Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-29 / 48. szám
wmutmr tek, az evangélikus diákszövetségi és ifjúsági egyesületi munkán keresztül a gyermek- és az ifjúkorban rakja le. Az ifjúság egyházi, nevelése egyenlő az egyház jövőjével. Habár hisszük azt, hogy az Isten, amint a szentírás mondja, megkövérítheti az emberi szíveket, érzéketlenné teheti az emberi lelket a hitigazságok befogadására és süketekké teheti az emberi füleket az Ö igéjének a meghallására, mégis, ha az értelem síkján nézzük és vizsgáljuk ezt a kérdést, azt kell megállapítani, hogy azokban az államokban, amelyekben az egyház jövője az állampolgárok közönye, vagy egyenesen ellenszenve alapján megingott, ott az egyház, mint jogintézmény, az ő reális alkatát kitevő nép hitéleti nevelése tekintetében mindig mulasztást követett el. Létérdeke tehát az egyháznak, hogy a nemzet ifjúságát minél alaposabb hitéleti nevelésben részesítse. Ecélból az egyháznak is, miként az államnak, bizonyos közösségi keret, szervezet megalkotására van szüksége. Ilyen szervezet az egyházi nevelés szolgálatában az ifjúsági egyesület is. Az ifjúsági egyesület az egyházi nevelés szolgálatában áll, tehát ott elsősorban az egyház hivatásos szolgáinak, a lelkészeknek kell nevelniük az ifjúságot. Nem zárja ez ki természetesen teológiai végzettséggel nem bíró egyéneknek a lelkész mellett, mint segítőtársaknak a -részvételét az ifjúsági nevelésben. Ez csak előnyös lehet az ifjúsági munkában résztvevőre, s !példaadó élete pyomán magára az ifjúságra is. De minden olyan cselekményt, amely kizárólag társadalmi pozíció alapján, az egyetemes papság elvére hivatkozva, az egyház bármilyen, de főképpen nevelő munkájában való részvételre nyújt módot, az egyház jövője szempontjából el kell ítélni. Mert a nevelés halálosan komoly dolog volt mindig, de kétszeresen az ma, amikor annak az ifjú nemzedéknek, amelyiknek a természet rendje szerint, az Isten akaratából a legközelebbi váltásnál el kell foglalnia a presbiteri székeket, sok tagja, vagy talán a lelke mélyén valamennyi úgy érzi, hogy saját hibáján kívül volt ifjúkora, de nem volt ifjúsága. Ez az ifjúság nem szavakból, hanem cselekedetekből ért. Éppen ezért csak olyan egyének vállalkozzanak egyházon kívül is, de különösen az egyház keretén belül evangélikus ifjúságunk nevelésére, akik úgy érzik magukról, hogy a szentírás mérlegén, amelyik azt mondja, hogy „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”, — nem találtatnak könnyűnek. Egy új értékrend, egy új értéktábla után vágyó tudat alatt egyházunk ifjúsága, amit talán úgy fogalmazhatunk meg, hogy a hitéletben vezető, elöljáró, presbiter csak az lehessen, aki valóban hitéletet is él, mert saját jövőjét aknázza alá az az egyház, amelyik néhány előkelőbb társadalmi pozíciót elért tagjának múlandó életéhez próbálja kötni az időtlen egyház jövőjét. És ahol ez a felfogás uralomra jut egyházi életünkben, ott szükségképpen megtermi az evangélikus hitéleti közösségi élet kialakulását, nemcsak az ifjúság keretén belül, hanem az egyházi élet egész vonalán. Erre pedig nagy szüksége van az egyháznak, mert egyedül ez lehet szilárd és biztos alapja minden egyházi munkának. Azt az új világot, amely felé a most élő emberiség néha félve, néha sóvárogva közeledik, három tényező határozza meg: az erő, az akarat és a lélek. Éppen ez utóbbi tényező miatt nézhetünk bizalommal az egyház jövő hivatása felé. Boldog hála kélhet mindnyájunk szívében, hogy annak az egyháznak, amelyiknek múltját könyvekben és kövekben talán már gyermekfejjel megcsodáltuk, elkészítette az Isten ebben a tétovázó világban is a jövendőjét. Dr Schneider utván