Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-06 / 49. szám
Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta Farkas Zoltán.) Halálos komolysága pl. legjellemzőbb vonása Matildnak. Minden szót, minden gondolatot, kérést, óhajt, érzést, az egész életet halálos komolyan vette s mégis akadt, aki „vidám szent”-nek nevezte el. Mert tudott örvendezni minden apróságon, meglátta az élet bájos, mosolygós oldalait s egész szívvel adta oda magát nekik. Sőt a humor iránt is erős érzékkel bírt s a legkétségbeesettebb helyzetekben is tudott hangosan felkacagni, ha valami komikum szikrája pattant elő a gyászos összeütközésekből. S ugyanígy ellentmondások egész sora jár karöltve egyéb tulajdonságaiban is. A leggyöngédebb finomság mellett ott a legcsípősebb gúny. Mélységes alázata fölött magasan hordja fejét elhivatottságának, kiválasztottságának és tehetségének királyi öntudata. Egész lénye a kiegyensúlyozott békesség, szelídség, csend s mégis hajszolja, mint ,,csontjaiba rekesztett tűz”, valami szenvedélyes nyugtalanság. Ha j valahol meghall vagy meglát valamit, amin segíteni kellene, legyen holtfáradt vagy halálos beteg, nem nyugszik, míg meg nem tett minden lehetőt. Aszkétaság határán járó igénytelensége mellett, hisz rabkoszton élt és rabruhában járt, gyermekes örömöt és élvezetet szerzett neki a pompásan terített ünnepi asztal, a hófehér paripáktól vont királyi hintó. Egészen egyszerű, szürke jelenség, — s a fellépése mégis olyan, mint egy királynőé. Szóbaáll az utolsó utcagyerekkel, fogadja a legszemtelenebb vörös- suhancot, üldögél rabok mellett a priccsen, minden börtöntölteléknek „barátja” és bizalmasa, egymásközt nem is emlegetik másként, mint akármelyik szolgálólányt: „a Matűd” — s a vele egyenrangúak mégis mindig arról panaszkodnak, hogy beképzelt, gőgös, levegőnek nézi őket. Maga Matild is sajnálkozott ezen jóegypárszor s ezt a „félreértést” erélyes arcvonásaival, meg Wrede-szokás szerint kissé „magasan hordott” orrával próbálta magyarázni. De nem ilyen külsőségeken fordult meg a dolog. Matild „más világban” élt, az úgynevezett „jó társaság” Íratlan törvényeit nem sok figyelemre méltatta. Jeles esete volt például barátnőjénél, Liewen hercegnőnél. Nyári üdülésre utazott hozzá s barátnője meglepetve látja, hogy Matild egész ruhatára ott és otthon összevissza két ruhából áll. Két rab- daróc ruha, ugyanolyan színű, ugyanolyan szabású, csak az egyik már kopottas, viseltes, a másik még újabb. A hercegnő úgy beharangozta érkező barátnőjét ismerősei körében, hogy alig szállt le Matild a hintóról, már ott volt az aranyszegélyes meghívó az egyik nagyhercegnő fogadó estjére. Liewen hercegnő szeretett volna erre az alkalomra megfelelő öltözetről gondoskodni Matild számára s ezért bevezetésképen megkérdezte Matildot, mit gondol, mit vesz fel majd a fogadóestre? — Mit vennék? A jobbik ruhámat — válaszolta Matild ártatlan csodálkozással. A börtönök tisztviselőinek is sok kifogása volt Matild személye ellen. Egy börtönlelkész például azon panaszkodott állandóan, hogy Matild őt semmibe se veszi, lekezeli, — holott Matild abban a meggyőződésben élt, hogy éppen evvel a férfiúval mindig különösen nyájasan és szeretetreméltóan bánt. Kicsit mosolyognunk kell mindkét nyilatkozaton. Mert a börtönlelkész majdnem vicclapfigurává karika- turáskodik a maga szörnyű nagy bánatával, míg Matild egész bizonyosan a tőle telhető legtöbbet