Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-06 / 49. szám
toNCBIMT A Magyar Kultúra csak nem tud megjavulni. De félre ne értsük a címet. Nem a magyarság kultúrájáról van szó. Nem is a magyar kultúra minőségéről beszélünk, hanem a magyarországi jezsuiták Magyar Kultúra címet viselő folyóiratáról. Legutóbbi számának a protestáns napok fájnak. Tudjuk, hogy régi magatartásához híven legszívesebben betiltotta volna a protestáns napokat. De mert a XX. században erre már hatalma nincs, más ponton keres támadási felületet. Ez a más pont: hogy mert a rádió három közvetítést adni a protestáns napokról, mikor a katolikus naggyűlésről nem közvetített ennyit, vagy a katolikusprotestáns arányszámnak megfelelőbben még többet? Nem fogadja el azt a magyarázatot, hogy a protestáns napok programmjából azokat az eseményeket közvetítette a rádió, amelyek irodalmi és művészi szempontból a magyarság kultúrájának szerves részei és kifejezői voltak. És „tartalmas" eszmefuttatását azzal fejezi be, hogy ezt tovább nem tűrhetik, mert mégis csak többen vannak Magyarországon a katolikusok, mint a protestánsok. Ezért a többség leg- nagyobb erélyével lépnek fel ezután ilyen eljárás ellen. Nem a mi feladatunk, hogy a magyar rádiót megvédj ük. De az igazság nevében mégis szót emelünk. Mert a magyar rádió nem valami vallási közösség szócsöve, hanem a magyar állam által létrehozott és fenntartott intézmény és szerv, amelynek az a feladata, hogy a kultúra és elsősorban a magyar kultúra szolgálatában álljon. (A magyarság „keresztyén világnézetének" azzal akar megfelelni, hogy vasárnaponként istentiszteleteket közvetít a különböző felekezetek templomából.) Ha most a katolikus naggyűlés előadásait közvetíti, éppen az előadások vallási és partikuláris mivolta miatt csak és kizárólag a magyarság katolikus részéhez szól. Azt pedig nem követelheti senki, hogy a magyar rádióelőfizetők egész tábora partikuláris érdekű előadásokat hallgasson. (Ha a magyarországi jezsuitáknak az a céljuk, hogy kizárólag a magyar katolicizmushoz szóljanak, legokosabb, ha külön katolikus adót állítanak fel. Próbálják meg, lelkesedik-e mondanivalójukért annyira a magyar katolicizmus, hogy előfizetési díjaival fenn is tartja ezt á külön adót?) Viszont, amikor a magyar rádió a protestáns magyarság irodalmi estjeit közvetíti, nem a magyarság egy részének vallási vagy világnézeti igényeit elégíti ki, hanem azt mutatja meg, hogy a protestáns magyarság mivel gazdagította és ajándékozta meg az egész magyar művelődést. Nekünk soha egy tiltakozó szavunk nincs az ellen, ha a katolicizmus a maga irodalmi értékeit odaviszi a rádió mikrofonja elé, hogy hallja meg őket ország-világ s nyerjen velük az egész magyar művelődés. Sőt a testvér örömével örülünk annak, ha látjuk, hogy rajtunk kívül más is van, akinek igazán szívügye a magyar lélek művelése. De ha a Magyar Kultúra című folyóiratnak csak a protestáns napok ellen volna kifogása, egyszerűen a felekezeti érzékenység rovására írjuk és említést se teszünk róla. De úgy látjuk, sokkal nagyobb hiba van itt. Alig van u. i. ennek a jezsuita folyóiratnak száma, 2 A Luther Társaság Az evangélikus irodalom intézménye, a Luther-Társaság, vasárnap tartotta közgyűlését Óbudán, a templomépítés kis remekében. Fabinyi Tihamér dr-nak, a Társaság világi elnökének bevezető szavai után D. Kovács Sándor püspök, egyházi