Evangélikus leánynépfőiskola. A Fébé Ev. Diakonissza Egyesület november hó 16-án a diakonissza anyaházban (Remetekertváros, Báthory-u. 8) istentisztelet keretében megnyitotta leánynépfőiskoláját. A tanfolyam kb. öt hónapig tart és így teljes tanfolyam lesz. Helye Budapest—Hűvösvölgy (Modori-út 6.). Közelebbi felvilágosítást a Fébé lelkészi hivatala ad (Budapest, XII., Hidegkúti- út 123/a. Telefon: 164-573). Gyülekezeti napok. A csillaghegyi egyházközség helyi Luther Szövetsége és a csillaghegyi református egyházközség nov. 29. és 30 napjain gyülekezeti napokat rendez. A Krisztus előtt álló élet kérdéseivel foglalkozó előadásokat Pásztor Pál, vitéz Csia Sándor, Rimár Jenő, Szűcs Ernő, Stovicsek Gusztáv, Dobos Károly, Lehel László, dr. Major László tartják. neplő gyülekezetnek. Ezután úrvacsorát osztott, melyen a presbitérium és a templomot zsúfolásig megtöltő hívek nagy serege vett részt. Istentisztelet után a templomban megkezdődött a Luther Szövetség helyi tagozatának alakuló gyűlése. A közgyűlésen Járosi Andor esperes hivatkozott az egyes előadók által végzett munka keretében kifejtett Luther-Szövetségi gondolatokra, megköszönte az előadók munkálkodását és javaslatára a közgyűlés egyhangúlag kimondotta a helyi Luther Szövetség megalakulását. Elnökké választották dr. Szentkirályi Sándor egyetemi tanárt, titkárrá dr. Balogh András főorvost, jegyzővé dr. Mérey Ferenc tanárt. Ezen felül a választmányt is megalakították. Az új helyi Luther Szövetséget megalakulása ünnepén meleg szeretettel köszöntötte az Országos Szövetség nevében dr. Bencs Zoltán. Kifejezte örömét az erőgyarapodás felett és felajánlotta az Országos Szövetség segítségét. Kifejtette, hogy a Luther Szövetségnek nincsen saját célja, hanem az egyházért és az egyház mellett van. Eszköz az egyházért, amelyet építésre is és védelemre is fel lehet használni. Ezután dr. Torkos Béla országgyűlési képviselő tartott előadást: „Evangélikus hit" címen. A hitetlen világ dolgaival szembeforduló és evangéliumi meggyőződésen alapuló hitnek nagy jelentőségét fejtette ki. Délután a templomban az asszonyok és leányok számára volt még külön konferencia. Ennek előadója dr. Gyimesy Károly Luther-Szövetségi lelkész volt. Kommunista ellenes kiállítás Budapesten A magyar történelem legvéresebb lapjai közé tartozik a bolsevista rémuralom néhány hónapja. Nemcsak azért, mert százak, jó, derék, dolgos, istenfélő magyarok pusztultak el a terror-fiúk kezén, hanem, mert ez a vörös téboly okozta megcsonkításunkat, húsz éves nyomorúságunkat, ezer és ezer ember vagyoni bukását, a gazdasági nyomor olyan mélységeit és borzalmait, amire addig soha senki gondolni sem mert. Magyarország diadalmasan letépte magáról a vörös vérszívó karjait, felsza- badadult, s húszévi páratlanul verejté- kes munka után végre ott tartunk, hogy éledni kezdünk a húsz év előtti nemzetgyilkos hónapok csapásai alól. Határaink tágulnak, s ha szükebb keretekben is, egész Európában Magyarország élelmezési ellátása a legjobb, ez az ország Európa legkiegyensúlyozottabb állama. Mégsem céltalan, hogy a bolsevizmus ellen mi, magyarok is védekezzünk. Csak az isteni gondviselés mentette meg az egész világot, hogy a rablásra, rombolásra két évtized alatt tökéletesen felszerelt szovjethorda rá nem rontott hazánkra is. Az örökös készenlét soha nem volt szükségesebb, mint ma. Mindenkinek egy emberként kell felsorakozni e hazában a bolsevista métely ellen, akárhova is rendelte a sorsa. A bolsevizmus soha nem jelentette a tömegek jólétét, hanem legtöbbször néhány idegenfajú vezér kénye kedvének, gyilko- lási ösztönének kielégítését. A bolsevizmus ezt a mindent lerom3