nyújtotta figyelmes és barátságos bánásmód tekintetében, s — lám — fogalma se volt, milyen szörnyen édeskevés az egy jólfejlett érzékenységű középosztálybeli „úriember” számára. Öt csak az ő „barátai” értették és értékelték s azokat ő is jól értette. Azok eltűrtek tőle mindent s a nagy, mentő cél érdekében ő is eltűrt tőlük mindent. Furcsábbnál furcsább esetekről hallunk. Mindenki más jogos sértődöttséggel, vérző öntudattal távozik a helyszínről s vissza se néz, amíg „elégtételt” nem kap. (Amire aztán nyugodtan várhatott volna örökkévalóságig.) Ö mosolyogva visszatér úgy a Természettudomány kiadói tevékenysége, valamint a kiváló szerzők munkássága minden elismerésre méltó, mert mindazok, akik ezt a könyvet elolvassák, bevezettetnek a fényképezés alaprejtelmeibe, egyszerű és komplikált kérdéseibe s tudatosan végezhetik azt a művésziessé fokozott szórakozásukat, amit addig talán inkább ösztönösen vagy mesterségszerűen végeztek A képek és rajzok igen meggyőzően szemléltetnek. Fel kell jegyeznünk a nagyszerű könyvről, hogy két gyönyörű templominterieur felvételt is találunk benne. Az egyik felvétel egy régi, a másik felvétel pedig egy modern templom belsejét mutatja. A két felvétel egyházi emberek érdeklődését csak fokozzák a könyvvel szemben. Ügy érezzük, hogy a bemutatott könyv a karácsonyi könyvpiac keresett könyve lesz. örömünkre szolgál az, hogy az egyik szerző fasori gimnáziumunk tudós ta- nárá: dr. Vermes Miklós. G. L. HÍREK Érdekes alapítvány. Néhai Zsigmondy Dezső, a kelenföldi egyházközség felügyelője és neje szül. Jármay Edit közös végrendelettel a kelenföldi evangélikus és a kelenföldi róm. kát. egyházaknak adományozták egyik budapesti házukat. A két egyházközségnek az alapítványból szeretetházat kell létesíteni elszegényedett középosztálybeliek számára. Az alapítvány összege kb. 100 ezer pengő. D. Raffay Sándor püspök orvosai tanácsára reumás bántalmaira a Rudasgyógyfürdőben keres gyógyulást. A gyógykezelés előreláthatólag egy-két hétig fog tartani. Adventi esték. Advent heteiben minden szerdán délután 6 órakor a fasori lelkészi hivatal gyülekezeti termében, minden csütörtökön 6 órakor a X. kér. lelkészi körben, fél 7 órakor a kelenföldi templomban, minden pénteken fél 7 órakor a Deák-téri leánygimnázium nagytermében, ugyancsak pénteken délután 6 órakor a budai-vári és 7 órakor az óbudai templomokban vannak ádventi összejövetelek, illetve igehirdetések. A Fébé-Egylet ádventi előadásai minden vasárnap délután fél 5 órakor vannak az Egyetemes Egyház imatermében, Ullői-út 24. Szép sikerrel folyt le Raffay Sán- dorné püspöknének a harctéren küzdő honvédeink javára rendezelt templomi hangversenye, amelyen Peskó Zoltán orgonáit, Szalay Eszter énekelt, Kéri Mária hegedült s a fasori énekkar is szerepelt. 800 pengőt jövedelmezett a Főméltóságú asszonynak honvédeinket segítő akciójára és további 700 pengőt a Vöröskereszt javára. Szent-Ivány József halála. Evangélikus egyházunkat, de a magyar életet is súlyos veszteség érte Szent-Ivány József halálával. A gömöri és kishonti ev. egyházmegye felügyelője a cseh megszállás alatt is és a hazatérés után is buzgó és eredményes munkát fejtett ki az egyházi élet terén. Utóbbi időben betegeskedett és Balatonfüreden 57 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése Budapesten volt december 4-én. Élete és munkálkodása jellemzését legközelebbi számunkban közöljük. 7
