Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-08 / 45. szám
GfcNGfflKUSaET Harmadizben rendezte meg az Országos Bethlen Gábor-Szövetség az Orsz. Protestáns Napokat. Rendkívül gazdag programmot állított össze, ünnepségek és tanácskozásoknak egész sora követte egymást. Ebben az évben is D. Raffay Sándor püspök rádiós beszéde szolgált megnyitásul, melyet lapunk múlt számában közöltünk is. Négy napon át folyt közös evangélizáció a Deák-téri templomban: „Magyarok, imádkozzatok" címmel. Hat napon át tartott az országos protestáns külmissziói tanfolyam nagyszámú hallgató részére. Bekapcsolódott az ünnepségek sorába az Országos Református Lelkészegyesület több napos tanácskozása is, melynek során különösen nagy érdeklődést keltett a reverzális kérdésről folytatott megbeszélés. A mostani programmnak újítása volt a több ágú értelmiségi konferencia, amelyen külön-kiilön tárgyalták az egyes hivatáskörök a protestántizmus és a hivatás tudat kérdését, valamint a Bibliának életformáló értékét, az egyes hivatások területén. A protetáns lelkészek konferenciáján ezenfelül az uniós törekvéseknek múlt századbeli történetével is foglalkoztak. Igen népes, sőt túlzsúfolt látogatottság mellett folytak le a különböző ifjúsági konferenciák a Pesti Vigadóban, a Deáktéri, Szabadság-téri, Kálvin-téri és Szilágyi Dezső-téri templomokban, ahol a Leláncolt Biblia volt a főtéma. Evangélikus és református előadók egész sora foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az egyetemi és főiskolai evangélikus és református hallgatók nagygyűlése a Közgazdasági Egyetem aulájában folyt le igen nagy érdeklődés mellett. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság irodalmi délutánt, a Soli Deo Gloria Szövetség délvidéki esetei rendezett igen nagy sikerrel. A Korál-Kamara Társaság a Zeneművészeti Főiskolán rendezett igen magas színvonalú egyházzenei ünnepélyt. A rádió is közvetítette a Protestáns Irodalmi és Művész-est szép műsorát. A rádió a reformációi istentiszteleteken kívül közvetítette Gulyás Károly előadását a Teleky tékáról és D. Kovács Sándor nüspök előadását a magyar reformátorokról. A protestáns cserkészek nagygyűlése és zászlóavatása szép ünnepség keretében folyt le, cserkészküldöttségek indultak ezenkívül protestáns nagyjaink emlékműveihez és sírjaihoz. Az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége kéziinunkavásárt rendezett. A reformáció napján este 6 órakor volt az Országos Reformációi ünnep a Pesti Vigadóban. Az epvmásbanyitott termek zsúfolásig megteltek. Tasnády Nagy András, a Bethlen Gábor-Szövetség elnöke mondott megnyitóbeszédet. Az „Erős vár" eléneklése után Túróczy Zoltán tartott igen nagyhatású beszédet. Világosan állította fel a tételt: Nemzeti egységre van szükség, de ezt a kérdést ne keverje össze senki a vallási egység kérdésével. Nem az a baj — mondotta —, hogy a magyar nemzet tagjai különböző egyházakhoz tartoznak, hanem az a baj, ha a különböző egyházak hadat viselnek egymás ellen. Minden egyháznak Van bőséges munkaterülete a saját falain belül. Nagyhatású beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: A magyar protestantizmus kész rálépni az 6 népfőiskolának. (Ilyen baráti kör tartja fenn pl. a nagytarcsai népfőiskolát állandó állami és egyházi támogatás nélkül úgy, hogy havonta kh. 300 pengő önkéntes adományt küld erre a célra). Megállapították, hogy a végcél, táji népfőiskolák megszervezése. Amíg ez kialakul, addig ezeket az országos jellegű intézményeket tartják fenn. Megállapították, hogy a népfőiskola