Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-27 / 52. szám
a főkapitányság fogalmazókat központja a szellemi erőt jelenti és nyújtja, addig a Főparancsnokság jelenti és adja a szükséges esetekben a karhatalmat, a reprezentálást, a díszfelvonulásokhoz a lovas és gyalogos díszegyenruhás rendőröket, de ezek mellett garantálja a főváros biztonságát. Ha külföldi államfők érkeznek fővárosunkba, vagy előkelő személyiségek tesznek tisztelgő látogatást, vagy nagy tömegjárás van a metropolisban, vagy nagyarányú gyűlések és politikai tömegmegmozdulások vannak, akkor a főparancsnokság tartja kezében a város fölött való uralmat. Ilyenkor minden rendőrnek a helyén kell lennie s minden rendőrszívnek készen kell állni a hosszú, testet és lelket kimerítő szolgálatra. Nagyon kevesen tudják azt, hogy a régi május elsejei munkásgyülések milyen előkészületeket igényeltek s azt is kevesen látják, hogy pl. a jobbrahajtás bevezetése rendőri szempontból mennyi energiabedobást igényelt. A rendőrség szolgálatában a régmúltban is állottak lelkészek. A III. rendőri ügyosztály, a Toloncház rabjai lelkészi gondozásának ellátásában az intézmény megalakulása óta dolgoztak lelkészek. A bűn elhárítása érdekében rendőri szempontból is fontosnak tartották a lelkészi szolgálat igénybevételét. Érdekes azonban, hogy ez a szolgálat épen a munka rendkívüli nehézsége m;att nem emelkedhetett jelentőségre. Más területeken nőtt túl keretein a rendőrség lelkészi szolgálata. Európa fővárosai az első világháború óta hangoztatják azt, hogy Európának egyik legjobb rendőrsége épen a budapesti. Ha statisztikát szabadna bemutatni arról, hogy melyik fővárosban van a legtöbb kiderítetlen bűnügy, akkor tudomásunk szerint a budapesti rendőrség kerülne Európában az első helyre. Világszerte pedig azzal lett híressé a budapesti rendőrség, hogy egy Istenben boldogult református rendőrtiszt, Puskás György református presbiter ösztökélésére hallgatott s bevezette a budapesti rendőrség valláserkölcsi oktatását. A jubileumi íiásbeli megemlékezések alkalmával sok mindenről volt szó, csak erről az egyről nem. E sorok írója, mint a szolgálatára legidősebb valláserkölcsi oktató, a jubileumi év harmadrésznyi idejét ilyen minőségben a rendőrség szolgálatában tölthette s megvallhatja s bizonyíthatja túl a szubjektív érdekeltségeken, hogy a tisztábbá, keresztyénibbé s kegyesebbé vált budapesti rendőrség lelkészi hatások közbeiktatásával lett rokonszenvesebb a nagy budapesti közönség előtt, szolgálatának ellátása közben megbízhatóbb a felsőbbségek ítélete előtt s világszerte megbecsültebb a keresztyének között, egyszerűen csak azért, mert ez a íendörség keresi mindazokat az alkalmakat, amikor keresztyénségériek híven élhet. ' . G. L. Korszerű szociális gondolkozás A világháború emberveszteséges, családi élet nélküli esztendőinek hatása csak jóval a világháború után. mutatkozott meg. Amikor a háborús korosztályok kerültek az iskolába, megkevesbbedett az elemi, majd a középiskolás növendékek száma, tanítók és tanárok kerültek átmenetileg a függés állapotába. Majd a katona-korosztályok lettek kisebbek, majd pedig, arrvkor ezek a korosztályok a házasulandók éveibe léptek, a házasságok száma. Ez az utóbbi ma még egyre tart és csak a bizonyos pályákon mutatkozó nagy emberhiány és az emiatt bekövetkezett nagyobb kereset emelte a számot az átlagosra, vagy az átlagos fölé. Hiszen nemcsak ezek, hanem a jobb kereseti lehetőségek közé jutott régebbiek is szaporábban nősülnek, — de a