Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-20 / 51. szám
mmum ott settenkedik az örömök között a halálnak árnyéka. Virágvasárnap a „Laus tibi Christe", „Dicsőítünk Krisztusunk" kezdetű ének (Bcs. é. 51., Tr. 136.) fejezi ki a hívő lélek bizakodó reménységét („Király vagy te ott fenn az égben"). Az ének kiválasztásánál nemcsak a tartalmi kapcsolatot kell figyelembe vennünk, de a hangulatot is, melyet a szöveg és az ének egybefoglal. Gerhardt Pál, akárcsak Bach J. S. és Goethe, festő-költő szubjektivizmus felé hajló költészete tele van természeti képekkel, színes ábrázolásokkal. Míg a reformáció nagy költői énekeikben is a reformáció diadaláért vívták nagy harcaikat, addig Gerhardt — mondja Nelle — az életnek napos oldalán szeretett járni. Míg elődeinek óriási harcot kellett foly- tatniok a reformáció eszméiért, addig Gerhardt a reformáció örökségét istennek kegyelméből készen kapta. A sok csapás és háborúság ellenére is megőrizte lelkének belső nyugalmát. Ha egy biblikus képhez, pl. Jézusnak a mezők Idomáról szóló hasonlatához megfelelő éneket keresünk, melynek alaphangja az Istenben való bizalom és nyugalom, alkalmasabb éneket aligha találunk, mint Gerhardtnak „Bízzad minden utadat" című énekét. A reformáció énekköltöi közül lelkileg talán egy sem állt annyira közel Lutherhez, mint Jusztusz Jónás. Ger- hardttal ellentétben a küzdő katona, aki egyházának hajóján állandóan a hajó kormányosa mellett állt s vele együtt vívta a nagy harcot a viharzó tenger hullámaival. Énekeiben ugyanazt az erős hangot üti meg, mint Luther az Erős vár-ban. Amikor a „Jézus a háborgó tengeren" evangéliumi szöveghez megfelelő éneket keresünk, önkéntelenül az egyházáért aggódó Jusztusz Jónás „Ha Isten nem volna velünk" kezdetű énekére gondolunk. A tartalmi és formai szempontok mellett az énekek kiválasztásában nagy segítségünkre van az énekek történelmi múltja és a tradíció. Luther a Mennyből jövök most hozzátok kezdetű énekét gyermekei részére karácsonyestére írta. Nemcsak az éneknek belső tartalma, de keletkezési története is arra figyelmeztet bennünket, hogy ezt az éneket mindenkor a gyermekek karácsonyi énekének tekintsük. De éppen- olyan tradíciónak kell tekintenünk, hogy karácsony első ünnepére a „Jézus Krisztus dícsértessél" (Grates nunc omnes reddamus) kezdetű éneket válasszuk. Herman Miklós, joachimstali kántor, a gyermekek költője volt. Közismert énekeit is a gyermekek számára írta. A „Dicsérd Istent keresztyénség" kezdetű éneke méltó keret a 12 éves Jézus történetéhez. ••Egyéni dolog, hogy a sok szép ének közül melyiket válasszuk és melyik textushoz alkalmazzuk és mégis szükséges, hogy egy egységes perikópai énekrendben állapodjunk meg. Luther azzal indokolta meg a perikópa szükségességét, hogy „kevés a száma az olyan prédikátoroknak, akik az evangéliumot, vagy más ilyen könyvet hatásosan és hasznosan tudnának fejtegetni". Mi is azzal okoljuk meg a perikópai énekrend szükségességét: nem mindannyian tudjuk énekeskönyvünk gazdagságát a lehető leghásznosabban kiaknázni. Linder László. ciális érzéke volt, az 1938-ban elhúnyt dr. Törköly Józseffel együtt a Felvidék legmarkánsabb és legerőteljesebb kifejezője volt a népi és szociális magatartásnak. — Józan, reális épitő politikájára jellemző, hogy a politikai megszervezéssel egyszerre látott a magyar nép gazdasági (szövetkezeti) és kultúrális megszervezéséhez is; nagy lelkesedéssel és szakértelemmel éveken át szerkesztette a „Magyar írás” című folyóiratot. Zerdahelyi írói néven „Egy tőnek három faka- dása” címen novellás .kötetet adott ki és számtalan értekezésével és szépirodalmi munkásságával