elsősorban nevelői intézmény, (ebben különbözik pl. a gazdasági szaktanfolyamoktól) és ezért a népfőiskolái vezetőképzést is intézményesíteni fogják. Addig is minden népfőiskola nagy gonddal válogatja az előadói karát, s ezek között lelki közösséget igyekszik kialakítani. A növendékek nevelésében a minőségi célokat tartják fontosnak, önálló keresztyén megvár egyéniségeket akarnak nevelni, nem pedig teletömni ismeretekkel az ifjúság fejét. Vigyáznak arra, hogy a végzett növendékekkel a kapcsolatot továbbra is fenntartsák, s így ezeknek otthoni munkáját figyelemmel kísérik. Minden népfőiskolát végzett ifjútól bizonysáqtevő szolgálatot várnak a falujában, s így remélik a falusi ifjúságot lassankint felébreszteni ezeken a legényeken keresztül. Akarnak foglalkozni a leány és az iparos ifjúsággal is. A népfőiskolái anyagot idővel könyvalakban akarják kiadni. A Népfőiskolái Tanács minden évben kétszer ülésezik, a tanfolyamok kezdetén és végén. A Tanács elvi jelentőségű döntései közül itt is közöljük a következőket: ,,A népfőiskolák kcpcsolata az egyházakkal a lehető legjobb legyen. A népfőiskolák vezetői a) személyes, b) hivatásbeli kapcsolatot tartsanak fenn az egyházakkal. A népfőiskola megindításáról és munkájáról küldjenek hivatalos értesítést az illetékes egyházi hatóságoknak és munkájuk végeztével hivatalos jelentésüket ugyancsak küldjék meg.” „A magyar állam felé p népfőiskolái munkát a Népfőiskolái Tanács képviseli. Ezt az állam is hivatalosan ismerje el a Népfőiskolái Tanács szervezetének és ügyrendjének bemutatása után. Az államm-l való kapcsol'tban a népfőiskolái munka igényt tart a teljes belső szabadságty megtartására. Az állam részesítse anyagi támogatásban a népfőiskola munkáját a N. T. javaslat^ alapján. Az iskolánkívüli népműveléssel fel kell venni a kapcsolatot. Az egészséges vallási és nemzeti al'.pon folyó népnevelésnek legfőbb helye a népfőiskola. A népművelési bizottság minden törvényhatóság területén kapcsolódjék be a népfőiskola munkájába. A földreform a telepítés és a házhelyek kiosztásánál a népfőiskolát végzett ifjak az állam által előnyben részesítendők.” Mindezekből láthatjuk, hogy a népfőiskola kérdése ma már nem tapogatózó próbálkozás, de egy terebélyes mozgalom öntudatos fellépését jelenti. Ezért is dicsőség Istennek! Dezséry László. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Körútja végeztével a börtönigazgató lakásán várja egy kis szoba. Az asztalon ott fekszik már a fehér cipó, meg a többi ajándék. Matild fáradtan támaszkodik az ablakfélfának. Künn a városban fénybe öltözött már minden ablak. Ezer meg ezer karácsonyfa alatt aprók és nagyok ezrei örvendeznek. Ezer puha fészek, ezer meleg otthon. . . Csak ő áll sötétben meg ez az ormótlan épület. . . De csak kívülről! Ha befelé néz, mint megannyi karácsonyi gyertya gyullad ki a délután sok-sok emléke. S ha valaki belenézhetne a sötétben ülő rabok szívébe, ott is mennyi fényt, meleget találna. A karácsonyi örömhír talán sehol a világon nem gyújtott annyi világosságot, mint ezen az estén ebben a sötét épületben! . . . Éhes volt, fáradt és beteg, a honvágy is meggyötörte s mégis azt mondta még évtizedek múlva is, ez volt a legáldottabb karácsonyestéje. Bibliaóra a padláson. Október már vége felé hanyatlott. Az időjárás sötétmordra vonta a világ ábrázatát. Hideg eső mossa a börtönudvar kövezetét, a szél pedig bömbölve kergetődzik a fekete felhőkkel. A kakolamelletti kőbányából is bevezényelték már azt a másfélszáz rabot, aki ott robotolt egész nap a zuhogó esőben. Vacsora
