül egy meleg ajánlólevél is az ottani börtönigazgatókhoz. Azt a tíz napot, amíg a fogát kezelték, mindjárt fel is használta arra, hogy végigjárja Helsinki mindkét börtönét. Traktatusokat osztogatott, beszélgetéseket osztoga­tott, beszélgetéseket folytatott, elemében volt. A sörnási börtönben több olyan foglyot is talált, akiket már Vasából ismert. Olyan örömmel üdvözölték egymást, mintha közeli rokonok lettek volna. Az első igazi börtönlátogató körútját következő év januárjában kezdette meg Matild, Villmannstrand volt az első állomás. A börtön­igazgató, meg a börtönlelkész nyájasan fogadták, de a munkájának nem sok jelentőséget tulajdonítottak. Innét a viborgi tartományi bör­tönbe, áprilisban pedig Aboba utazott, a hírhedt „Kákolába”. így indult meg Matild börtöngondozó lelki munkája. Grotenfelt főügyész úr most az egyszer alaposan tévedett, mert Matild nem hagyta abba pár hónap múlva, hanem csak akkor, mikor a halál vette ki kezé­ből drága munkaeszközét: az Isten igéjét. Egész életét, ifjúságát, szép­ségét, vagyonát, mindenét elveszítette ebben a munkában, de meg­

Next

/
Oldalképek
Tartalom