gazdagította a Felvidék magyar kultúráját. — Nagyvonalú politikai sikereire jellemző, hogy a németség túlnyomó részét is sikerült a Magyar Nemzeti Párt kereteiben megszervezni és ezzel az őslakosság hungarofil érzését a cseh parlamentben is dokumentálni. Egyházi téren első perctől kezdve összefogta és egy rendkívül fürge, életrevaló, öntudatos szervbe, a Magyar Evangélikus Szövetségbe tömörítette a magyar evangélikusokat, melynek húsz éven át impulziv, ötletes, áldozatkész és elszánt vezére volt. A semmiből három tartalmas és öntudatos egyházi lapot hozott létre, naptárt, énekeskönyvet, vallástani könyveket stb. adott a magyar evangélikus nép és ifjúság kezébe. Erőteljes belső építő munka indult meg: nagyméretű és népes leánykonferenciák, belmissziói napok, egyházi előadó körutak, prágai és brünni egyetemi istentiszteletek, evangélikus cserkészet stb, amelyekkel a magyar evangélikusság egyházi és nemzeti öntudatát csodálatosan felfokozták. Bátor vezéri kiállására jellemző, hogy még a bécsi döntés előtt három nappal Bejére hívta össze, kúriájára, a Magyar Evangélikus Szövetség vezetőit, ahol ünnepélyesen kimondották az elszakadást a csehszlovák államtól és a szlovenszkói egyháztól. Ezt a határozatot — katonai terror ellenére — még aznap táviratilag közölte Prágával és a tót egyházi főhatósággal. A magyar evangélikusság még aznap átvette a hatalmat és a kinevezett esperesek megkezdték a szervezés munkáját. A hű és erős Krisztoforusz húsz esztendőn át vállán vitte a kisebbségi sorba taszított felvidéki magyar család sorsát, nem csoda, ha ennek óriási súlya összeroppantotta. Vagyonát, tehetségét és egészségét áldozta fel az idegölő, állandóan a börtönnel szembenéző kemény harcban, amely végül nemes szívét támadta meg. Evangélikus egyházunk benne nemcsak a gömöri egyházfelügyelőt vesztette, aki hazatérése után az Országos Luther-Szövetség munkájában is folytatni akarta a világi és egyházi erők összefogásával felhasználható erők egyesítését, hanem egy fennkölt gondolkodású, ízig-vérig egyházias vezérférfiút, akinek teljes munkássága áldozat volt magyar népe és egyháza számára, Vargha Sándor. II. Mikor 1918. után a csehszlovák köztársaságban a közel egymillió magyarság aléltan vergődött, Szent-Ivány József az elsők közt volt, aki tudatára ébredt annak hogy zászlót kell bontani, ha a magyarság az új viszonyok közt élni akar, mert ha nem szervezkedik, össze nem fog, sorsa meg lesz pecsételve, a biztos pusztulás vár reá. Hogy mit tett a politikus, a pártvezér Szent-Ivány, mit áldozott munkában, anYagi javakban a magyarságért, az aranybetűkkel marád beírva annak a húsz esztendőnek a történetében, melyet a felvidéki magyarság a csehszlovák köztársaságban élt át. De ő a szolvákiai magyar evangélikusok vezére is volt. Egészen állt hozzánk. Mintha a testvérünk lett volna. A kisebbségi sors minden nyomasztó terhét átéltük vele. Mivel egyformán éreztük annak a nyomorúságát, azért volt a testvérünk. De több hit, nagyobb bölcseség és előrelátás lakozott benne s azért lett a vezérünk. Ö reá néztünk, ő vezetett. Magyar evangélikus lelkész nem is helyezkedett el más pártban, mint a Szent-Ivány pártjában. A többi felekezetben voltak olyan magyar lelkészek is, kik a csehszlovák agrárpártban kerestek érvényesülést. De, s erre büszkék lehetünk, magyar evangélikus pap nem lett hűtlen a Szent-Ivány zászlójához. Vezérünk volt. Ősei is azok voltak evangélikus egyházunkban. Mikor a Bach-korban a patens megfosztotta egyházunkat önkormányzati jogától, Szent-Ivány Miklós, a sajógömöri egyház felügyelője, személy- és vagyonbiztonsága kockáztatásával bátran és kitartóan küzdött 4