elnök széles látókörű beszámolója végén bejelentette, hogy nagy elfoglaltsága arra kényszeríti, hogy elnöki állásáról lemondjon. Távozása igen nagy veszteséget jelent, mert evangélikus történetbírálónk vezéralakja ő és nemes ízlésű, színmagyar stílusa nevelő példa. Szerencsére Fabinyi Tihamér dr. olyan lelkesedéssel fogott a Társaság ügyének vezetéséhez, hogy a legszebb reményekkel tekinthetünk a jövő elé. Február végén lesz a Társaságnak újabb gyűlése, ekkor szervezik meg véglegesen az'új munkára. A reformáció három irányának, a szószéknek, iskolának és sajtónak munkaköréből ennek az utóbbinak ápolására vállalkozott egyházunk életében a Luther-Társaság. Értékes múltját kiadványainak gazdag gyűjteménye hirdeti. Most is vannak kiadásra váró, figyelmet érdemlő munkái, így Luther irataiból vett szemelvények, a magyar irodalomból Maróthy Jenőnek az eklézsiák életéből merített elbeszélései. Ezek a kiadványok a Társaság múltjának irányát jelentik. Értékes, az evangélikus lelkületet tápláló munkák. A béke fehér galambjai egy harcban álló világ forgatagában. Egészen felesleges szószaporítás volna, ha azt fejtegetném, milyen lelki és gazdasági válságokat idézhet föl a most folyó küzdelem, mely alapjában támadja meg a régi rendet és milliók hagyományos világnézetét ingatja meg. A világtörténelemnek olyan fordulópontján állunk, mint a tizenhatodik században álltak a reformátorok. Akkor a hagyományok bilincseit törte szét az emberiség és lehetővé tette azt a nagyszerű fejlődést. mely azóta átalakította a világot, most a rombolás áradata ellen kell megvédeni az emberiség értékeit, hogy egy-két nemzedék számára el ne vesszen minden, amit a tehetségek legjava évezredek óta kitermelt. Az evangéliumi lelkületnek minden erejével harcba kell állni, hogy megmentse az emberekben, ami megmenthető. A magyar történelemben mindig a hit és haza egyháza voltunk. Ezt a két eszményt kell szolgálnia irodalmunknak is. A hitet,’ mely az evangéliumnak orvosságával az anyag fölé emelkedő ember lelkét erősíti meg és a hazát, melyet ezer év óta ostromol az idők zivatara, de mindig megmentette a megtisztult nagyértékű magyar lelkűiét. Ez az irodalom ma nincs meg, bár feladatai, különösen a fiatalabb lelkész-nemzedék írásaiban öntudatra ébredtek. Megbeszélések, irányítások kellenek, hogy igazi írók és nem jóindulatú műkedvelők álljanak a cél szolgálatába. Szervezésre, felkészülésre van szükség, még pedig nemcsak szellemi, hanem anyagi téren is. A Luther-Társaság jelenlegi anyagi eszközei nem elegendők erre a vállalkozásra. Az egész magyar evangélikusság anyagi támogatására van szükség. Ennek első feltétele, hogy gyülekezeteink egyházi és világi vezetői felismerjék az evangélikus irodalom jelentőségét olyan időkben, amikor egyházi és nemzeti életünk válságos éveit éli és megdöbbentő jelenségek szomorítják el a szemlélő szívét. Buzgó lelkészeink tiszteletreméltó csoportja dolgozik a hitélet kimélyítésén. Ennek a munkának köszönhetjük a felújulás számos jelét. De általános felbuzdulásra van szükség, ha a hit és haza szolgálatában fel akarunk szerelni egy evangélikus irodalmi hadsereget. Február végén lesz a Luther-Társaság újabb közgyűlése. Addig van idő a kérdés megvizsgálására. Az előkészítés munkáját januárig be kellene fejezni, hogy őszre megindulhasson az evangélikus irodalom küzdelme a hitért és hazáért. Hamvas József.