fiatalabbak közül is sokan vannak, akik a régi mérték szerint „korán” házasodhattak meg. A gyermekek hiánya, amint azt már talán említettük is egyszer, a fogyasztók számának csökkenését és ezzel kapcsolatban a termelés keretében is nehézségeket jelent. Németországban az első világháború alatt 1 millió gyermek nem született meg és a termelők és „csak- fogyasztók” arányszámának ilyen meglehetősen nagymérvű eltolódása egyik oka volt a nagy gazdasági válság hevességének is. Ahol több a gyermek, ott -több a tiszta fogyasztó is, ott az állam alapja is szilárdabb. Ahol viszont dühöng az egyke, ott a fogyasztók számának csökkenése gazdaságilag, később pedig erkölcsileg jelent nagy veszélyeket, hogy POTIMFIIT Pályaudvarokon, hatalmas világvárosokban, szeretetházakban és kórházakban mindenütt felállították a karácsonyfákat. Senki sem mehet el érzés nélkül mellettük. Mindenkinek ragyognak, mindenkinek beszélnek még karácsony után is. Azt hirdetik, hogy boldog akkor lesz a világ, ha elfogadja Krisztust, a nagy karácsonyi ajándékot. Ha hadijelentések között röviden megfogalmazott karácsonyfafrontról szóló jelentést azzal az örömmel hallgatja, hogy egy karácsonyfára Isten ráírta a legboldogi- tóbb üzenetet: ,.Úgy szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen". Pásztor Pál. Állami tanerőink és a karácsonyi segély Karácsony a szeretet ünnepe. Ezért az ajándékozás ünnepe is. Ma pedig az a helyzet, hogy ahol ajándékozás van, ott gond is van. Nagy gond ma egy öltözet ruha vagy egy pár cipő előteremtése is. És a karácsonyi ajándékok előteremtése gond még ezeken felül. Jól látják ezt mindenütt. Egyházunk, legalább is itt Pesten teljes megértéssel vette vállára munkásai karácsonyi gondjainak egy részét. A főváros is oda- állt alkalmazottai mellé egy kis ajándékozó karácsonyi lélekkel. A valamirevaló magánvállalatok egy hónapi törzsfizetéssel siettek alkamazottaik támogatására. A kereskedelmi és ipari vállalatok (legalább is a hadiüzemek szívük szerint vagy egy kis felső nyomásra) szintén ajándékozó jókedvvel állottak munkásaik mögé. így mindenkinek jó karácsonya volt nálunk — gondolhatja az olvasó. Mondjuk, hogy így is volt, kivéve az állami tanerőket. T. i. ők azon kevesek közé tartoznak, akik semmi karácsonyi ajándékot nem kaptak, ha csak tanítványaink karácsonyi jókívánságait ide nem soroljuk. Ne feleljük azt, hogy ez nem a mi gondunk, hanem az állami tanároké. T. i. állami tanítóink és tanáraink nevelik a magyar ifjúság nagyobbik részét. És egyetlen magyar ember, vallási vagy kultúrközösség számára nem lehet közömbös, hogy milyen anyagi és lelki viszonyok között élnek azok, akikre a magyar jövő nagyobbik felét bízzák. Mi pedig, mint drkölcsi közösség is, kötelezve érezzük magunkat, hogy ehhez a kérdéshez érdemben hozzászóljunk. Először is mérjük lel, hogy milyen értékűnek érezhetik magukat állami tanerőink ilyen elbánás alapján? Mert ha az állami tisztviselőink egyáltalán nem kapnának karácsonyi segélyt, azzal vigasztalhatnák magukat, hogy szegény az állam. Egyáltalán nem tudja segélyezni alkalmazottait De bizonyosan tudjuk, hogy vannak szép számmal állami alkalmazottak is, akik nem maradtak ki a karácsonyi megsegítésből. Mi lehet tehát a hoppon maradt állami tanítók és tanárok első gondolata? Az, hogy az ö munkájuk az állam értékelése szerint csak olyan, amelyik nem hasonlítható össze a többiekével és ezért támogatásra sem érdemes. Ha pedig az állam ilyen értelmű ítéletével belsőleg egyet nem értenek, vájjon milyen lélek3
