Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-22 / 8. szám
ram IMIT A nyomorúság közé jutott hivő A hivő embernek nagyon sok nehéz látnivalója van a mai életben. Először is egész élete felett ott terjeszkedik most a háborúnak a sötét felhője és a háborúval együttjáró minden nyomorúság sokszorosan megnehezíti az életet. Mi még naponként hálát adhatunk azért, hogy ez a kiszámíthatatlan végű háború Isten kegyelméből nem a mi földünkön, nem a mi otthonainkban és nem a mi szívünkben mutogatja félelmetes hatalmát. De azért a keresztyén szív egyetlen napra sem tudja kivonni magát a világ életének nyomasztó volta alól és az minden gondolatába belejátszik. A hivő embernek éppen így nagyon sok nehéz elhordozni- valója van a mai életben. El tudjuk gondolni és át tudjuk érezni a hazájukból menekülők nehéz megpróbáltatásait, széthullott családi otthonokat, bizonytalanná lett kenyeret, vigasztalan jövendőt, amiknek annyi sok változata van ma a háborúskodó népek között. Azután mindenkinek a saját életébe is belejátszanak azok a folyton nehezedő körülmények, amelyek még a háborún kívül álló népek életében is egymást követik. Ha a Bibliát nyitjuk ki, ha az énekeskönyvet használjuk, vagy ha a templomban az igehirdetést hallgatjuk, mindig különös tartalmat, vagy vonatkozást találunk olyan szavakban is, amelyek máskor alig keltették fel a figyelmünket. Belül is tehát, a hivő embernek a belső életében is nehéz és próbáltatásos az időjárás. A keresztyén itt tehát most valóban olvasztó kemencében van, ahol megpróbálta- tik, hogy mennyi salaknak kell kiégnie a szívéből és az életéből ahhoz, hogy hite erősnek és tisztának találtassák. A nyomorúságok közé jutott hivő nehéz feladat előtt áll. Most kellene igazán serénykednie Isten dolgaiban és most kellene erősen prófétálnia másoknak is és önmagának is a világot támadó nyomorúságokkal szemben az Istennek türelmes és kegyelmes jóságát. De ez olyan nagyon nehéz. A békességgel való tűrés ritkaság az emberek között. Akik másoknak mindig tanácsolni tudják a megnyugvással való kereszthordozást, a saját tanácsukat csak akkor tudják igazán nehéz mivoltában megismerni, mikor maguknak is meg kellene azt fogadni. Mindaz a nyomorúság, ami a világon van, bűnből származik. Akármelyik nagy bajt és „Bizony, azt latjuk, hogy a világosság fiai. a keresztyének lomhák, fásultak, nemtörődők és restek az Isten dolgaiban. Igaza van Krisztusnak: a világ fiai a maguk nemében igyekvőbbek és eszesebbek az övéinél. Az a tapasztalat, hogy az ördög száz szolgát talál, míg a Krisztus egyet is alig.” Luther. szenvedést komolyan és mélyen visszafelé vizsgálunk, eredeténél meg kell mindig találnunk valamilyen bűnt. És ha minden bűnt végigvizsgálunk, akkor mindegyiknek a közös eredőjét megtaláljuk az Istentől elforduló életben. A nyomorúság nem különjáró része az életnek, hanem velejáró része a bűnös életnek. A nyomorúságot hordozó hivő tehát ne kérdezgesse felelősségrevonó kérdésekkel Istent a maga életének a nyomorúságai felől, mint ahogy ezekben a napokban hallottuk egy kegyes életű asszonyról, aki szelíden csóválgatta a fejét, hogy Isten éppen most ad árvizet és majd a nyomában szűk aratást, amikor úgyis elég nyomorúság van a világon. ,,Hát vájjon jutalmat és áldást várjunk Istentől akkor, amikor háborúskodunk?“ — felelte rá egy másik... Bármilyen nehéz a kívül való élet és bármilyen nehéz a belül való élet és bármennyi nyomorúság van mind a kettőben, abban az egyben nem szabad bizonytalankodni, hanem szilárd és erős hittel kell megállni, hogy Isten velünk nem akar sem kevesebbet, sem ke- vésbbé jót cselekedni most sem, mint bármikor. Sőt nehéz felhők alatt és nyomorúságok világában még több reménykedéssel kell látnunk és érez- nünk az ő nagyságának minden kegyelmét. 1
